futas

Óda a futáshoz

Forrás: Getty Images
A futás világnapja alkalmából elmerengtem azon, hogy számomra mit jelent, mit ad a futás, mit köszönhetek neki és mivel lettem több általa.

Kedves Futás!

Ha már ma van a világnapod, engedd meg, hogy először is hálát adjak érted. Talán nem túlzás azt mondani, hogy kilenc évvel ezelőtt megváltoztattad az életemet. Emlékszem, egy ködös, szürke, februári délután volt, amikor elkísértem anyukámat hozzád, a kedvenc futópályájára, ahová már több, mint 10 éve járt rendszeresen. Nem először mentem vele, de ez volt az első alkalom, hogy úgy indultam el, ma kipróbálom milyen futni. Így találkoztunk mi ott először, azon a 300 méteres, salakos egyetemi atlétika pályán, ahová a teniszcipőmben érkeztem. Alig 6 körre futotta az akkori erőmből, és ez is beletelt vagy 25 percbe, de ez semmit sem számított, csak az a teljes testet átjáró megújulás, amit abban a szent pillanatban éreztem, amikor befejeztem életem első futását. Attól kezdve váltál az életem részévé, viharos kapcsolatunkat pedig, mint egy vérbeli szenvedélyes házasságot, úgy tarkítják hullámhegyek- és völgyek, de hűségem és kitartásom megingathatatlan feléd.

Szóval, köszönöm, hogy vagy.

Erre leginkább mindig akkor döbbenek rá, amikor - főleg az én hibámból kifolyólag - eltávolodunk egymástól. Mert amikor minden oké, amikor megállíthatatlanul pörög a hétköznapi mókuskerék, mi sem természetesebb annál, hogy létezel. Hogy nap, mint nap számíthatok rád, és tudom, hogy te sosem fogsz cserben hagyni, sosem fogsz megbántani, és mindig őszinte leszel velem. Hogy pontosan azt kapom tőled, amit én adok neked, hogy ez egy tökéletesen őszinte játszma kettőnk között. Hogy nincs mitől félnem.

Igen, erre is te tanítottál meg.

Megmutattad, hogy a város biztonságos, zárt közegén túl is van élet. Bevezettél az erdei ösvények csodálatos nyugalmába, általad ismerhettem meg azt a helyet, ami lehet a világ bármely pontján, ha fák ölelik körül, és énekes madarak füttykoncertjét hallgathatom, akkor tudom, hogy jó helyen vagyok. Ott nem bánthat senki és semmi, és még ha nem is találok minden problémámra megoldást, a megnyugvás akkor is megtalál. S hogy ha nincs is minden kérdésre válasz, mindig van egy út, ami majd elvezet a jó irányba.

És ezt azóta is megmutatod nekem.

Minden egyes nap, amióta az életem részévé váltál. Az azóta eltelt idők során, pedig végtelen történet fűződik már hozzád, megszámlálhatatlan emlék, élmény, öröm, és bánat. Benned minden ott van, ami az élet szerves velejárója. A legnagyobb tanár vagy, de ezt úgyis tudod. Életnagyságú tükör, amibe sokszor nagyon nehéz belenézni. Mert fájdalmasan őszinte képet adsz vissza, mégsem vársz érte cserébe semmit. Csak azt, hogy kövessem az utat, amin elindítottál. És legyen ez az út bármennyire kanyargós, lejtős, vagy éppen szög egyenes, a végén biztos, hogy a legjobb helyre érkezem.