Borítókép: Kell egy kis motiváció? Ennél jobbat nem tudunk.

Kell egy kis motiváció? Ennél jobbat nem tudunk.

A 13 éves amerikai Ben Baltz elveszette az egyik lábát, ám ez nem állíthatja meg, hogy megvalósítsa álmait. Vigyázat, megható történet következik.


Eltökélt.
Ezzel az egyetlen szóval mutatta be magát Ben Baltz, amikor az alábbi fotóval benevezett a Runner's World amerikai kiadásának fotópályázatára. Ben Floridában nőtt fel, futó családban. Édesanyja, édesapja és nővére mind fut. Hatéves volt, amikor csontrákot diagnosztozáltak nála, és a jobb lábát amputálni kellett, majd a műtétet nyolc hónap kemoterápia követte. Nem tudhatta, fog-e még valaha futni.
Aztán egy napon, öt hónappal azután, hogy megkapta a műlábat, sétálni ment az édesanyjával. Fokozatosan egyre gyorsabbak és gyorsabbak lettek. "Azt hittem, ezzel a lábbal sohasem fogok tudni futni, de ahogy felvettük az iramot, egyszercsak azon kaptam magam, hogy futok. Fantasztikus érzés volt, hogy hiányzik a lábam és mégis tudok futni" – meséli Ben.
A következő nagy pillanat az volt, amikor egy évvel később lefutotta élete leggyorsabb mérföldjét (8:15/mérföld). Ezek után édesapja elkezdte őt benevezni helyi versenyekre. A lenti kép két évvel ezelőtt készült, egy Marianna-i triatlon versenyen. Bent nagyon gyakran kíséri az apja futás közben, hogy erőt adjon neki és bátorítsa.


Bennek különben teljesen új futómozgást kellett elsajátítania, ami nem megy egyik percről a másikra. Mivel nincs térde, teljesen másképp kell mozgatnia a lábát. Sajnos olyan is megtörtént vele, hogy a műláb felmondta a szolgálatot egy triatlon közepén, és egy tengerészgyalogos vitte be a fiút a célba. Bent azonban semmi sem állíthatja meg. Most az a célja, hogy 7:30-as mérföldet fusson. Szabadidejében szeret baseballozni, és minden olyan mozgásformát űzni, amit a korabeli kamaszok szeretnek. Édesanyja szerint Ben aktív életformája az egész családra nagyon jó hatással van.
"Amikor Ben kemoterápiát kapott, az is hatalmas eredmény volt, ha a kórház folyosóján végig tudott sétálni – idézi fel azt a rettenetes időszakot édesanyja. – Most pedig mindnyájan futunk, és tudjuk, az egészség nem magától értetődő. Mindig gondolunk azokra a gyerekekre, akik nem tudnak rohangálni, mert kórházban vannak."
Ben története példaértékű mindazon gyerekek számára, akik elvesztették valamelyik végtagjukat. Gyakran vesz részt olyan eseményeken, ahol inspirálhatja azokat, akik hasonló helyzetben vannak. "Sokat jelent nekem, hogy arra motiválom a többi gyereket, hogy kezdjenek el futni – mondja. – Szeretném ha tudnák, hogy van folytatás."