Zárjuk az idei és tervezzük a jövő évet: nektek már van célversenyetek?

RW: Hogyan telt az éved futóként?

Belus Tamás (BT): Nem indult valami fényesen. Az első versenyemen - a Bükki Hardon - szokás szerint eltévedtem, bár a dobogó így is összejött valahogy. Aztán március elején egy részleges bokaszalag szakadás tett a partvonalra két hónapra, így már az is csoda volt, hogy fel tudtam készülni valahogy az UTH-ra. Ott viszont minden klasszul alakult, leszámítva a végén a megborulásomat a nagy meleg miatt. Cortinában az Ultradolomites egy csodálatos kirándulás volt inkább, jutalom az UTH után. Az év főversenye idén is a TDS volt, amit most új, sokkal nehezebb pályán indítottak, meg is szenvedtem rajta rendesen. Zárásként először álltam rajthoz a Vadlán Terep Ultrán és hazai pályán a zempléni Panoráma Trailen, sok sok szép élményt gyűjtve mindkettőn.

RW: Mi volt a legemlékezetesebb, legjobb, vagy legeredményesebb pillanatod?

BT: Az UTH győzelem természetesen, de nem a befutó és a célegyenes, hanem amikor először vezettem a versenyt - az egész különleges érzés volt. És persze a TDS-en a sok sok küzdelmes óra között is volt pár nagyon felemelő pillanat.

RW: Milyen terveid vannak 2020-ra?

BT: Ha ismét mellém áll a szerencse, akkor szeretnék néhány órát javítani az idei TDS időmön. Ez amolyan befejezetlen ügy nekem. Ha a TDS nem jön össze, akkor tavasszal a 100 miles of Istria száz mérföldes távján igyekszem vigasztalódni, és már érvényes nevezésem van a júliusi 160 km-es Val d'Aran-ra a Pireneusokba. Ott leszek az első Black Hole-on is, és naná hogy az UTH-t sem hagyom ki, ez lesz nekem a hatodik.