It's my Trail

Közös futások, kaland, móka és vidámság, ez az It’s my trail, egy élményfutótábor Zazával és Nedybalival

Forrás: It's my Trail
Két barát, amatőr terepfutó kezdeményezésére már közel száz sportkedvelő ismerkedhetett meg a magashegyi terepfutás szépségével. Zarándy András és Nedjalkov Balázs közös kezdeményezése pedig egyre népszerűbb, és a legutóbbi táboruk már meghirdetés nélkül lett azonnal dupla teltházas. Legközelebb te is velük tartanál? Már jelentkezhetsz a májusi turnusra, addig pedig olvasd el a srácokkal készült interjúnkat!

Mikor jött az ötlet, és hogy álltatok össze közösen terepfutó táborok szervezésére?

Andris: Több, mint húsz éve üzemeltetem a Ridehouse vendégházat az ausztriai Schladming-Dachstein régióban, és mindig elvarázsoltak a hegyek és tökéletes terepfutó útvonalak. Innen jött Balival a közös ötletünk, hogy ezt a csodát más terepfutóknak is meg kell mutatnunk.

Bali: 2019 nyarán nagyon sokat futottunk együtt a környékén. Mindketten társaságban szeretünk a legjobban futni, így elhatároztuk, hogy szeretnénk minél több embernek megmutatni ezeket szép a helyeket azzal a fő céllal, hogy azok a kezdő futók is felfedezhessék a terepfutás rejtett szépségéit, akik maguktól nem jutnának el olyan helyekre, ahová a vezetésünk által viszont igen. Az első tábort már el is kezdtük akkor, azon a nyáron megtervezni, 2020 tavaszára, de a járvány miatt végül az első korlátozások feloldását követően csak a nyár elején, júniusban sikerült megtartani. Ez pedig egyből akkora siker volt, hogy három héttel később újabb turnust szerveztünk.

Kik jelentkezhetnek az It’s my Trail táboraiba? Van-e bármi előfeltétel?

Andris: Minden táborban több tudásszintre és nehézségre osztjuk a futókat. A csoportok külön futnak, de úgy szervezzük a napirendet, hogy minél több átfedés legyen az útvonalban és sok közös élmény szülessen. Olyan futókat várunk, akik tisztában vannak a saját képességeikkel és reálisan be tudják magukat sorolni a megfelelő napi csoportba.

Bali: Ahogy Zaza is mondja, szívesen várjuk a kezdőbb és haladó futókat egyaránt, de olyanokat is, akik még nem rendelkeznek magashegyi terepfutásban szerzett tapasztalatokkal.

Honnan ered a tábor elnevezése?

Bali: Írtunk egy listát, amiben legalább harminc név felmerült. A név, egyben a közös márkánk is lett, mely utal ránk. Nevezhetjük ezt afféle küldetéstudatnak is, hiszen elsősorban azokat az általunk felfedezett, és be is járt ösvényeket szeretnénk megmutatni, amik a szívünkhöz legközelebb állnak, és biztonságos körülmények között felfedezhetőek.

Andris: Azt szeretnénk üzenni az It's my trail névvel, hogy olyan helyeket mutatunk meg a táborozóknak, ami nekünk is a kedvencünk és sok év tapasztalata és helyismerete kellett ahhoz, hogy megtaláljuk a régió titkos kincseit.

Meséljetek kicsit a helyszínek kiválasztásáról is, hiszen már több országban is jelen vagytok.

Andris: A schladmingi tábor helyszín a Ridehouse vendégházhoz kötődik, a horvátországi táborok Bali helyismeretére alapulnak.

Bali: Így van, eddig két fő bázisunk volt. Alapvetően a tábor szervezése Ausztriából Schladmingból indult, viszont tekintettel a terepfutó szezon rövidebb osztrák időtartamára, elkezdtük bevonni a déli, mediterrán vidéket is, így jutottunk el Horvátországig. Pontosan Zadar régióban a Velebit-hegység déli részén, a Paklenica Nemzeti Park környékére szerveztünk eddig két tábort, ahol már kora tavasszal és késő ősszel is van még lehetőség futni. Andris jobban ismeri Schladming környékét, nekem pedig a horvát helyszíneken van nagyobb jártasságom.

Terveztek új helyszíneket is felfedezni?

Bali: Mindenképp szeretnénk új, eddig számunkra ismeretlen ösvényeket is felfedezni, és utána ezeket megmutatni az érdeklődők számára, figyelemmel arra, hogy a tábor alapvető ötlete a magashegyi körülményeke megismertetésre. A Magyarországon adott középhegységi körülmények között viszonylag otthonosan mozognak már a futók, sokkal kevesebb meglepetés érheti őket, mint mondjuk 2000 méteren. Épp nemrég kaptam egy felkérést, és pont most van kialakulóban van egy hosszú távú együttműködés: egy magyarországi terepfutó központ létrehozásában segítek, ahol természetesen szintén szeretnénk majd táborokat tartani.

Andris: Minden év, minden tábor más és más. 20 éve futok az Alpokban, de még nem sikerült megunni. Lehet, hogy kacsingatunk majd egzotikus lokációk felé is.

Mi alapján tervezitek meg egy-egy tábor programját?

Andris: A fő program a terepfutás. Ezen belül sok tervezést igényel, hogy rugalmas legyen a program, és mindenki erőnlétének megfelelően tudjon csatlakozni a programhoz. Ezenkívül időt kell hagyni a bandázásra, közös étkezésekre, regenerációra és a bulira is. Nehéz néhány napba belezsúfolni mindent.

Bali: Azt is fontos kiemelni, hogy mindig tájékozódunk az aktuális időjárási körülményekről, a táborok első futása pedig minden esetben egy olyan laza, könnyed ismerkedős futás, ahol azért mi futás közben arra is odafigyelünk, hogy a résztvevők közül ki, milyen erőnlétben van. Minden este tartunk egy technikai értekezletet, ahol ismertetjük a lehetséges útvonalakat. Van listánk kötelező felszerelésekről, amit minden résztvevőnek magával kell hoznia. Mindig van lehetőség több útvonal közül is választani, rendszerint két-három hosszúságú távot tervezünk egy-egy napra különböző szintemelkedéssel, hogy minden edzettségi szinten lévő résztvevő kellő kihívást, de elsősorban élményt kapjon egy nap végén.

Szervezőként tehát oltári nagy felelősség is egy ilyen tábor, miközben rengeteg élménnyel gazdagodhattok, nem igaz?

Bali: Először is nagyon boldoggá tett, hogy ennyire jól sikerült már a legelső táborunk és az a tény, hogy mennyi futónak tetszik az, amit kitaláltunk. Nagyon jó érzés különböző erőnlétű sportkedvelőnek együtt, ennyi élményt adni. És hihetetlen érzés az is, hogy egy ilyen tábor után, amikor végignézem a közösségi médiát, mennyi olyan bejegyzést, vagy profilképet látok, ami a táborunkban készült. Nem is kell ennél jobb visszacsatolás. Nagyon pozitív az is, hogy már vannak törzsvendégeink, akik eddig egyes minden táborunkon részt vettek, mégsem unatkoztak, hiszen mindig tudunk valami újat nyújtani. Jó érzés átadni az eddig megszerzett tudást is, mivel sokan fordulnak hozzánk felszerelés választási, vagy technikai tanácsadással kapcsolatos kérdésekkel.

Andris: Imádjuk csinálni. Egyszerre feltöltődés, buli, futás és természetesen kimerítő munka is egyben. Jó látni a mosolygó arcokat és a pozitív visszajelzéseket.

Mik a jövőbeni terveitek?

Andris: Idénre kialakult egy szerkezet. Tavasszal kezdtünk egy horvátországi táborral, lesz tavaszi, nyári és őszi tábor Schladmingban, majd zárjuk az évet egy horvátországi őszi táborral.

Bali: Szeretnék eljutni olyan szintre, hogy rendszeresen legyenek It’s my trail táborok, Ausztriában, Horvátországban és Magyarországon egyaránt. Nem tartom idővel elképzelhetetlennek azt sem, hogy akár havi két táborunk legyen, és persze azt sem bánnám, ha főállású táborszervezőnek léphetnék elő. Az én személyes célom nem titkoltan az, hogy minél több érdeklődőt tudjak guide-olni és egyúttal élményeket nyújtani, miközben felfedezzük közösen a természet csodáit, gyönyörű helyeken. Hiszen bármennyire magányos sport is a futás, és a terepfutás, mégis egy igazi élmény akkor tud valódi élmény lenni, ha van kivel megosztanod.

Vendégek mondták:

Csányi Csanya az UTH főszervezője, a terepfutas.hu alapítója:

“Akár kezdő, akár haladó vagy nyugodtan mehetsz a táborba, hiszen mindenki számára tudnak megfelelő útvonalat mutatni a szervezők. A hangulat garantált, ha olyan emberek között vagy, akik imádják a terepfutást, a jó kajákat, és a napfényt. A turista mentes Horvátország egy teljesen más arcát mutatja márciusban, olyan mintha nem is a horvát tengerparton lennél. Nagy élmény volt egyik nap a tengerparti sziklás, másnap meg hegyvidéki mohás ösvényeken futni. Az őszi és a tavaszi horvát tábort azoknak ajánlom, akik szeretnék egyszerre látni a tengert és a hegyeket, akik szeretnének meglátni azt, hogy milyen a valódi Horvátország, milyen az, amikor nem hömpölyögnek a turisták mindenfelé. Osztrák táborban még nem voltam a fiúkkal, de ami késik, nem múlik.”

Sallai Annamária blogger, túraimádó, és terepfutó

“Izgatottan vártam az első tábort, ami számomra azért is volt különleges, mert először jártam Horvátországban. Tudtam jól, hogy számos csodás helyre visz majd utunk és rengeteg élménnyel illetve kilométerrel gazdagodom majd, hiszen ez volt a cél. Bíztam a szervezőkben és jól tettem. Kicsit tartottam attól, hogyan fogom fizikálisan bírni és lesz -e olyan futó akivel lépéseink együtt tudnak majd haladni. Felmerültek bennem kérdések: vajon bevárjuk majd egymást, lesznek erősebb és lazább távok is, na meg hogyan bírom majd öt egymást követő napon a terhelést? Nos minden a legjobbak szerint alakult. Változatos terepviszonyokat sok-sok kilométerrel és fejlődéssel ötvözve, szerencsénkre ideális futóidőben. Barátságok kötődtek és számos vicces, boldog pillanatot éltünk meg. Tanulhattunk egymástól és önmagunkról is. Éreztem, hogy biztonságban, jó helyen vagyok, legyen szó a tábor szakmai vagy emberi részéről. Nagyon jól éreztem magam és úgy érzem még van dolgom ezekkel a hegyekkel és magammal is. Egy szó mint száz… Mikor lesz már a következő? Izgatottan várom, hiszen ez egy olyan hely (ékszerdoboz), ahol mindenki megtalálhatja önmagát. Azóta is ezekből a pillanatokból töltekezem.”

Haidekker Bence terepfutó, aki eddig az összes táborban részt vett:

“Legnagyobb élményem nem egy konkrét táborhoz, vagy helyszínhez köthető, hanem az It’s my trail táborok egyik küldetéséhez: minél több, futni szerető emberrel megismertetni a magashegyi futás, és magashegyen mozgás szépségeit, egyúttal veszélyeit. Minden alkalommal többen voltak, akik először szembesültek azzal, hogy hiába van nyár a tengerparton, vagy az alpesi völgyben, ahogyan küzdjük le a magasságot, gyorsan változnak a körülmények, amihez ott, és akkor kell alkalmazkodni. Ilyenformán legnagyobb élményem, hogy az eddigi öt tábor során milyen sokan sajátították el a magashegyen mozgás biztonságos képességét, amivel remélhetőleg hosszú évekre jutnak egy kiváló örömforráshoz!”