CCC, avagy minden út Chamonix-ba vezet

Gábor - a HOKA magyar nagyköveteként - az augusztus 30-án startoló CCC-n indul (101 km / 6100 szint). A versennyel kapcsolatos gondolatait osztotta meg velünk.

Az UTMB a 2003-as első rendezés óta vitathatatlanul a legnagyobb terep ultrafutó versennyé fejlődött. Minden évben, augusztus végén Európa legmagasabb hegycsúcsa, a Mont Blanc szolgál kulisszaként annak a sokezer terepultrafutónak, akik a 15 (ifjúsági) és 300 km közötti távok valamelyikének vágnak neki.

A megmérettetésen nem indulhat bárki: szigorú, teljesítmény- és teljesítés alapú pontrendszerek vannak, amelyek előzetes eredményeik alapján rangsorolják a futókat. Bizonyos szintű teljesítmény felett lehet nevezni. Akinek ez nincs meg, reménykedhet, hogy az előzetes regisztrációt követő sorsolás eredményeként bebocsátást nyer a terepultrafutás Mekkájába, a versenyre ahova egyszer minden terep ultrafutónak el „kell“ jutnia. Merthogy időközben Chamonix és az UTMB már nem kis szimbólum terep ultrás körökben, hanem szinte kötelező elem.

A regisztráció már novemberben, 10 hónappal a rajt előtt megkezdődik, érdeklődőből és nevezőből pedig sokszor annyi akad, mint akik a versenyen a létszámkorlátok miatt ténylegesen indulhatnak.

Személy szerint miért is szeretnék részt venni az őrületben? Legfőképpen, mert ez valami olyasmi, ami sehol máshol nincs. Nincs a földkerekségen másik terepultra verseny ekkora presztízzsel, az ehhez kapcsolódó hatalmas, felfokozott várakozással, a már-már túldimenzionált felhajtással. A legnagyobb gyártók például az UTMB idejére időzítik a következő szezon újdonságainak bemutatását, a versenyekről élő közvetítés van a rendezvény saját csatornáján, újságírók tömkelege, sajtótájékoztatók, interjúk, esélylatolgatások, minden, ami kell. Mindez festői környezetben, a 4810 méteres Mont Blanc csúcsaival megspékelve.

Olyan se nagyon van, még világbajnokságokon sem, hogy ennyire erős mezőny gyűlne össze évről évre. Az UTMB 4 versenye – UTMB (170 km, D+ 10.000 m), TDS (145 km, D+ 9.100 m), CCC (101 km, D+6.100 m), OCC (55 km, D+ 3.500 m) – ugyan saját magának is konkurenciát teremt: aki pódiumra kerül, ami távtól függően az első 3-10 helyezettet jelenti, számíthat a szakma figyelmére és elismerésére.

Én magam, hosszabb mérlegelés után végül a CCC-re neveztem, amely az olaszországi Courmayeur-ből indulva a svájci Champex tó mellett elhaladva tart a francia célba, Chamonix-ba 101 km-en keresztül, amely során 6100 méternyi pozitív szintkülönbséget kell leküzdeni.

A versenyre jellemzőek az igen meredek emelkedők ugyanakkor a viszonylag jól futható lankás-sík szakaszok is. Ez a kombináció akár kedvezhet is nekem, mint ahogy az sem lesz hátrány, hogy korábbi teljesítményeim miatt az első sorok valamelyikéből indulhatok. Az edzések június közepe óta zajlanak kifejezetten a versenyre való felkészülés jegyében. A forma alakul, az utolsó pár hétben a „mászó“ képességet, illetve az ehhez elengedhetetlen bothasználatot igyekeztem fejleszteni.

A mezőny borzalmasan erős, és az esélyeseken immáron szokásosan nagy lesz a nyomás, ami miatt nő a hibázás lehetősége is. Személy szerint úgy szeretnék végigmenni a pályán, hogy a célban azt mondhassam, ennél jobban nem mehetett volna.