A versenyzők gyászának 5 fázisa

1. Tagadás
2 hete futottam 15 kilométert, de nem érzem magam felkészültnek életem első félmaratonjára. Készen állok? Eleget futottam? Nem hiszem. Lehet, hogy el sem kellene indulnom.
2. Harag
Mindent alaposan megtervezek, kivéve persze ezt a versenyt. Mivel egy kisvárosban rendezték meg, nem indultak sokan. A leggyorsabbak azonnal lehagytak, én egy kis alagúton átérve vettem észre, hogy valószínűleg rossz helyen járok. És még lassú is vagyok. A testem sírt, sőt zokogott. Őrületeset vitáztam a fejemben visszhangzó gondolatokkal. Elkezdtem sétálni, aminek később meg is lett az eredménye. A jó eredménynek búcsút mondhatok.
3. Alkudozás
“Istenem, csak legyek túl ezen a versenyen”. Soha többé nem indulok félmaratonon, bőven elég nekem a rövidebb táv is. Egyébként is, azt terveztem, legközelebb csak olyan versenyt választok, ami nem jelent ekkora kihívást.
4. Depresszió
Sikerült. Most örülnöm kéne? Magam alatt vagyok. Azt hittem, sokkal több lesz bennem a győzedelmi lelkesedés és büszkeség, de nekem sikerült meggyőznöm magam arról, hogy még a nálam gyorsabb barátnőm is miattam lassult le.
Nem is tudok a futásra gondolni. A motivációm a süllyesztőbe került. Inkább eszem és fetrengek.
5. Elfogadás
Már ezt a tempót sem bírom, de a lényeg, hogy még ha a táv egy részét sétálva is teszem meg, teljesítsem a versenyt.
Meg tudom csinálni. Meg fogom csinálni. És akárhogy is alakul, győztes leszek!
Dawana Hug cikke