"Hatalmas megtiszteltetés, és óriási élmény volt a világ élmezőnyével egy pályán versenyezni" - interjú Turóczi Rékával a 70.3-as triatlon VB-ről

Az első kérdés, ami bennem felmerült, és szerintem sokakat érdekel, hogy miként juthat ki valaki amatőr sportolóként, egy profi világbajnokságra? Segíts ezt átlátni kérlek.

A triatlonsport szépsége, hogy az elitek és az amatőrök (Age Group Athletes) egy versenyen indulnak. De az IRONMAN vb-kre csak kvalifikációval lehet bejutni amatőrként is. Nekem véletlenül jött, nem terveztem, sokan fórumshoppingolnak – amivel nincs baj, mert mezőnyt is tudni kell választani - és olyan versenyeken indulnak, ahol jó eséllyel összejöhet a slot (indulási lehetőség)-a szerk.). Az IRONMAN összes versenyéről lehet kvalifikálni az adott év VB-jére időeredmény alapján. Az IM a honlapján közzéteszi, hogy melyik versenyen hány slotot és milyen felosztásban oszt ki. Sok versenyen külön extra női slotokat osztanak, hogy a nők között még jobban népszerűsítsék a sportot. Az adott verseny korosztályos dobogósai általában automatikusan megkapják a regisztráció lehetőségét, de sokan visszautasítják, vagy mert már van slotjuk más versenyről, vagy mert nem jó az időpont, vagy mert drága nekik, - ez ugyanis csak az indulási lehetőség, de a nevezési díjat ugyanúgy ki kell fizetni - vagy nem akarnak vb-re menni, mert más főversenyük van. Ezért ezeket a slotokat legörgetik a következő korcsoportbeli időhöz. Így kaptam meg én a kvalifikációt egy nagy versenyen, Olaszországban, az Emiliga Romagnaban elért eredményem és kategória 8. helyezésem alapján emailben egy hónappal a verseny után, amit elfogadtam.

A triatlon igen összetett sport, munka, család, gyerekek mellett mennyi időt vesz igénybe a felkészülés? Hogy osztod be az idődet?

Akárcsak a futásban, a triatlonban is attól függ, milyen távra készülsz. Sprint-, rövid-, féltáv és a klasszikus hosszú táv, de itt is vannak hibrid számok, meg most már mindenféle extrém és ultra versenyek. Szóval a távtól függ, meg hogy milyen eredményt szeretnél elérni. A célnak ez a két fő komponense. Aztán meg kell vizsgálni, hogy van-e rá ideje az embernek és mennyi, mert ez is kulcskérdés. Majd jön a sajátos dolog a triatlonban, hogy nem egy dologban kell jónak lenni, hanem háromban. De hát sokszor, ha az egyikben fejlődik az ember, a másik rovására megy, stb és nem is egyformán szereti az ember a három sportágat és nem is egyformán tehetséges benne. A rövidebb távokon a versenystratégiát ráadásul erősen befolyásolhatja kerékpáron a bolyozás engedélyezése, vagy tiltása, ez kihat az úszás fontosságára, hogy kikkel jön ki a vízből az ember, akikkel később bolyozni tud.

Nem is említettük még a tégla részét, amikor elsősorban a bringa-futás kombót kell gyakorolni edzésen, hogy az izom hozzászokjon a hosszú körbe hajtásos bringásmozgásról a futásra. Szóval jól meg kell tervezni, mert nem lehet eleget edzeni, de ha van is rá ideje az embernek, akkor meg nem regenerálódik rendesen és sérül. Optimalizálni kell az adottságokhoz és a vágyakhoz mérten. Én a féltávra átlagosan heti hármat tekerek, kettőt úszok és 4-5-öt futok a ráfutásokkal együtt. Emellett fontosak a keresztedzések, kondizni és pilatesezni járok. De a bruttó edzésidőhöz kell számolni a masszázst, vagy manuálterápiát, ami ennyi sport mellett szinte elengedhetetlen heti szinten, hogy a sérülésveszélyt minimalizáljuk, vagy a kis mikrosérüléseket még időben kezeljük. Tehát a sportra szánt idő így eléri a heti 20 órát is. Ahogy futásban is, itt is mikro-makrociklusokban épül fel az ideális edzésterv, de átlagosan heti 15 órát edzek. Van egy menetrend, amit kialakítok, de persze 80 %-ban teljesítem akkor, amikor ki van írva, 20 % mindig változik. Az edzések egymáshoz képesti felépítése pedig fontos, ha a sportoló megbontja magán okok miatt, akkor az edzés hatékonysága sérül. De hobbiatlétaként kell, hogy legyen puffer, van egy csomó más fontos dolog. Éppen ez az amatőr vonal egyik sajátossága.

Sok nehézség hátráltatta az edzéseidet, simán el is engedhetted volna a VB-t, de nem tetted. Mi volt az, ami segített kapaszkodni, ami miatt mégsem adtad fel az idei szezont?

Az a tudat hajtott, hogy nem biztos, hogy megadatik még egyszer az életben, meg a hitem a testemben és a testem egyre inkább megismerése adta az irányt. Amikor a hosszútávú triatlonra edzettem 2020-ban, Covid volt, minimális esély volt a verseny megtartására, de úgy edzettem, mintha megtartanák. Aztán szerencsém lett. Itt ugyanígy álltam hozzá. Nem adom fel, amíg reális esélye van, hogy meg tudom csinálni. Március közepétől június közepéig voltak folyamatos sérüléseim. Kezdődött egy farizomhúzódással, abból kialakult egy hajlítóhúzódás, majd az átterheléstől szépen májusban a másik oldalon egy nagyon fájdalmas csípőburza. Itt már egy lépést nem tudtam futni. Nagyon kétségbe voltam esve. De volt annyi kilométer a lábamban, hogy tudtam, hogy ha júniusban még el tudok kezdeni futni, valamennyire visszaépítem a formát.

Mi volt a taktikád a VB-re, milyen útmutatásokat kaptál az edződtől?

Elég régóta dolgozunk együtt az edzőmmel, Flander Marcival. Ismer már, meg én is magamat. Azt mondta, hogy élvezzem, mert nehéz felkészülésen vagyok túl és ahhoz viszonyítsam a teljesítményemet, hogy mi van mögöttem, ne ahhoz az időszakhoz, amikor minden simán ment. Sosem azzal volt gond nálam, hogy az edzéseket megcsinálom-e, inkább azzal, ha nem tudom megcsinálni. Annak tudatában, hogy nem tudtam úgy rá edzeni, ahogy azt a kvalifikációkor elterveztem, ez nagy feladat volt. Ezért a lefgontosabb útmutatás tőle, hogy próbáljam átélni a vb sajátos hangulatát, mert az nagyon más. Mivel tudja, hogy ritkán futok el versenyt, jól be tudom lőni a képességeimet és beosztani a tartalékaimat, nem nagyon csináltunk erre tervet. Ez most nem a másodpercekre, percekre ment. Erre koncentráltam és sikerült. De én pontosan ezt az időt írtam le Hanga lányomnak, hogy kb. mikor melyik számmal hogy végzek.

Te is edző vagy, mégis Flander Marcival dolgozol már egy ideje. Edzőként is jó egy külső szem? Vagy nem tudnál magaddal elég kemény lenni, vagy épp fordítva, lehet, hogy túledzenéd magad?

Á, tuti túledzeném magam, az edzettjeimmel sokkal óvatosabb vagyok. Bár van egy-két futóbarátnőm, akik nagyon-nagyon hatékonyan edzik magukat, mégis a legtöbb embernek jó, ha van egy külső szeme. Aki tud "nem"-et mondani. Nekem azért is fontos a Marci véleménye, mert nagyon tapasztalt, másrészt pedig nekem is szükségem van valakire szakmailag, akinek merek a gyengeségeimről beszélni, a kétségeimről. Illetve nagyon jó, ha valaki megerősít a jó dolgokban is, nem csak a számok. Az a tapasztalatom, hogy ha el merem mondani valakinek akár a jót, akár a rosszat, akkor magammal is őszintébb vagyok.

Alapvetően maximalista versenyzőnek ismerhettünk meg, a verseny utáni posztod nagyon őszinte volt, és boldog. Semmilyen szinten nem maradt benned hiányérzet? Elégedett vagy az eredménnyel?

Abszolút elégedett vagyok. Nem maradt hiányérzet, mert ha a legjobb formámat hozom, sem vagyok szignifikánsan előrébb. Érzetre persze jobban szeretem, ha könnyedén megy a futás, de fel voltam készülve, hogy szenvedősebb lesz az átlagnál, ez volt a reális. Olyat hiányolni butaság, ami nincs az emberben! Ilyenformán hiányozhatna az is, hogy nem lettem világbajnok.

Mik a következő fontosabb versenycéljaid? Idén azért hosszú még az őszi szezon is, de látsz már akár 2024-re is?

Az az igazság, hogy eddig tartott idén az időszámítás, most örömversenyek jönnek. Most kicsit leeresztettem, mint a lufi, eddig kellett tartania magát a testemnek és ezért hálás vagyok neki. Be is nyeltem rögtön egy felfázást is a legyengült immunrendszerre, de ez gyakori. Podersdorfban levezetésként megyek hétvégén egy rövidtávot, de annak az elsődleges célja a csapatépítés és hogy mint csapatkapitány jelen legyek az Austria Triteam Hungary csapatával. Aztán futok a Mannán 10 km-t az iRUNmore futóklubbunk futóival és lánykámmal. Szeptember végén lesz egy csapat duatlon verseny, amire a KisTri szenior női csapatommal neveztünk. Októberben pedig nagyon szeretnék a SPAR-on egy családi váltót összehozni. Ezek egyik sem célverseny. Nem ideális egy keményen megfutott féltáv utáni hetekben keményen versenyezni. Egy nagy verseny után mindig kell a pihenés. Több hét, hiszen erre több hónapot készültem. Ilyenkor nem kérek edzést kb. egy hónapig, örömsportolok. Ez alatt regenerálódik a szervezet és leülepszik az is, hogy jövőre mi legyen a fő cél, vagy fő célok. Egyelőre mindig szembejött valami, tavaly is így jött a VB kvalifikáció, pont ebben az időszakban. Az biztos már, hogy az UB-n indulunk egy gyors lánycsapattal, ahova mindig jó visszatérni, mert az idei kimaradt. De kell egy, vagy kettő fő egyéni versenycél is még 2024-re. Két nagy vágyam van a távolibb jövőben – az Ötillo Swimrun és még egy IRONMAN, amivel esetleg Hawaiira ki tudok jutni a hosszútávú vb-re. De ez biztos nem 2024-ben lesz. Ha nem jön szembe a lehetőség, akkor pedig biztosan kitalálok valamit. De nyilván a futással, vagy a triatlonnal lesz összefüggésben. Meglátjuk, hogy az ilyenkor szokásos kisebb űr milyen vágyakat generál az emberben. Ez a főverseny utáni kicsit kiüresedett lebegés is mindig egy érdekes utazás…