michael phelps

Tanácsok Michael Phelps olimpikon úszótól a mentális egészségért

Forrás: Getty Images
Amatőr sportolóként talán nem is gondolnánk, hogy a mindennapos edzések során a testünk mellett figyeljünk a lelkünkre, és a szellemi egészségünkre is, pedig a sikereink bizony a pszichés állapotunkon is múlhatnak.

Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap a profi atléták körében is a fizikai felkészítésen túl a lelki támogatás. A mentális egészségért olyan világhírű sportolók harcolnak nyíltan, mint Simone Biles olimpiai bajnok tornász, Naomi Osaka Grand Slam győztes teniszező, vagy épp Michael Phelps világrekorder úszó, aki az október 10-ei Mentális Egészség Világnapja alkalmából hosszú hallgatás után adott újra interjút. A terjedelmes anyagban az egykori úszó őszintén vall a profi pályafutása utáni mentális nehézségeiről, melyekből amatőr futóként is sokat tanulhatunk.

„Szívügyemnek tekintem, hogy felhívjam a figyelmet egy nagyon fontos dologra. Azt akarom, hogy mindenki tegyen önmagáért! 2014-ben alkoholproblémák miatt elvonóra mentem, önszántamból. Holott azt hiszik, hogy érinthetetlenek vagyunk, hogy a profi sportolói lét egyet jelent azzal, hogy sebezhetetlen vagy. Hát én sosem voltam az. És nem félek már erről nyíltan beszélni. Hiszen olimpikonként kötelességem bele állni egy olyan ügybe, ami nekem majdnem a pályafutásomba, sőt, az életembe került. Kötelességem átadni az üzenetet.“

Az interjúban a rekorder azt is bevallotta, hogy utólag már maga áldásként tekint a pandémia időszakára. A karantén alatt olyan minőségi időt tudott a szeretteivel együtt tölteni, amire korábban soha nem volt lehetősége.

michael phelps
Forrás: Getty Images
„Szinte megváltásként érkezett számomra a világjárvány, mert a mentális egészségem komolyan veszélyben volt. Ha nem üt be az az elcsendesülős időszak, nem tudom hová vezetett volna az út, de nem vagyok benne biztos, hogy jóra. Nap, mint nap tudatosítottam magamban, hogy most az a legfontosabb, hogy vigyázzak magamra. Csak így tudtam áthidalni a mélypontokat, amikből azért volt bőven. Sötét, ijesztő gondolatok, magányba zárkózás. Furcsa érzés most visszaolvasni az akkori naplóbejegyzéseimet, de hálás vagyok, hogy írtam, így legalább szembesülhetek azzal, hogy honnan kellett magam felhozni.“

Az úszó állítása szerint öngyilkossági gondolatok soha nem fordultak meg a fejében, de az teljesen bevett szokása volt, hogy hosszú napokon keresztül csak aludt, vagy feküdt egy sötét szobában, miközben felesége és három gyermeke várta, hogy kivegye a részét a család mindennapjaiból. Az úszástól azonban saját bevallása alapján eltávolodott.

„Egész életemben úsztam, így most is természetes számomra, hogy figyeljek a testemre, de nem vágyom a víz közegére. Edzeni szoktam, de edzésképp úszni nem járok le. Azonban maradt egy különös kapcsolat a víz és köztem. Olyan nekem, mint a terápia. Ha nem vagyok jól, akkor beugrom a vízbe, és 20 perc alatt megnyugszom. Teljesen ki tudok kapcsolódni, de arra már nem vágyom, hogy naponta 6-7 kilométereket ússzak.“

A mentális egészségre pedig folyamatként és nem állapotként tekint, amiért minden nap az ébredéstől kezdve tenni kell.

„Nem hiszem, hogy valaha ki tudom például azt mondani, hogy megértem magam. De nap, mint nap próbálkozom, teszek érte. Ennek a folyamatnak köszönhetem, hogy azzá váltam, aki most vagyok, és nagyon hálás vagyok. Tudom, hogy jó úton haladok, főleg, ha visszatekintek arra, hogy hat évvel ezelőtt mit éreztem. Egyik napról a másikra megszűnt számomra minden, ami addig az életem értelmét jelentette. Gyerekkoromtól kezdve azért dolgoztam, hogy olimpiát nyerjek, azért edzettem, hogy mindig jobb legyek, de arra sosem készültem, hogy mi lesz ez után. Ha elveszítem azt a célt, ami minden napomnak értelmet adott. És ekkor ébredtem rá, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Sokan félnek bevallani, a visszavonulás utáni életről beszélni. Én pedig ezt feladatomnak tekintem. Hiszem, hogy őszinte kommunikációval tudok segíteni. Egy folyamat elindult, még közel sem tart ott, ahol szeretném, de ez nem is egy gyors folyamat. És egyre több élsportoló példája bizonyítja, hogy igen, jó úton vagyok. Minél több emberhez eljut a történetem, annál több emberen tudok segíteni. Persze sok támadást is kapok, sokan nem értenek, gyengének tartanak. Volt, aki a szemembe is mondta. Ez olyan érzékeny téma számomra, hogy ilyenkor csak megerősödik bennem az, hogy mennyire fontos dolgot képviselek. Azt akarom, hogy az emberek valóban tegyenek valamit. Mindig is az volt a célom, hogy megváltoztassam a sportágat. Igen, az úszást megváltoztattam, de még nincs vége. Most a sportpszichológián van a sor. Ideje felismerni, hogy sportolók vagyunk, nem gépek, hanem emberek, érző lelkek, a magunk kis zárt, monoton valóságában. És nem csak a testünket kell edzeni, hanem igen a lelkünket is, és a fejünket is. A depressziót és a szorongást lehet, sőt kell is kezelni, nem az elkerülés, a tagadás visz előre. Nem szégyen, sőt kötelező segítséget kérni. Emlékszem, amikor először mentem el egy terapeutához, azt gondoltam: "Ó, te jó ég, ez szívás lesz!". Nem akartam bemenni. Tele voltam félelmekkel. De legyőztem magam. Bementem és kisétáltam. Teljesen más embernek éreztem magam.“

Az interjú végén Phelps kitért a közösségi média és a depresszió kapcsolatára is, majd elmondta, hogy számára milyen egy mentálisan egészséges világ.

„Szerintem az edzőknek, szülőknek, tanároknak, oltári nagy felelőssége van abban, ami most a Instagramon történik. Érdekes lenne egy arról szóló kutatás, hogy vajon hány mentális egészségügyi probléma származik a közösségi médiából sugárzó hamis, vélt valóságból? Az alapítványomban erre is nagy energiát fordítunk. A gyererek még naívak, hajlamosak mások álmait kergetni, mi pedig arra edukáljuk őket, hogy felismerjék, hogy önmagukat mi teszi boldoggá. Szeretném, hogy nyíltan merjünk beszélni, és felvállalni, ha valami nincs rendben. Itt az ideje felismerni, hogy a testi egészségünk mellett a mentális egészségünkért is ugyanúgy meg kell dolgozni, mert mindkettő nagyon fontos. Mindkettő kell ahhoz, hogy igazán önmagunk lehessünk. Talán ilyen egy tökéletes világ, ahol mindenki a saját álmának él. Azt csinálja, amiben örömét leli. Remélem a gyerekek az alapítványom által rátalálnak majd erre az útra, akár olimpikon úszók, akár tudósok akarnak lenni.“

Forrás: https://www.si.com/olympics/2022/10/10/michael-phelps-mental-health-advocacy-sports- nft-cover