Akik az UTMB-t és a Spartathlont is teljesítették

Prológ

2023. február második hétvégéjén ülünk Szaszával (Szász Norbert a Runner's World állandó fotósa) és Ákival (Hegedűs Ákos, cikkünk későbbi szereplője) Lubics Szilvi hagyományos évindító zalai ultrafutó táborának záró estéjén, ahol természetesen szóba kerül sok minden. Leginkább futásról, futóversenyekről. Szasza feldobja a témát Ákinak, hogy azért nem sok olyan futó van, aki az UTMB-t is és a Spartathlont is lenyomta. Azonnal felkapom a fejem és mondom Szaszának, hogy kutassuk fel őket, és írjon róluk. Szó szót követett, végül a felkutatásban külön köszönet jár Lőw Andrásnak, a beszélgetés pedig két héttel később meg is valósult, ahol Szasza a fotós szerepét vállalta. Nekem pedig annyi volt csupán a dolgom, hogy feltegyem az első kérdésemet ennek a hat fantasztikus sportembernek, amiből végül egy több, mint három órás beszélgetés kerekedett szuper hangulatban. Olykor becsatlakozott közénk a helyszínt biztosító Buda Gourmet étterem tulajdonosa, a szintén kiváló ultrafutó Blaskó Misi is, így nem túlzás azt mondani, hogy feledhetetlen esténk volt. A beszélgetés első részét a 2023/I. Runner's World lapszámában olvashatjátok, most pedig következzen minden, ami a nyomtatásból kimaradt. A résztvevők Lőw András, (a továbbiakban: András) Hegedűs Ákos (a továbbiakban: Ákos) Kovács Ádám (a továbbiakban: Ádám) Rudolf Tamás (a továbbiakban: Csika) Kovács Imre (a továbbiakban: Imó) Roskovics Miklós (a továbbiakban: Miki).

Hat futó, több, mint húsz évnyi megszámlálhatatlan emlék, elképesztő teljesítmények, varázslatos helyek és versenyek. Ami őket összeköti az két verseny: az UTMB és a Spartathlon. Az ultrafutók között, legyen akár terep-, akár aszfaltbetyárok, két verseny létezik, amit mindkét tábor egyöntetűen elismer, és tisztel: az egyik a legendás 246 km-es ultra verseny Athéntól Spartáig, vagyis a Spartathlon, a másik pedig a terepfutás nem hivatalos világbajnoksága, a sokak által imádott Ultra Trail du Mont Blanc, vagyis az UTMB.

Ákos: Imó, nekem az rémlik, hogy egyszer azt mondtad, nehezebb volt számodra az UTMB, mint a Spartathlon.

Imó: 2009-ben voltam először, még a TDS-en, és nem is tudom miért, de milliószor eszembe jut, hogy mennyire amatőr voltam még akkor.

RW: Mi történt pontosan?

Imó: Nem engedtek tovább, azt mondták az egyik ponton, nem tudom úgysem befejezni és levágták a rajtszámomat. Azt sem engedték, hogy versenyen kívül, csak saját magamért végig menjek. Életem egyik legnagyobb tévedése volt, hogy hallgattam a franciákra.

Ákos: Hát, ha ez volt életed legnagyobb tévedése, akkor jó életed van. Nekem azért volt ettől nagyobb is.

Imó: Egy évvel később visszamentem, sokkal jobb állapotban, akkor pedig rövidebb lett a táv a vihar miatt.

Ákos: Igen, azon én is kint voltam.

Csika: Amúgy ez a két verseny eléggé üti egymást, hiszen nagyon közel vannak, az UTMB augusztus végén, a Spartathlon szeptember végén kerül megrendezésre. Bár Ádámnak és Andrásnak ez nem volt akadály.

Ádám: Én csak egyszer voltam egy évben mindkettőn, elég is volt.

András: UTMB-n én is csak egyszer voltam. És azóta a szervezők azért sokat tanultak, mindig vannak alternatív útvonalak.

Ákos: Igen, amikor mi 2010-ben kint voltunk még Csanyával, Kerékgyártó Petivel, akkor fújták le először így.

András: De aztán 2012-ben is.

Imó: Igen, de 2011-ben is milyen rossz idő volt!

Ákos: Emlékszem, akkor 2010-ben az utolsó 21 km-nél leállították a mezőnyt, és 2-3 órát álltunk, mire beüzemelték a fogaskerekűt, hogy lehordják a futókat a hegyről. Éjfélkor, mikor épp, hogy visszaértünk a szállásra jött egy SMS, hogy reggel 6:00-kor indul az UTMB „B-verzió“ a CCC útvonalán Courmayeurből. Akkor még nem nagyon kezelték ezeket a vészhelyzeteket flottul a szervezők.

András: Igen, de azért azóta már mindig vannak alternatívák.

Szasza: 2004-ben még 149 km volt az útvonal.

Ákos: 2006-ban, mikor mi voltunk akkor 156 km volt 8600 méter szinttel. Évről évre aztán folyamatosan nőtt a táv. Most 171km. Igazából, ha megnézzük a térképet, rengeteg útvonal variáció van.

András: Hóhelyzet, eső függvénye minden. Az Alpokban bármi megtörténhet.

András: A viszont Spartathlon inkább rövidült egy picit. Építkezésektől, útépítéstől függően. Az eredeti útvonalhoz képest sokat aszfaltoztak pluszban. Az eredeti útvonal kitalálója egyébként úgy tudom, gondolkodott azon, hogy kihagyja a hegyet. A történészek szerint ugyanis nem 100%-ig ez az az útvonal, amit a legendák szerint Hérodotosz feljegyzései tartalmaznak.

RW: András, te nem tervezed újra a Spartathlont?

András: Nem tettem le róla. Már tavaly sem voltam, nekem egyelőre nincs is mivel neveznem. Készülni se készülök már évek óta. De szép volt nagyon az UTMB is. Akkor még a Terep 100-as és a Mátra115 elég volt a nevezéshez. Speró (Sperka Tamás ultrafutó - szerk.) nagyon lelkiismeretesen felkészített.

Miki: Nekem az a tapasztalatom, hogy most már a terepversenyekre is egyre nehezebb bejutni. Én például a Hardrockra próbálok már 8-10 éve bekerülni, de eddig nem jött még össze.

Imó: Egyébként nem értem András miért kellene neked bármit is felmutatni a Spartathlonhoz. Ha én lennék a szervező, meghívnálak, csak gyere el!

András: Nyilván, ha neveznék, a szervezők megkímélnének a sorsolástól, de nem akarom elvenni a fiatalok elől a helyet. Az én szigorúan vett elveim szerint nem lenne korrekt. Éveken át az előző Spartathlonjaimat számították kvalifikációnak. De ez szépen kibukott, mivel semmi mást nem futottam. Gondolkozatm, hogy hol lenne érdemes indulni, de még nincs itt az ideje. A gyerekek még sokat igényelnek belőlem, és nem szívesen veszem el tőlük az időmet a felkészüléshez. Napi egy órát sétálok, és bringázok.

Imó: Nem bírja el a szervezőség ezt az ingyenes nevezési díjat?

Ádám: Én pont ezért nem is mennék újra a Spartathlonra. Túl drágának tartom a több, mint 800 eurós nevezési díjat.

Ákos: Szasza, te is voltál Spartathlonon...

Szasza: Hogyne, végigmentem autóval! Ráadásul oda-vissza megcsináltam 2016-ban. De nekem bevallom, kocsival se tetszett, csak az utolsó 200 méter. Mondjuk a befutó hangulata az tényleg zseniális. Olyat még soha, sehol nem láttam.

Csika: Csak azok részesülnek ám ebből a hangulatból, akik szombat délután érnek be.

Ákos: Erre szokták azt mondani, hogy ez még autóval is sok!

Szasza: Nem futni, hanem munkai miatt voltam, én fotóztam az Ultra c. film promóciós képeit. Emlékszem fel is mentem a hegyre.

Ákos: Az a legjobb rész, az olyan UTMB-szerű.

Szasza: Igen, mondta is Andris, hogy nem ez a rossz, hanem előtte, az a csúnya, hosszú aszfalt, ami elvezet ideáig, főleg a szerpentin.

Imó: De legalább jó a minősége!

Szasza: A felfelé vezető út nem rossz, de az az előtte lévő 6-8 km az botrány.

Ádám: Viszont az UTMB-vel ellentétben itt inkább a melegtől kell mindig tartani, nem a viharoktól. Bár pont az egyetlen befutóm abban a katasztrófális időjárásban volt 2018-ban, amikor még egy benzinkutat is elvitt a szél.

András: 2012-ben pedig az elképesztő hőség miatt került veszélybe a teljesítés. Még az is benne volt, hogy az egészet lefújják.

Tomi: Ádám te indultál az Authentic Phidippides Run-on, ami a Spartathlon oda-vissza, nem?

Ádám: Igen, de ott is elég volt Spartáig jutnom, ott bevallom elérzékenyültem, és nem indultam tovább. A házigazdánk, Misi azonban visszaért Athénba.

Imó: Szasza, te UTMB-n is voltál, nem?

Szasza: Kétszer is, az útvonalon pedig több részletben ugyan, de végigmentem. Viszont nem az az erősségem. Én addig vagyok jó, míg a hedonizmusom tart. Felkészültség kérdése.

Imó: Meg a szerencséjé, hogy bekerülj. Az indulók fele francia, a többi helyen meg osztozik a világ.

Ákos: Most elkezdtem megint megnézni a nevezést, pontok, kövek, elég bonyolult. Nem is a kvalifikáció nehéz, csak sokkal többe kerül inkább. Pedig egyszer még azért visszamennék.

Miki: Az UTMB-re bizony már nem elég az, amit András mondott, hogy neki még elég volt a nevezéshez. Gyűjtsd a köveket, menjél minél több külföldi úgynevezett "by UTMB" versenyre, vagy próbálkozz éveken át kitartóan, és talán egyszer szerencséd lesz. Vagy legyen 800 UTMB Indexed, de ahhoz nekem mondjuk újra kellene születnem.

Ádám: Egyébként meg annyi jó terepverseny van, például most voltunk februárban, a Transgrancanaria-n, az is szuper!

Miki: Ott én is indultam! Életem legjobb versenye volt, pedig kizártak. De minden percét imádtam.

RW: Akkor kijelenthetjük, hogy ezen a két versenyen túl is bőven van élet!

Ha szeretnéd azt is megtudni, hogy a két fenti verseny közül melyikre mennének szívesebben vissza a futók, vagy hogy kinek, hol, milyen mélypontjai voltak és melyik befutó élményét tartja a legemlékezetesebbnek, akkor olvasd el a beszélgetés további részét a Runner's World 2023/I. bookazin a 132. oldalalán.

A teljesség kedvéért az UTMB és a Spartathlon további magyar teljesítői, akik nem tudtak a meghívásunknak eleget tenni (többen már külföldön élnek): Bontovics Tímea, Németh Csaba, Kulcsár András, és McKinley Marcell.

A beszélgetéshez külön köszönjük a helyszínt Blaskó Mihálynak és a Buda Gourmet Bistronak.