Így telt az elmúlt évünk!

„Év elején jó passzban vágtam bele a futásokba, de aztán kiderült, hogy babát várok, így nem a futás lett a prior. A várandósságom 8. hónapjáig kocogtam (ekkor már a kocogás-séta kombóban jóval több volt a séta, mint a kocogás), ami nagyon jól esett, de teljesen más megvilágításba helyezte a sportolást. Nem valamilyen cél miatt indultam el naponta, hanem a testi-lelki jóllétem érdekében. A szülésem óta 8 hét telt el, jelenleg rengeteget sétálok, erősítem a core izmaimat, hogy januárban újra elkezdhessem felépíteni a futóénemet, amiben a babakocsis futások és lopott, hajnali edzések lesznek a főszerepben, és talán valamilyen versenycél is belefér, ha rendeződik a vírushelyzet is.”

"Futás szempontjából vacak volt számomra az elmúlt év. Valójában kezdettől fogva ingadozott a motivációs szintem. Meg is fogalmaztam magamnak, hogy 2020 után tartok egy kis pihenőt. Egy olyan évet, amikor nincs terv, nincs cél, nincs elvárás, csak futás a maga végtelen egyszerűségével. De előtte még két szuper év, számtalan kemény edzés és verseny után szerettem volna egy csendesebb, ám még termékeny futóévet. Ennyi volt számomra a futós tennivalók listáján tavaly. Végül kiutalt a sors számomra egy porckorongsérvet őszre, aminek „köszönhetően” három és fél hónapja nem futok.

Egyáltalán nem érintett jól ez a kis mellékzönge, de valójában olyan nagyon rosszul sem, hiszen pont egy olyan év tört ketté emiatt, ami a koronavírus-járvány kitörését követően egyébként is totálisan a feje tetejére állt. Persze voltak keményebb napjaim, heteim, egy magamfajta eléggé aktív életvitelhez szokott futó számára kétségbeejtően kevésnek tűntek a könnyű erdei séták, amikre lehetőségem volt az elmúlt hónapokban. Jelenleg még mindig ebben élek, futásról leginkább olvasok, írok és persze álmodozom. Abba tudok belekapaszkodni, hogy 2021-ben valamikor – remélhetőleg mielőbb – ismét futni fogok."

„2020 számomra olyan év volt, hogy 365 napig csak kapkodtam a fejem és kerestem az egyet. Március első napján kezdünk építkezni, ez már alapvetően egy erős stresszfaktor volt az életünkben, pontosan 2 héttel később pedig jött a „maradj otthon”, a korlátozások, a rengeteg új szabály és lezárás...

Rosszul viselem ez ilyen mértékű korlátozást, a rengeteg - számomra sokszor értelmetlen szabályozást - és bár az építkezés csodásan haladt az elvárt ütemben, engem megrémített, mi várhat majd ránk. Ráadásul számomra a stressz levezetését mindig az edzés jelentette, a megszokott edzéseim viszont abbamaradtak, a konditermek bezártak, széthullott az edzős csapatunk, így el kellett kezdenem gyerekek mellett új utakat keresni. Az otthoni erősítés mellett számomra 2020 a futás éve lett, amire nagyon büszke vagyok, arra pedig különösen, hogy télen sem hagytam fel vele, sőt. Rájöttem arra, hogy nem retteghetek olyan dologtól, amit sosem próbáltam azelőtt, és bár világ életemben óckodtam attól, hogy a hidegben fussak, rá kellett jönnöm, igenis elképesztően jó télen futni. Bízom benne, hogy ha valaha helyreáll a világ rendje, a futást akkor is lesz erőm megtartani magamnak, most mindenesetre ez az egyik legjobb dolog, ami 2020-ban történt velem. És lekopogom, az immunrendszerem hálás azért, hogy ebben a nehéz időszakban sem adtam fel az edzést.”

„A 2020-as ezres – a 2019-es futóév az őszi maratonra való felkészülés fényében telt el, begyűjtve bő ezer kilométert. A 2020-as évet szinten tartó futásokkal kezdtem, majd ráálltam a már bevált heti három futásra, ami egy intervallból, egy tempósból és egy hosszú futásból állt. A tavaszi covid helyzetben sokunknak adott egy biztos pontot a futás, ami a sok korlátozás közepette visszaadta kicsit a szabadságunkat is. Eddig telefonos appal és pulzuspánttal futottam és elemezgettem a paramétereket. Tavaly nyáron viszont beszereztem egy pulzusmérős futóórát és azóta más dimenzióba helyeződött a futások utáni adatelemzés és természetesen a futás közbeni is. Ősszel egy egészségügyi rutinműtét miatt kimaradt majd két hónap, így ha nem is túl sokkal elmaradva, de nem tudtam hozni a tervbe vett évi ezrest. Nem maradt más, minthogy gyűjtöm tovább a kilométereket, elemezgetem az adatokat, és bízom benne, hogy 2021 egy szuper év lesz.”

„Nehezen és lassan élem meg a változásokat az életemben, mégis kedvelem őket, hiszen mindig új kapukat tárnak ki. Tavaly viszont kénytelen voltam megtanulni a gyors adaptációt is a világjárvány teremtette helyzetben. Talán emiatt is, szakmailag rengeteg fejlődést és sikereket hozott az év. A kijárási korlátozás ideje alatt a futóknak tartott ingyenes online szemináriumok során sok új futóval kerültem kapcsolatba. Úgy gondoltam, hogy a tudásom megosztásával tudlak a leginkább támogatni benneteket a bezártság idején. A földrajzi korlátokat az egyéni konzultációk online térbe helyezése is tovább tágította. Majd a veletek történő közös munka inspirálta a „Teljesítménynövelés egészségesen futóknak” 4x3 órás szeminárium sorozatomat is, melyek a hozzájuk tartozó nyomtatható jegyzetekkel együtt felkerültek a Your Health Academy online előadásai közé. Ami pedig igazán a szívem csücske volt, hogy arculatot kapott a „Holistic Running Lifestyle” programom, ahol már nagyon sokan tartotok velem a zárt csoportomban. A weboldal is készülőben van a recept gyűjteménnyel együtt, remélem idén sok futónak ad majd lendületet.

Futó élmény szempontjából kevesebb izgalmat tartogatott az év, de az elsőbálozóként teljesített Balboa kör azért szép emlék marad. Nyáron visszatérhettem a kedvenc útvonalaimhoz a Magas Tátrában, és felfedeztem a Zemplént. Őszintén szólva, év végére elfogyott a motivációm, leginkább az edzőm és az egészségtudatosságom tartja bennem a lelket, és futom a kötelező köröket hazai pályán.

Mindannyiunk életét befolyásolta a világjárvány, nem várt kihívásokkal kellett megküzdenünk. Számomra a legnagyobb próbatételt az jelentette, hogy a jelenleg Közel-Keleten dolgozó férjem kilenc és fél hónapig nem tudott hazautazni hozzánk. A fiammal kettesben oldottuk meg a feladatokat. És bár sokszor nagyon nehéz volt, mégis végtelenül hálás vagyok az elmúlt évért és a tapasztalatokért, amiket általa nyertünk.”

"2018 őszén Vuhanban futottam 50 kilométeres versenyen Bogár Janival. Azt is elmondhatom, hogy nemcsak jártam, de ettem is a vuhani piacon, ahonnan az egész koronavírus elindult. Mondjuk senki nem keresett emiatt, nem teszteltek. Nekem semmilyen változást nem hozott az elmúlt időszak, a vírus sem, a kijárási korlátozás sem. Eddig is otthon dolgoztam, tanultam, szórakoztam, most is. Örültem a kevesebb forgalomnak és bűznek, üres utcáknak, csendnek, nyuginak. Mindazon, amit a net népe "praktikus túlélési csomagként" kétségbeesetten javasolt a kényszerből otthon maradóknak, derültem. Nekem mindennapom ilyen. Semmi változást nem érzékeltem a pozitív hatásokon és a pár járulékos negatív hatáson kívül. (Nem a halálesetekre gondolok, ebben nem szeretnék cinikus lenni.) Ajándék volt ez az időszak abból a szempontból is, hogy a gyerekek nincsenek a nevelői-oktatási rendszer keretei közé kényszerítve, rugalmasan lehet együtt lenni napközben, kamu igazolások gyártása nélkül is. Megmutatkozott az is, hogy ki mennyire bírja-bírta a családját 0-24 órában. Egy sikerületlen kapcsolatban, összezártságban - stresszes munkával és gőzkieresztős hobbik hiányával megfejelve - kódolva van a szorongás, depi, bezártság, unalom. Ezt erőszakkal vagy éppen evéssel szokás orvosolni. A karantén egyben felhatalmazás a tunyaságra, a felhalmozásra, anyagcsere-lassításra. És ezt maximálisan támogatják a streaming csatornák, tévék, ételfutárhálózatok.

Futás szempontból felemás volt az idény. A versenyelmaradások miatt a masszív téli alapozás kárba veszett, a formaidőzítés felborult és azt nehéz folyton tili-tolizni. A Spartathlon elmaradt és még pár kedves verseny, de amin akartam, és amit megrendeztek, azon részt vettem: Korinthosz, Wizz Air Félmaraton, Budapest Maraton. Sőt még az UB-ra is eljutottam, amire évek óta nem tudtam a Spartathlon miatt, ráadásul pont akkor, amikor én lettem az UB Hero, ejj! Még külföldön is futottam: Izraelben egy 100 kilist (7h 56m) és ősz végén kijutottam körülményesen az egyetlen megrendezett görög ultrára, a Dromos Athanatonra (Tripoli-Spárta-Kalamata, 142 km). Az egyénileg megoldott, edzésre kiírt (fél)maratonokban, ultrákban, online ranglistákban nem hiszek, az instant versenyek nem érdekelnek, absztraktak, személytelenek és egyáltalán nem verseny-jellegűek. Ha valaki feladja az edzést, az is érthető. A test kap egy kis rekreációs időszakot. 2019-ben egy hónapot kihagytam. Újrakezdeni nehéz volt, de hiszem-látom, hogy jót tett a töltődés.

Ami érzékenyen érint sokakat: az idő múlása. A pengeélen táncolás a formával és a korral. Futóként jópárunknak meg vannak számlálva a lehetséges legjobb időszakai. Az M40-44 age groupban már minden hónap számít. És kiderült az is, ki az, aki csak a versenyért fut. És ki megy ki csak úgy. Ki nyomja keményen az alapozást, gyorsítást, erő-állóképességi edzéseket, ugyanúgy, mintha hétvégén verseny lenne. Magam a privát edzéstervet lemondtam. Mivel nem látok céldátumokat, nem tudok formát időzíteni. Nem motivációvesztés, hanem realizmus. De ez nem jelenti azt, hogy ne kéne edzeni, vagy hogy én ne nyomnám. De a versenytét nélküli edzések sorozata is szórakoztató. Formamegfigyelés, játszadozás, kiengedés, ráerősítés: most itt az idő kísérletezni.”

„Mivel az online térben home officeból küldöm már évek óta a személyre szabott edzésterveket, így a napi rutinomban a korlátozások nem okoztak nagy beleszólást. A közösségi edzések, workshopok, ahol személyesen találkoztunk a sportolókkal maradtak sajnos el, ami nagyon hiányzott. A közösségi élményeket házi virtuális versennyel, online erősítéssel igyekeztünk pótolni, ami új lehetőségeket nyitott meg. Az online erősítéseket a karantén egyik pozitívumként mindenképp megemlíteném.

A versenyek sorozatos elmaradása sok újratervezést igényelt, új célokat, motivációt kellett találnunk. Azt tapasztaltam, hogy leginkább az elsőbálozó maratonistákat viselte meg a versenyek elmaradása. Egy maratoni felkészülés hosszú folyamat, van, aki nulláról kezdve akár éveket is készülve keres meg, hogy 1-2 éven belül a maratont lefuthassa. Több olyan sportolóm is volt, akik privát módon futották le első fél és teljes maratonjukat, sőt van, aki az első ultráját egyénileg futotta le. Én is így tettem, nekem a Mozart terepmaraton lett volna a főversenyem, amit végül a hazai hegyekben teljesítettem. Erre most is nagyon jó visszagondolni, még erősebbé tett, hogy tömeg és support nélkül is teljesíteni tudtam a távot.

Úgy gondolom, hogy akik egészségesen megúszták az évet, azoknak sport szempontból egy szavuk sem lehet. Szerencsére teljes kijárási korlátozás sosem volt, így nagyon szerencsésnek látom a futók helyzetét, hiszen (ha nem is bármikor) a szabadban való sportolás akadálytalan volt. Azoknak a futóknak, akik átestek a koronavíruson kívánom, hogy mihamarabb tudjanak egészségesen visszatérni a sportba, és érjék el újra a régi formájukat, vagy akár még annál is jobbat.”

„A tavalyi év futás szempontjából meglehetősen vegyes volt. Rosszabb volt, mint az eddigiek, hiszen márciusban a pandémia pirossal húzta át a tavaszra tervezett versenyek nagy részét. A több hónapos felkészülések hiába valónak bizonyultak, hiszen sok fontos verseny maradt el, elég, ha csak a bécsi, a barcelonai és a London maratonokra gondolunk, de borultak az itthoni versenyek is, jó esetben őszre tették át. A tavasz nemcsak az újratervezésről szólt. Edzői szempontból is kihívás volt, mert csalódott futókban kellett szinten tartani a motivációt és a hitet úgy, hogy tavasszal is és ősszel is elmaradtak a közös edzések, ahol a legintenzívebb a futó és az edző kapcsolata.

Én az előző évi 3 maratonom után tavaly csak egyet terveztem, azt is decemberre. Tavasszal ez jó döntésnek bizonyult, egészen a járvány második hullámáig, amikoris lemondták a december elejére tervezett Valencia maratont az amatőrök számára. Szóval úgy alakult ez évem, hogy egy versenyen sem indultam, mert a késő őszre tervezett versenyeket is lemondták. Sajnálom, mert nagyon jó formában voltam és motivált is. Úgy tudtam megőrizni a motivációmat versenyek nélkül, hogy korábbi edzés eredményeimet próbáltam megjavítani, kvázi saját magammal versenyeztem: pl. egy 25 perces váltogatás alatt tudok-e több km-t megtenni, mint az előző, ugyanilyen edzésemen. Érdekes élmény, hogy egy ilyen edzés után is tudtam érezni a siker ízét, anélkül, hogy nem másokkal versenyeztem.

Egy biztos, a következő év csak jobb lehet, de sokat tanultam és remélem tanultunk ebből a futás szempontjából is csonka évből.”

„Sok más futóhoz hasonlóan a 2020-as év számomra is új helyzetet, nehézséget és egyben lehetőséget adott. A nehézségek elsősorban személyes indíttatásúak voltak. Egy korábbi sérülést követően hónapokon keresztül futóképtelen voltam, így napi rutinomban a gyógytorna, az erősítés és a kerékpározás vált hangsúlyossá. Mindezek következetes gyakorlása tették lehetővé, hogy az év hajrájában ismét futócipőt húzhassak és viharléptekkel, stabil erőnléti alapokkal fordulhassak a 2021-es évre. Mindez lehetőséget adott arra, hogy megtanuljak türelmes lenni, hogy jobban megismerjem a testem, hogy többet kerékpározhassak, megismerjem a görgőzés (Zwift) előnyeit.

Számomra nem hiányoztak a versenyek, a nagyobb közösségi összejövetelek. Szűk futóközöségemmel majd napi szinten összejártunk, az ajánlott távolságtartás inkább összehozott minket. Ennél motiváltabb talán még sose voltam, ennél nagyobb várakozásom még nem volt a következő évre. Remélem 2021-ben kinyílnak a kapuk, megszűnnek a korlátok, lesznek rendezvények és különösebb szabályok nélkül átléphetjük ismét a határokat.”