Mire van, és mire nincs valójában szükséged egy futócipőnél

„Szerintem túl sokat képzelünk a futócipőnkről“ - üti fel a magas labdát Cindy Kuzma, a The New York Times fitnesz szakírója, aki huszonhárom maratont teljesített, köztük hetet Bostonban. „Futók százezrei hódolnak kedvenc hobbijuknak futásra teljesen alkalmatlan cipőben, kitaposott, régi dorkókban, teremfoci cipőkben, vagy épp lifestyle sneakerben, míg a másik véglet az a hobbista, aki épp, hogy karcolja az 5 órát maratonon, de nem sajnálja a pénzt kiadni a legújabb karbon betétes szupercipőre, amire a legutóbbi atlétika versenyen, egy profi sportoló lábán lett figyelmes a tv közvetítés során. A szédítő választéknak és a csábító, neonszíneknek hála egy impulzusvásárló hamar rányom a „kosárba“ gombra bármelyik webshopon keresztül, és két nappal később már a legújabb szerzeményében rója szorgosan a kilométereket, csak épp nem biztos, hogy pont abban a futócipőben, amire a testalkatának, a futóstílusának, a tudásának, a képességének, és leginkább a tempójának szüksége volna" - hívja fel a figyelmet a rutinos futó.

Először is nézzük, mitől is jó valójában egy futócipő?

"Az általános, mindennapi edzésekhez tervezett futócipőknek a legfontosabb célja az, hogy elnyeljék az ízületet terhelő becsapódásokat talajfogáskor, és stabil tartást biztosítsanak a lábfejnek, valamint segítsenek a gördülékeny elrugaszkodás során. Ez egyébként nem csak egy futócipő kiváltsága, hiszen minden, akár csapatsporthoz használt edzőcipőnek, legyen az kosár-, kézi-, vagy épp röplabda pont ezek a legfontosabb követelményei. Sportszergyártóktól függetlenül a legtöbb sportcipő talpa speciális, rugalmas habanyagból és gumikeverékből, a felső részük pedig strapabíró szövetből készül. A futócipők esetében a legnagyobb különbség pedig abban rejlik, hogy a középtalp rész kerül íveltebben kialakításra a gördülékenység érdekében, míg ellentétben például egy kosárcipőnél, ahol az oldalirányú hirtelen irányváltások miatt épp a talp oldalsó részén van a megerősítés" - magyarázza Geoff Burns, az Egyesült Államok Olimpiai és Paralimpiai Bizottságának fizioterapeutája. Ezenkívül a legtöbb futócipőnek a felső része környékén kerülnek betervezésre extra tartást adó tulajdonságok, mint például a terepfutó cipőknél népszerű gyorsfűző-rendszer. "Továbbá ne feledkezzünk meg a sarkak stabil tartását rögzítő hátsó kialakításról sem, melyek gondos odafigyeléssel készülnek, hogy precízen illeszkedjenek a futócipők oldalához" - hívja fel a figyelmet Burns. Ezek tehát a jó futócipő legáltalánosabb ismérvei.

De nézzük is tovább, hogy mi az, amit még tudhat egy-egy típus, amely különösen a marketingesek munkája okán lehet egy vásárlónak fontos szempont.

Mondja Allison Gruber, az Indiana Állami Egyetem kineziológusa. A futók körében népszerűek például a stabilitást, vagy épp a puha párnázottságot hirdető cipők, amelyek állítólag segítenek megelőzni a sérüléseket. "A pronáló, vagyis a befelé dőlő boka korrekcióját azonban egy futócipő nem fogja megoldani futás közben, de az tény, hogy léteznek olyan modellek, melyek merevebb kialakításuk által csökkentik a lábfej oldalirányú mozgását" - magyarázza Geoff Burns, azonban hozzáfűzi, hogy jelenleg semmilyen tudományos kísérlet nem igazolta még egyértelműen a merevebb cipők védőhatását. "A pronáció a futás természetes része, a test így oszlatja el az erőkifejtést, a túlzott lábfejkorrekció pedig hosszú távon térd-, és csípőízületi problémákat is eredményezhet" - erősíti meg a terapeuta, aki egy másik népszerű kialakítású futócipőről is megosztja véleményét. "A túlságosan vastag, habos talpú cipőket azzal hirdetik, hogy az extra csillapításnak köszönhetően hosszú távon is kényelmesek maradnak. Sőt, léteznek olyan modellek is, melyek elöl-hátul ívelt formájúak, a még fokozottabb gördülékenység érdekében" - magyarázza a szakember, aki elmondja azt is, hogy mi az ilyen cipők legnagyobb problémája.

"A nem elit sportolók nem tudnak olyan tempót kifejteni, amihez egy ilyen kialakítású cipő érdemben hozzá tenne bármit" - mondja Burns, aki a csapatával végzett kutatások során arra a következtetésre jutott, hogy kezdőknél kifejezetten lassíthatja is a futást az a cipő, amiben egy profi versenyző viszont értékes másodpercekhez juthat, tekintettel arra, hogy a magasabb oxigénfelvevő képességnek köszönhetően gazdaságosabb futást eredményez egy speciális kialakítású cipő. Több tanulmány foglalkozott már ezek előnyeivel, és mindig ugyanarra a következtetésre jutottak a kutatók is, hogy hiába lett trend a szupercipő, a viseletükből származó előny kizárólag elit szinten értelmezhető.

Ezek után jogosan felmerülhet a kérdés, hogy akkor milyen cipő való az amatőr futóknak, az általános, mindennapi edzésekre?

„Leginkább az, amelyik az első lépéstől kezdve kényelmes“ - zárja rövidre a választ Allison Gruber, majd Geoff Burns még hozzáfűzi, hogy az az elképzelés teljesen hibás, miszerint egy futócipő megóv majd a sérülésektől, a futásból eredő sérülések aránya, a cipőtechnológia fejlődése ellenére ugyanis még mindig magas, hiába léteznek divatos versenycipők, vagy ultrakönnyű habtalpú edzőcipők. "A legjobb a semleges, neutrális futócipők, amelyek elegendő párnázottságot biztosítanak, de mégsem veszik el a talajfogás érzékelését a lábfejtől" - fejti ki Burns, majd folytatja. "Sokkal fontosabb, hogy megfelelő időközönként, ami a futás mennyiségétől függően lehet akár 3 vagy 9 hónap is, de cseréljük a cipőnket, ez az egyetlen garancia a sérülések elkerülésére. Az általános ajánlás szerint maximum 1000 km kerülhet egy lábbelibe, ami lehet akár kevesebb is, ha például valaki nagyobb túlsúlyt cipel magán, vagy erősen technikás terepen használja a cipőjét. A rendszeres lábfej körüli problémákkal, talpi fájdalmakkal pedig nem a futócipőtől kell a megoldást várni, hanem időben fel kell keresni egy orvost, aki akár egy talpbetét felírásával már segíthet a futón" - mondja doktor Burns, aki egy utolsó tanáccsal zárja a beszélgetést.