A Kék csapat első magyarként sikeresen teljesítette a legendás angol kihívást, a Bob Graham Roundot

A Lőrincz Olivér, Medgyessy Gergely és Zenyik Róbert alkotta Kék csapatnak egészen pontosan 22:42:58-re volt szüksége az eredményes célba érkezéshez, ami akárcsak a rajt, a Manchestertől északra, közel 2 órás autóútra található Keswick város főterén lévő középkori, tornyos palotaépület lépcsőjén található. A rutinos terepfutókból álló három fős csapat nevéhez egyébként eddig olyan sikeresek teljesítések fűződnek, mint a franciaországi La Traversée, vagy hazai terepen a Kék-túra, megállás nélküli váltóban történő teljesítése. A futók az eddigi kihívásaikat mindig közösen találták ki, a Bob Graham Round azonban sokáig kicsit mumusnak számított a Kék csapat számára, mivel már nem először vágtak neki a különleges kihívásnak.

"Harmadszor indultunk el a körre, első alkalommal mindenfajta elvárás nélkül, két nap alatt bejártuk a pálya nagy részét, tavaly pedig Zenyik Robival ketten lefutottuk, de akkor kicsúsztunk a 24 órás szintidőből" - tekint vissza Medgyessy Gergő terepfutó, majd Zenyik Robi is megosztja a gondolatait.

"2018-ban amikor először voltunk kicsit lebecsültük az alig 7-8-900 méteres hegyeket majd persze menet közben megtapasztaltuk hogy ez egy óriási kihívás. Hatalmas pofont kaptunk, de egyúttal bele is szerettünk a 42 mágikus csúcsba" - mondja Robi, majd Gergő mesél tovább arról, hogy miért olyan különleges kihívás a Bob Graham Round.

"Angliában elképesztő tisztelettel őriznek minden hagyományt, ez a kör is ennek a része. Bob Graham, egy kestwicki fogadó tulajdonosa volt, aki 1932-ben, 42 évesen azt a kihívást találta ki, hogy 24 óra alatt befutja a Lake District 42 legmagasabb csúcsát, ő teljesítette először ezt a kört. Az angliai - ahogy ők nevezik - fell running, ahol nem kijelölt ösvényen futnak, a mi sportunknak, a terepfutásnak az őse. Számunkra ez hobbi, de azért némileg életforma is. Ezt a kört teljesíteni azt jelenti, hogy ennek a hagyománynak a részévé válunk és megismerjük a sportunk gyökereit . Ez adja a Bob Graham Round különlegességét" - magyarázza Gergő, Robi pedig így folytatja az élménybeszámolót: "a körhöz tartozó hagyományok ápolása, megtartása, és az a szabad, sallangmentes, letisztult stílus, amit az angolok fell running-nak hívnak nagyon tetszik. A barátságos szelíd dombok pillanat alatt változnak át zord, sziklás, szinte extrém nehéz felmászásokig" - fogalmaz Robi.

"Az egyik nehézségét tehát épp az adja, hogy nincs fix útvonal, se jelölés, vagy kitaposott ösvény, ellenben van rengeteg kő, szikla és lápos rész. A kör alatt 42 csúcsot kell érinteni, tetszőleges sorrendben, de persze az ideális sorrend kiad egy kört, amit Bob Graham is teljesített. Azóta, az elmúlt 91 évben rengeteg próbálkozás volt, amelyekből alig 35-40%-a végződött sikerrel" - mondja Gergő, aki arról is beszél, hogy az ideális rajtidőpont helyi idő szerint 21:00 óra körül van, ugyanis az útvonal legveszélyesebb része, a harmadik szakaszon található, amit a technikásság és a meredekség miatt mindenképp fényes nappal célszerű elérni.

Avatott be felkészülésének hátterébe a Plandurance vezetőedzője, aki edzőként és futóként is határozottan azt a nézőpontot képviseli, hogy a sport szeretete és az általa kapott rendszer sokkal fontosabb az elért eredményeknél.

A sikeres teljesítést azonban Olivér a helyén kezeli, és nem bízza még el magát túlzottan.

"Oké, a Bob Graham most jól ment, szép watt értékeket hoztam az utóbbi évek hosszabb versenyeihez képest, de olyan hosszú volt ez a nyögvenyelős, problémás időszak előtte, hogy én még nem jelentem ki, hogy minden hurrá. Majd ha nyár végén is még rendben lesz minden, majd akkor. Lehet ez is csak egy hullám és egy hónap múlva már megint nem lesz kerek minden fizikálisan" - mondja a mindig megfontolt futóedző, majd így folytatja.

"Úgy gondolom, hogy bár én már korábban sem voltam a versenyzésre, az eredményekre rágörcsölve, nem ezek alapján értékeltem sem magam, sem másokat, ez az egészségügyi gubanc még inkább felhívta a figyelmem, hogy nem szabad maximalistának, vagy telhetetlennek lennünk magunkkal olyan dolgokban, ami nem feltétlen teljesen rajtunk múlik. A hobbi futásnak a versenyzés, az eredmények csak egy szeletkéje, amire túlságosan is rá lehet görcsölni, mint egy olimpikon. Túl sokat foglalkozik a közösségi média is a hobbifutás eredményeivel és keveset a többi megtanítandó, és minden szinten élvezhető szépségeivel. Nekem edzőként is fontos feladatom kimozgatni az embereket az egyfókuszú, a futásra mint versenysportra tekintő szemléletből. Félreértés ne essék!

Hívja fel a figyelmet Lőrincz Olivér, majd Robi folytatja. "Különösen izgalmas hogy az 5-6 órás etapok alatt nem botlunk hüttébe, menedékházba, nincsen jelölés, nincsenek utak, csak az érintetlennek tűnő természet, és a futó. Ez a legizgalmasabb számomra. Talán ezért alakult ki hogy pacerek,vagyis segítő iramfutók, és támogató csapat nélkül nem is teljesítik. Ez pedig a mi esetünkben sem volt másképpen, nagyszerű, vegyes magyar-angol támogató csapatunk volt" - árulja el Robi.

"Sokat jelentett a segítő csapatunk támogatása is, velünk tartottak Angliában élő magyarok, és helyi futók is, akik egy-egy szakaszra beálltak mellénk iramfutónak, hogy új lendületet kapjunk a nehezebb időszakokban is. Ez is mindenképp hozzájárult az eredményes teljesítéshez. A körülmények, a kiszámíthatatlan, és hirtelen változékony angliai időjárás, a kemény terepviszonyok, a 8000 méter pozitív szintemelkedés és a mindehhez társuló nagyon szoros 24 órás szintidő miatt így mindenképp óriási elismerés itt teljesítőnek lenni" - mondja el Gergő.

"A klasszikus "Big 3 UK Round"-ból egy már megvan, (a három leghíresebb brit kör a Bob Graham mellett, a skóciai Charlie Ramsay Round, és a wales-i Paddy Buckley Round - a szerk.) - remélem lesz folytatás" - zárja Robi a beszélgetést.