Minden elfogyasztott gramm szénhidrátnak oka és funkciója van!

De mindezeken túl fontos és érdekes tapasztalás volt, hogy tovább csökken-e súlyom, hiszen a megnövekedett edzésintenzitások mellett többet kellett ennem. A 180 grammos napi limitet időnként 190-re emeltük (elsősorban a futós napokon) és több volt a visszatöltés is, hiszen hosszabbak és nehezebbek voltak a futások.

A súlycsökkenésem lelassult, viszont nem állt meg. Heti fél kg-okat fogytam az elmúlt két hétben, vasárnap 55 kg-ot mértem. A megnövekedett CH (szénhidrát) mennyiségeket a napközbeni főétkezésekhez kellett raknom lassú szénhidrát formájában. A reggeli 30 gramm lassúból lett 35, az ebéd lassú 35 grammjából pedig 40. Ennyi a plusz tíz. Illetve még azon kellett olykor változtatnom, hogy edzés előtt, alatt és utána mennyit fogyasztok. 10-20 grammnyi szénhidrátot szoktam edzés előtt fogyasztani, ez a mennyiség attól függ, hogy milyen nehézségű futás áll előttem. Ilyenkor jellemzően gyors szénhidrátot fogyasztok, gyümölcslevet vagy banánt. A futások alatt csak akkor eszem, ha egy órán bőven fölüli lesz a futás (másfél óránál például még nem biztos). Ugyanakkor az első két órás hosszú futásom alkalmával egyáltalán nem frissítettem semmilyen szénhidrát tartalmú itallal, étellel. Olyan jól fel voltak töltve a glikogénraktáraim, hogy nem volt szükség rá. Állítólag ezen az időtartamon felül is lehet futni szénhidrát nélkül, én még soha nem próbáltam, mindig kellett valamit ennem idővel.

Az edzésekhez kapcsolódó plusz szénhidrátok okozzák a legtöbb bizonytalanságot számomra. Nehéz belőni, hogy mennyivel ehetek, ihatok többet, pontosan mennyit használ el a szervezet. Nyilván az éhség érzése jelzi a legpontosabban, ha kevés. Jó, ha nem jutsz el oda, hogy éhezzél futás közben, de az sem jó, ha túl sok CH-t fogyasztasz, hisz, amit szükségtelenül viszünk be, abból lesz az úszógumi.

A kezdeti szigorú hetek után most már voltak sütizések, palacsintázások rendesen, de persze számolva és ott elfogyasztva, ahol ennek helye volt. Az édes dolgok mindig gyors szénhidrátnak számítanak, akkor is, ha egészségesen készültek. Így hát, ha édességre vágyom, jellemzően az ebédhez vagy uzsonnára eszem ilyesmit. Egyébként a sok futás nagyon klassz eszköz, hiszen, ha sokat futok, akkor relatíve sokat is ehetek. Csupán pár szabályt kell betartani.

Továbbra is kérdezik tőlem olykor, hogy bírom ezt csinálni, hogy bírom megállni, hogy bírom tartani a kontrollt. Nekem ez a táplálkozási rendszer azt adta meg, amire nagyon régóta vágytam, és amit a saját elméleteim alapján alkalmazott kajálások nem tudtak biztosítani. Csökken a súlyom és javul a futóteljesítményem. Jól érzem magam, nem vagyok éhes, nem vágyakozom ízek után. Kezdem elővenni a rég elpakolt, egykor szűk ruháimat és helyükre kerülnek azok, amelyek most már tágak. Szuperfinom ételeket eszem – jellemzően én készítem őket, a családtagjaim is egészségesebben esznek, kipróbálnak olyan ízeket, amelyek nem feltétlenül kerülnének az asztalunkra vagy nem úgy. Kevesebb cukrot használok az ő ételeik elkészítésénél is. A január elején megfogalmazott 6 kg mínusznak az 50 százalékát teljesítettem 4 hét alatt. Közben egyre jobban mennek az edzések, pedig folyamatosan nehezedik a terhelés. Ez így önmagában elég motivációt ad a folytatáshoz.

Most pihenőhetem van, megint visszatértem 180g CH/nap adagra, de alig várom a következő hetek nehéz futásait. Hihetetlenül jó megélni a változást. Futás közben a számok eléggé objektíven megmutatják azt, amit érzek: gyorsuló tempó, mérséklődő pulzus. Mindez három ember munkájának az eredménye. MacPherson Éva, egészség és táplálkozás terapeuta, aki megannyi kérdésemre jól működő válaszokat adott és ad folyamatosan, amikor csak kérdezem. Jakus Béla, az edzőm, aki profi, fokozatosan nehezedő, hozzám passzoló és bírható edzéstervvel készíti fel a testemet az elkövetkező időszakok megmérettetéseire. És persze én is kellettem, kellek ehhez a projekthez, hisz mint egy szófogadó gyerek, megcsinálom mindazt, amit javasolnak. A családtagjaim pedig hihetetlen kitartással támogatnak ebben az egészben.

Megyek tovább az úton, élvezem az eredményeket, de elfogadom azt is, ha olykor kicsit nehéz. A futásaimat itt, a Strava-n követhetitek.