Borítókép: Újratervezés

Újratervezés

Január a tervezés ideje. Igazából december is már, de ott az ünnepek feledtetik egy időre a naptárt...

Mindig csodáltam azokat, akik csak úgy futnak, minden különösebb cél, vagy irány nélkül. Akik nem készülnek. Csak futnak, hogy jobban érezzék magukat, kondiba legyenek, ne hízzanak, hasonlók. Nyílván ezek nálam is játszanak.
De nekem cél kell. Hogy készülhessek. Hogy tervezhessek. Hogy íve legyen. Hogy beteljesülj(en)ek. Hogy megugorjam. Hogy aztán pihenhessek. És újra készülhessek. Tervezhessek.

A nyári forma télen készül, szól a közhely. De, mint minden ilyen, igaz ez is. Én személy szerint az ősz kezdetéig látok előre ilyenkor. Télen elvetem, tavasszal megöntözöm, nyáron learatom. Elvileg. A valóságban ez úgy néz ki, hogy télen felszántom, tavasszal feltúrom, nyáron kipukkadok.

A legjobb formám hosszú ideje már tavaszra tetőzik, nagyjából május végéig tart. Aztán jön a kizökkenés, útkeresés, a nagy behalások. Őszre újra kiegyenesedek. Feltámadok.
Összefüggésben lehet ez az időjárással. Mivel hogy nem bírom a meleget.

De idén máshogy lesz. Figyelek magamra. A jelzésekre jobban, mint máskor. Habár a sok kilométer télen elnyomja ezeket. A hideg tompítja az érzéseket. A nyár kihegyezi.

Szeretek télen futni, a sötét reggeleket is. Ilyenkor érzem, hogy valamikor pár éve, futó lettem. A hétköznapjaimévá vált, kell a napi jólétemhez. Hogy mindenki nyugodjon le, futottam. A célok még messziek, de most kell az elhatározás. Jó kis mazochista dolog. De hát azok vagyunk, valljuk be.

A tavasz felpörget, felenged a test, kiengednek az érzések. "Szerethetnékem volt, szaladhatnékom lett". Kóstolgatós versenyek. Saras terepek, meleg, lágy szellők. Itt már nem az újratervezés, hanem újjászületés van.

Aztán a nyár, izzadós, eléhezős, görcsölős futások. Hegyek, hegyek, magas hegyek, finom meleg éjszakák, vánszorgós kánikulák. Új helyek, új tájak. Meg az izzadtság. No meg a célok beteljesülése.

Hát így jutunk el őszig. Az már egy másik ív. Ennyire előre még excel zsenik sem terveznek ilyenkor talán.
Nálam is mosolygós homály fedi még, pont annyira van messze, hogy bízhatok benne, minden ott lesz a legnagyobb rendben.

Nahát így. Rakom egymásra a kis köveket. Nem számolom mennyi, csak pakolom. Kiegyensúlyozom, ha kell. Mint a hegyen fent a kis kőrakásokat, amik a helyes irányt mutatják.

Hajrá 2017!!!

Forrás: Runnabe