Szerelmes félmaraton Veronában

A következőkben személyes vallomás következik.
17 km-nél tartok, épp a Piazza Erbén futok keresztül Veronában, amikor arra jutok, hogy nekem a futás az életem egyik legnagyobb szerelme. Elviselem minden nehézségével és fájdalmával, mindig kitartok mellette, és ha nem jut elég belőle, hiányzik. Szeretem, feltétel nélkül.
És ezt így Valentin napon, miután teljesítettem ezt a félmaratont Veronában, biztosan ki is merem jelenteni. Veronában ezen a hétvégén minden a szerelemről szól. És a futásról. Néhány szó a versenyről, ami valóban a Rómeó és Júlia Félmaraton nevet viseli. Ez egy igazi olasz, kisvárosi félmaraton, azonban ne felejtsük, hogy a kisváros Olaszország esetében azt jelenti, hogy a látogató bármelyik pillanatban egy kétezer éves fal vagy egy középkori templom előtt találhatja magát. A félmaraton útvonalát ennek megfelelően úgy tervezték meg, hogy végig lehessen bámészkodni és gyönyörködni, és ne azon morfondírozni, hogy mennyi van még hátra. Az útvonal kissé dimbes-dombos, ezek az emelkedők melegben biztosan sokkal meredekebbnek tűnnének, ma viszont nincs meleg, sőt. Nincsenek hosszú és unalmas szakaszok, szinte végig a belvárosban, kicsi macskaköves (!) utcákon, középkori templomok, tornyok és várak árnyékában futunk. A verseny csúcspontja az, hogy a cél előtt keresztül kell futni az Arenán, ami nem mindennapi látvány (külön készültem, hogy videóra veszem ezt a szakaszt az olvasóknak, de sajnos elvétettem), és az csak dob a hangulaton, hogy a speaker azt üvölti, hogy "ultima curva".

Az olasz szurkolók, a fantasztikus látvány és a kísérő zenekarok kedvéért egyszer mindenkinek érdemes kipróbálnia ezt a versenyt. Nagyon jó szervezésű esemény, nem kimondottan drága (persze eljutni ide és aludni párat nem ingyen van), és Verona is mindenképp megér egy hosszú hétvégét.
Ezt az élményt még az sem rontotta el, hogy majdnem VÉGIG ESETT AZ ESŐ.
A képen jobb oldalt a szerző, bal oldalon a nővére, Klári, aki egyéni csúcsot futott.