A tavasz két arca

Míg „Máté, aki fut” cross jellegű edzésként a Legókat válogatta, addig én szimplán elmentem futni a sokak által felfedezetlen Gerecse lankáin. Hogy Máté milyen előírás szerint kezdte el a válogatást, arról fogalmam sincs, nekem az öltözékem szakszerű kiválasztása okozott fejtörést az elmúlt két napon.
A Gerecsében csak hosszú ruházat volt nálam (előtte való nap többnyire ebben bringáztam). A fantasztikus tavaszias idő ellenére tehát kénytelen voltam ebben elindulni. Először ugyan fáztam, később melegem lett, majd a – bányafelvonóból átalakított - Ranziger Vince kilátó tetején ismét vacogtam egy kicsit a szélben. Szerencsére a mozgás hamar felmelegített újra. Utólag azt gondoltam, jól választottam meg a vékony, de hosszú öltözékemet ezen a csodálatos tavaszias napon.

Alig 24 órával később szakadó eső, 300 méter feletti magasságban havazás. Ünnepi nap ez, március 15-ét írunk. Első bevillanó gondolatom, „ha elakadok a hóban, szálljak át egy másik cipőbe”. Így a tegnapi The North Face csukám helyett, a Salomon Fellraisert húztam a lábamra. Meg arra is gondoltam, hogy ünnepi trikolor öltözéket húzok magamra, csak a zöld színű nadrág hibádzott, az ugyanis nincs. Így marad a klasszikus téli ruházat: egy vastagabb hosszú-ujjú felső, egy vékony rövid-ujjú, széldzseki és futósapka a szett csúcsán. Természetesen a tempósabb első 2 kilométer után kiderült, hogy túlöltöztem. A felfedező típusú Gerecse futás helyett, most csak a megszokott Hármashatár-hegyen futottam egy kört.
Két nap, két évszak, két tájegység, két klassz futás.
Ti hol szaladtatok a 4 nap alatt?

Szerző: Szász Norbert