Legkedvesebb futómúzsámnak

Vajon mire számíthatsz egy olyan versenyen, amelyre nem készültél különösebben, csak odaálltál az adott formádban és futottál? Ha van egy szuper futómúzsád, akár életed majd legjobbját is futhatod.

Vajon mire számíthatsz egy olyan versenyen, amelyre nem készültél különösebben, csak odaálltál az adott formádban és futottál? Ha van egy szuper futómúzsád, akár életed majd legjobbját is futhatod.

Közel 17 éve futok és közel 15 éve indulok rendszeresen mindenféle versenyeken. Volt, amire nagyon sokat, 2 évet (!) készültem. De olyan még soha nem történt velem, mint ami most vasárnap, a pisai férmaratonon. Hogyan lehetséges az, hogy az adott tempólehetőségeket messze túlszárnyalva érsz célba?! Tudományos válaszom nem igen van erre, viszont mentális, érzelmi hátterű, azt hiszem, igen.

Adott egy ember, akit közel 10 éve ismersz. Csomó-csomó szálon kapcsolódtok egymáshoz. Milliónyi közös élmény, közös barátok, közös gyerekek, közös otthon, közös család, közös élet, benne megszámolhatatlanul sok közös futott kilométerrel.

Na most ez az ember, beáll eléd a rajt után és ott fut körülötted, de leginkább előtted és egy láthatatlan madzagon keresztül végighúz a pályán, közben készít jó néhány fotót is rólad, mert persze az úgy jó, ha van mivel illusztrálni a beszámolót. Hiába az előző hétvégén futott, 5.28-as átlagú tempó edzés, meg hiába az előzőleg célul kitűzött 1.50-es menetidő, minden egyes kilométer, melyet az órád halk csipogása jelez, mást mutat. Az első kilométereken talán még az is felmerül, hogy elfutottad az elejét, de aztán minden jól megy, minden jól alakul. Az idő csodás, 10 fok körüli, napsütéses, finom mediterrán tél. Futásra, tempó futásra, versenyzésre kiváló. Talán kicsit szeles néhol, de ott az előtted futó férfi védelmező háta, amely mögé be lehet bújni és igyekezni tartani a vágta tempóját. Nem baj, hogy már 170 fölött ketyeg a pulzusod, mert tudod, hogy elbírod, hisz már túl vagytok a táv felén is. A kedélyes csevegés egy lengyel „kollégával” kissé még ki is zökkent a súlyos feladatból. Mire megkezditek az utolsó 5 km-t, totál „kész vagy” a végső hajrára. Tudod, hogy már tétje van mindennek. Minden egyes lépéssel, amelyet ebben a tovább gyorsuló tempóban megteszel, közelebb kerülsz egy új célidőhöz, amely egyelőre még olyan, mint a Harry Potterben a kimondhatatlan nevű varázsló. De mégis, de hátha, talán meglesz… Mindened zsibbad, a vér az ereidben fájdalmasan lüktet. Közben a férfi, aki minden lépésed vezeti, időnként hátraszól és mondja: már csak 1 km – már csak 800 méter – már csak 600 méter. „Jesszus, 600 nyavalyás méter”, ebben a helyzetben végeérhetetlenül soknak tűnik. A hangok nagyon messziről érkeznek, a körülötted lévő alakok homályosak, nézed az órád, a rajta lévő menetidő egyre közeledik AHHOZ a bizonyoshoz és még mindig nem látod, hol a vége. Aztán meghallasz egy gyerekhangot a kordonon kívül álló tömegből: „Sziaaaa, Anyaaaa!” És már látod a célkaput is, nyomod-nyomod-nyomod-nyomod, aztán VÉGE! Bent vagytok! 1.45.09! Igen, kicsit kicsúsztál, mégis baromira boldog vagy.

Baromi boldog vagyok...persze, hiszen életem második legjobb félmaratonját futottam. Egy évvel a szülés után, még mindig némi plusz súlyt cipelve. Váratlanul és megmagyarázhatatlanul jól sikerült. Az biztos, egyedül futva, a legkedvesebb futómúzsám nélkül, nem lett volna hitem ezt megcsinálni.

Lehet nyúlnak, pacer-nek nevezni azt a személyt, aki segít a futásban egy bizonyos tempó vagy célidő eléréséért, én mégis inkább múzsának nevezem, hisz esetünkben sokkal komplexebb hátterű volt ez az együttműködés. Klassz verseny volt, igazi csapatmunka, amelyért örök hálás köszönetem.

A Strava-n mindez így mutat.

Képekben elmesélve pedig így:

Az Arno partján csillanó napfényben
Az Arno partján csillanó napfényben
Itt még látszólag könnyedén, pedig feszes volt ez végig
Itt még látszólag könnyedén, pedig feszes volt ez végig
Bohóckodásra is maradt energia (már akinek)
Bohóckodásra is maradt energia (már akinek)
Visszaértünk Pisába
Visszaértünk Pisába
Utolsó ''szigetkörön'' belül
Utolsó ''szigetkörön'' belül
A célban boldogan
A célban boldogan
Verseny előtti kép, de kb. így éreztem magam a célba érkezés után.
Verseny előtti kép, de kb. így éreztem magam a célba érkezés után.
3 ok, hogy több édesburgonyát egyél

Érdemes a sima krumplit batátára cserélned. Hogy miért? Mutatjuk az okokat!

Milyen telefonja legyen egy futónak?

Az aktuális telefonommal történt egy kis baleset. Leesett és pont nem volt rajta tok, így a széle megtört, az üvege meghasadt. Működik még, de 2 és fél év után így már biztosan elérkezett az idő a nyugdíjaztatására.

Tanácsok, hogy ne szenvedj annyira a futópadon

Gyűlölök padon futni. Mondjuk soha nem szoktam, mert esőben, hóban, fagyban, 50 fokban is inkább odakint edzem, nem igazán zavarnak a különböző környezeti tényezők.

Meggyógyítja az ízületi gyulladásokat, csökkenti a fájdalmat: a kurkuma tényleg csodaszer!

Újabban az egyik legtrendibb fűszer, sőt már menő „arany lattét” is lehet belőle készíteni a kurkumából. De nem csak a különleges íze miatt, hanem fantasztikus hatásai miatt is hódít, amelyek kifejezetten sportolók számára hasznosak!

Tésztavacsora 15 perc alatt, 29 gramm fehérjével

A recept nem titkolt célja, hogy ne tudj kifogást találni arra, hogy miért nem főzöl otthon. És mik a leggyakoribb kifogások?

Előfizetés

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

Fizess elő 35%-os kedvezménnyel! Most 4 lapszám 3580 Ft helyett csak 2380 Ft-ért lehet a tiéd!

Csak 2380 Ft