Márton Anita ajándékként tekint a budapesti atlétikai világbajnokságon való indulási lehetőségre

Anitával a közelgő atlétikai világbajnokság kapcsán beszélgettünk arról, hogy most milyen célokat fogalmaz meg magának anyaként, illetve hogy az anyaság mennyire változtatta meg általánosságban a sporthoz való viszonyát.

A világbajnokság előtt 3 hónappal valószínűleg már egyre többen kérdezik tőled, mennyire motivál egy hazai rendezésű világbajnokság. Keményebben készülsz a budapesti világbajnokságra, mint egy külföldi rendezésű világversenyre?

Azt hiszem, én ugyanannyira motivált vagyok most is, mint a többi külföldi rendezésű világbajnokságok esetében. A különbséget inkább a háttérben zajló dolgokban látom, ilyen például, hogy egyre több helyen látom reklámozni a világbajnokságot, és mi sportolók is egyre jobban előtérbe kerülünk. Tehát a felkészülésben nincs különbség, hogy hazai rendezésű világversenyre készülünk-e, azonban ott a helyszínen, a verseny során már nagyobb löketet fog adni a hazai közönség. Annak ellenére, hogy a versenyek során igyekszem a külvilágot kizárni, és csak a feladatokra koncentrálni, nagyon felemelő tud lenni, amikor a közönség kifejezetten nekünk, hazai atlétáknak tapsol. Én általában jobban teljesítek a versenyeken, és remélem, ezt most is megmutathatom majd a közönségnek. Annak örülök a legjobban, hogy a verseny közelsége miatt a családtagok, a barátok és az ismerősök is mind ott tudnak lenni majd a lelátókon.

Az egyre fokozódó érdeklődés irántatok mennyire zavar téged a felkészülésben?

Engem alapvetően nem zavar, mert már megtanultam kezelni. Elég korán megpróbáltam szétválasztani a magán- és a sportolói életemet. Jelenleg már nem befolyásolja a munkámat a felénk irányuló figyelem.

Most már édesanyaként készülsz a budapesti világbajnokságra, vajon a kislányod mennyire van tudatában annak, hogy te milyen szintű sportoló vagy?

Annak még nincs nagyon tudatában, hogy milyen eredményekkel rendelkezem, hiszen csak most múlt 2 éves, azt azonban már megérti, milyen az, amikor edzőtáborozunk. Hosszabb utazásokra ugyanis mindig magammal viszem, amikor pedig csak versenyezni megyek, akkor a családdal marad itthon. Nagyon ügyes, és már egészen jól megérti, ha pár napra el kell utaznom.

Azok az édesanyák, akik kisebb gyerekek mellett sportolnak - és nem kell feltétlenül elit versenyzőkre gondolni, elég csak a szabadidősportolókra -, gyakran számolnak be arról, hogy lelkiismeret-furdalást éreznek amiatt, ha mozgással töltik az idejüket a gyermekük helyett. Te is küldesz hasonló érzésekkel?

Természetesen, én is gyakran vívódom, főleg amikor el kellene indulnom edzésre, de a kislányom azt szeretné, hogy maradjak. Többször előfordult már, hogy ilyenek miatt késtem, de azért nagyon jó dolga van Lucának akkor is, amikor éppen nem velem van. A délelőtti edzések alatt ugyanis az apukája vigyáz rá, a délutáni edzések idejét pedig a nagymamával tölti. Sőt még két dédszülő is jelen van az életünkben, ők is szokták kényeztetni Lucát. Szerencsésnek érzem magam, mert az egész család be tud segíteni nekem, máshogy mindez nem is menne.

Esetleg volt valami, amitől tartottál a terhességed alatt, és nem valósult meg? Vagy volt olyan dolog, amire nem számítottál, és rosszul érintett?

Talán az éjszakázás az, nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Luca sajnos még most sem túl jó alvó, ellenben én nagyon szeretek aludni. Azt gondoltam, majd ő is olyan jókat fog aludni, mint én, de nem ez történt. Bevallom, az éjszakai ébredések kicsit megviseltek, amivel még a mai napig küzdünk.

Ha jól tudom, a szülés előtti napon még edzettél. Majd 6 héttel a szülést követően ismét elkezdtél edzeni, fél évvel később pedig már az olimpián képviselted Magyarországot. Mennyire ment nehezen a felépülés?

Igen, a terhesség alatt végig nagyon jól éreztem magam, és tudtam mozogni. Ezért még az utolsó napokban is lementem a pályára. Sajnos a vajúdás azonban nem úgy haladt, ahogyan kellett volna, ezért 12 óra elteltével az orvosom a császármetszést javasolta. A műtét utáni 3-4 nap nagyon fájdalmas volt, még nekem is, aki egész életemben, sőt még a terhessége alatt is sportolt. Nagyon kellemetlen volt megélni, hogy még az ágyból való felkelés is gondot okoz. Azonban amilyen nehéz volt az első pár nap, olyan gyorsan regenerálódtam később. Szülés után hamar belekezdtem a gyógytornába, illetve a hegkezelésbe, pár nap elteltével pedig már lépcsőzni is tudtam. A mozgás megkezdésével azonban megvártam a 6 hetes kontrollt.

A TELJES INTERJÚT AZ EVAMAGAZIN.HU-N OLVASHATOD!