3 tanács Maráz Zsuzsitól kezdő ultrafutók számára

1. Először fontos, hogy felvegyünk egy anamnézist, amiből kiderül, hogy honnan indul a futó. Van-e például bármilyen sportmúltja, vagy teljesen nulláról kezdi a futást. Közben meg kell nézni azt is, hogy milyen testi adottságai vannak, egészséges-e, van-a olyan problémája, ami akadályozhatja a magasabb szintű terhelésben vagy megnövelheti a sérülések kockázatát. Emiatt fontos személyesen is találkozni vele és látni például azt is, hogy milyen a futómozgása. Egy „O” lábú, egy „X” lábú vagy egy súlyos bokasüllyedéssel rendelkező amatőr futónak, nagyobb az esélye arra, hogy lesérül és nem biztos, hogy ajánlanám számára az ultrafutást. Nyilván ő is futhat, de az ultratávok teljesítéséhez olyan mennyiségű edzésmunkát kell elvégezni, ami miatt nagyobb eséllyel belecsúszik egy sérülésbe.

2. A második tanácsom az, hogy tegye fel a kérdést saját magának a futó: mennyi időt tud szánni az edzésekre. Ha valakinek pici gyerekei vannak, vagy olyan munkája, amely során sok órán keresztül kell napi szinten helyt állnia, sajnos nem biztos, hogy tud annyi időt szánni a felkészülésre, mint amennyi szükséges.

3. A harmadik tanácsom, hogy reális célkitűzést fogalmazzon meg a futó. Mindig legyen rövid távú cél és hosszú távú. Például lehet hosszú távú cél egy Spartathlon teljesítése, amit 4-5 éves távlatban lehet megvalósítani, addig pedig fokozatosan haladhat kisebb célok megvalósításával a futó. Én ezt tartom egészségesnek.