Ébredj! - még 11-szer kell korán kelned

Vasárnap reggel 5 óra. Háromszor nyomtam meg a szundi gombot, ezzel kaptam további 15 percet az ágyban. Nehéz volt kikecmeregni. Ráadásul Benedek még egyszer vissza is "hívott", így kétszer kellett erősnek lennem. Negyed 7 körül indítottam az órám start gombját. Fél liter folyadék volt nálam, két kis kinder csoki, négy darab zabos keksz. Fél sonkás-sajtos kifli a hasamban, fél liter folyadékkal. Ennyi elég kell, hogy legyen 3 órára.

Az öltözékem nagyjából jól választottam, egyedül egy kesztyű volt az, amit még az első fél órában tökre el tudtam volna viselni magamon. Otthonról aszfalton indultam a Fenyőgyöngye irányába. Az első percekben kezdtem összerakni az útvonalat a fejemben. Valami szintes dolgot akartam futni. A Dupla Élmény miatt. Így a Fenyőgyöngye után a Hármashatár-hegy felé vezetett az utam. Szépek voltak a fények, hangosak a madarak, az út tele gilisztával. Békés és nyugodt volt minden.

A HHH tetején bennem volt, hogy fotózok egyet, de az erős szél hamar továbbhajtott az utamra. A kék körön haladtam lefelé és a Vadaskerti-hegy felé tartottam, egy kis kitérővel a szintút környékére. Kényelmesen kocogtam, ahol az út engedte ott persze kicsit futósabban, de semmi kapkodás nem volt ebben a reggeli futásban. A Vadaskerti-hegy rövid kaptatóját finoman kijoggoltam, a hosszú lejtőn pedig könnyen ereszkedtem. A Hűvösvölgyi úton átkeltem, a sárgán mentem tovább a Hárshegyi körútra.

Annyira klassz és harmonikus volt minden, hogy az sem zavart, hogy a futó, aki velem szembe jött, látványosan nem nézett rám. Csendben mentünk el egymás mellett. Rendszeresen találkozom köszönni nem kívánó emberekkel, nem annyira értem ezt a viselkedést, mondjuk alapvetően nem érdekel, ha valaki nagyon nem óhajt kontaktálni.

Ahogy visszaértem a kör számomra kezdő pontjához, megkezdtem az utamat vissza, az otthonom irányába. 16 km-nél jártam. Fejben gyorsan kiszámoltam, hogy kb. 25-nél lesz vége, ha a tervezett útvonalon futok végig. A Hűvösvölgyi zebra után a kéken folytattam az utam. A rövid, kicsit erősebb kaptatón hazatelefonáltam. Semmi különös, csak amolyan anyai érdeklődés. Több, mint két órája voltam úton és még mindig csak fél 9 körül járt az idő. Továbbra is jó hangulatban haladtam.

A reptér melletti elnyúlt, de finom emelkedőt kifejezetten szeretem futni. A Határnyereg után a kéken mentem tovább az Árpád-kilátó felé. Egyre több emberrel találkoztam: kirándulók, kutyások, bringások, futók. Jó érzés volt, hogy mindjárt "célba érek" és még előttem a nap. Az Árpád-kilátótól még mintegy 3 és fél km-em volt hazáig. Lejtőn, lehet ereszteni. Nem olyan nagyon, de azért igyekeztem. Valahogy mindig sietek haza, akár futás, akár más a távollétem oka. Mindig olyan érzésem van, hogy várnak. Ki tudja miért. :-)

Meg persze azt is tudtam, hogy Norbi időre megy. A saját futására. Így megy ez nálunk. Egyikünk megérkezik, a másik percekkel később indul. Biztosan lehetne máshogyan is tölteni a hétvégéket, bevallom, nálunk ez a leggyakoribb forgatókönyv. Általában délig mindenki minden ez irányú elfoglaltságát letudja, utána már a gyerekeké és a családi életé a terep. Gyors zuhanyzás után Benedek mellé bújtam, megszoptattam, pár percen belül elaludt.

Egy hét múlva VTM. Azt hiszem, menni fog…

A futásom adatai, itt a Strava-n láthatóak.

Már csak 11 reggel, de még mindig csatlakozhatsz! Az esemény oldala itt található!