A futás mint luxus

Ülök egy pozsonyi úti kávézóban, bámulok ki az ablakon, és azon töprengek, mennyi dolgom van. Majd ahogy kortyolok egyet a teámból, megpillantok egy nőt futva elsuhanni a járdán. Kezében kulacs, hátán hátizsák (!), alaposan megizzadt. Látszik, hogy nem ma kezdte, és hogy nem 5 km van a lábában.
Bemutatom a nővéremet. Jövő héten futja élete első maratonját, 38 évesen. Három gyereke van, 9, 7 és 5 évesek. Szóval nem nagyok. Azért van hátizsákban, mert „sunyiban”, na jó, mondjuk úgy, diszkréten próbálja végigcsinálni az edzéstervet, hogy a lehető legkevesebb időt vegye el a családjától. Most épp a munkából fut haza, hiszen dolgozik is, csak épp tesz egy szabad szemmel is jól látható kitérőt a Margitszigeten. Neki sosincs alkalma megvárni az ideális pillanatot a futásra, nincs ideje kivárni, hogy elálljon az eső, elolvadjon a jég, kisüssön a Nap, elmúljon a fejfájása, megjöjjön a kedve. Nincs lehetősége lamentálni a kanapén két órát, hogy valahogy rávegye magát, hogy elinduljon. Neki az a luxus, hogy futás után nyújt, se szauna, se masszázs, se semmi.
Ráadásul nem úgy veszi ezt az egészet, hogy majd lesz, ami lesz. Bár van rutinja, és lefutott már vagy nyolc félmaratont, nem bízza a véletlenre. Keresett magának egy három hónapos edzéstervet, és annyi engedményt tett, hogy négy hónapot adott magának, hogy teljesítse. Mindezt télen, a leggörényebb időjárásban (is).
Az volt az egyik ajándékom neki karácsonyra, hogy gyerekmoziztatást vállaltam egy egyik nagyon hosszú futása idejére. Nagyon örült neki. Nemrég Veronában együtt futottunk félmaratont. Az egy dolog, hogy ő kirázta kislábujjból, de a verseny után megjegyezte, hogy neki az a legnagyobb ajándék, hogy kivételesen pihenhet egy ilyen hosszú futás után. Nemrég együtt töltöttünk egy hétvégét Balatonon. Vasárnap reggel futott 16 km-t, de elvitte a nagyfiát is, aki biciklivel kísérte, hogy addig is együtt lehessenek.
Biztos vagyok benne, hogy egy hét múlva teljesíteni fogja a maratont. Abban is biztos vagyok, hogy bár nem érdekli az időeredmény, olyan időt fog futni, hogy sokan megirigyelhetnék. És ha mindez nem lenne elég, az Élménykülönítmény színeiben fut, és már most több, mint 225 ezer Ft-ot gyűjtott a Bátor Tábornak. Ha érdekelnek a részletek, kattints IDE.
Azért tettem közkinccsé a történetét, hogy ne csak engem inspiráljon, aki végig követhette ezt a folyamatot, hanem merítsen belőle erőt mindenki, aki attól tart, hogy nem fér bele az életébe a futás, mert dolgozik és gyereket nevel. Mert ugyan nem könnyű, sőt, nagyon nehéz, azért meg lehet csinálni. És van egy jó hírem: nem kell mindenkinek maratont futnia. Ha Klárinak belefér a maraton, akkor hetp háromszor 5 K MINDENKINEK belefér.