Charlie Ramsay, Bob Graham, Paddy Buckley: három név, akik sokak számára semmit nem jelentenek. Lehetne például Charlie egy séf, Bob Graham egy bokszoló vagy Paddy Buckley egy golfozó. De persze ők valójában futók voltak, ma pedig a három legnevesebb 100 km körüli Nagy-Britanniai csellendzs névadói. A múlt hetem jószerivel körülöttük forgott, a hatásuk pedig a mai napig tart.
A Kék Csapat a korábbi vállalásokat sorra megugrotta, most ezt nem sikerült, azonban fantasztikus élményekben volt részünk.
A szigetország az atlétika bölcsője, de ők is nagyon jól tudják, hogy nem csak síkfutás létezik. A helyiek az úgynevezett "fell running" szenvedélynek is hódolnak. Azt mondják a "fell running" és a trail running között azaz egyik alapvető különbség, hogy előbbihez egyáltalán nem szükséges semmilyen jelölt vagy járt ösvény, a fell runnerek ott futnak, ahol a lábuk a talajt éri, ahol a track megy, ha éppen hivatalos útvonalról beszélhetünk. Az ország domborzati jellemzője egészen speciális. A sziget legmagasabb pontja az 1344 m magas Ben Nevis, mégis fás növényzet az északi részeken csak 200-300 méteres magasságig van. Emiatt elképesztő panoráma, tér áll az arra sportoló előtt.
Az első írásos feljegyzés az 1860-as években keletkezett, azaz hogy a Lake District csúcsait érintve köröket fussanak a fell runner-ek. 1932-ben Bob Graham teljesítette 24 órán belül a 42 csúcsból álló kört, amely nagyjából 100 km és több mint 8000 méter szintemelkedést tartalmaz. Ez a kör a legrégebbi és egyben a legnépszerűbb kihívás. Az elmúlt 86 évben több mint 2000 futó teljesítette. Ennek a regisztrálásra szolgál a BGR 24 órás klub oldala.
A táv közel felén én is futottam, igazán ott értettem meg miért oly különleges. A rajt Keswick város templománál van, egészen pontosan a templom kilincsének érintésével indul, és annak érintésével fejeződik be. A 42 csúcsot tetszőleges sorrendben lehet meghódítani, persze az ésszerűség azt diktálja, hogy a haladási irány valamilyen kör alakban történjen. Tér, tér, tér ameddig a szem ellát. Felettünk az ég, közel a mennyhez, nincsenek, árnyékot, védelmet adó fák. Nincs semmi tereptárgy, amihez viszonyíthatnánk magunk, csak mi kis parányi emberek az óriások tetején. Mindez nem veszélyes alpesi körülmények között, hanem kvázi biztonságos 1000 méter alatt. Döbbenetes élmény.
Persze nem csak a teljes kör adja a kihívást, létezik 60+ és 70+-os csúcsérintéses teljesítés is, illetve a Bob Graham kör kétkörös verziója is. A pálya nehézségét nem csak a számunkra szokatlan meredekségű útvonal jelenti, hanem a minősége is. Jó részt van kitaposott út, de gyakran sziklás, morzsalékos, vagy éppen úttalan füves részeken kell futni, mászni. Az egyik csúcs maga Anglia legmagasabbja, a Scafell Pike.
A helyi könyvesbolt polcai tömve vannak, mind a környék (Lakeland), mind a Bob Graham kör és a fell running stílus leírásaival, fotóalbumaival. A templom körül sétálgatva több próbálkozóval is találkoztunk induláskor. Teljesíthető, ám igazán kemény erőpróba, nem véletlenül.
Az alábbi két videón keresztül a Bob Graham körbe nyerhettek betekintést:
Az angol csellendzs skóciai testvére. 1978-ban Charlie Ramsay teljesítette 24 órán belül a 90 km-es ám az előzőnél technikailag nehezebb útvonalat. 24 csúcsot kell érinteni, köztük a Ben Nevist, az összes szintemelkedés 8000 méter.
Én csak a Ben Nevisre (1344 m) futottam/gyalogoltam fel és le (összesen 16 km volt), amelyre részben kövekkel szépen kiépített, részben sziklás útvonal vezetett. A többiek elmondása szerint, csak addig volt járható, amíg én is eljutottam, onnan többnyire technikás gerincútvonalon haladt a pálya. A csapat egyébként látva a teljesíthetetlen célkitűzést, 42 km-nél, az első találkozási pontnál megállt.
Ebben a régióban rendezik meg idén ősszel a SKY RUNNING VB-t. Fantasztikus környezet vár az indulókra.
A 3. kihívás az előző kettő walesi testvére. A táv itt is 100 km, ezen belül 47 csúcs vár az indulóra. A szintemelkedés hasonló az előzőhöz, mintegy 8000 méter. Az első 24 órán belüli teljesíttő Martin Stone volt 1985-ben. Erre a körre idén már nem jutottunk el.
Egyébként egészen más időjárásra számítottunk a világ ezen vidékén. A szeles, esős, inkább hűs kiátások helyett perzselő nap és nyári meleg fogadott bennünket.
Az alábbi albumban elhelyezett fotókon mutatom, hogy még milyen vidékeken jártunk:
A Runner's World idei második számának címlapján Szabó Nóri látható, akivel a magazinban egy interjút is olvashattok terveiről, futómúltjáról, álmairól.
A legjobb, hogy szinte bárhol elvégezheted, akár a szabadban is!
Most őszintén: te mennyi időt fordítasz a nyújtásra? A streching elemi fontosságú, ha sokat sportolsz, de akkor is nagyon kell, ha minden nap órákat ülsz a számítógép előtt. A következő gyakorlatokat érdemes lenne minél gyakrabban végezned!
Olvasónk túl hamar kezdett el gyorsító edzéseket végezni, így gyorsan be is gyűjtött egy sérülést. Lőrincz Olivért kereste meg a problémájával.
Na de mi a „jó”? Kinek mi, ugye… Ez nagyjából elfogadható. Évek óta vágyom a saját „jó” Mátrabércemre, de mindig volt valami oka annak, hogy ez nem realizálódott.
A lefelé futást követően nem csak a combjaid sajoghatnak, hanem a karod is.
A Spartathlon testvérversenyének mondott Sakura Michit bő negyed százada rendezik meg Japánban. A verseny hossza 250 kilométer nagyjából 5000 méternyi szintemelkedéssel, melynek teljesítésére 36 óra áll az indulók rendelkezésére.
Tavasztól nincs kifogás: egyre több a friss idényzöldség és gyümölcs, így már közel sem olyan nehéz vitamindúsan táplálkozni, mint a téli hónapokban. Pláne, ha a következő 3 vitaminbombáról sem feledkezel meg!
Veletek is előfordult már olyan, hogy miközben készültök egy-egy célversenyre, elképzelitek magát a versenyt? Mit fogtok ott csinálni, hogyan frissítetek, milyen érzés lesz futni és hogyan fejezitek be a versenyt? Mi lesz az eredmény és ezzel mennyire lesztek elégedettek? Majd pedig hogyan fogtok válaszolni az ismerősöktől kapott kérdésekre? Utóbbi talán olyan, mint egy képzelt riport egy elképzelt versenyről.
Szénhidrát: igen vagy nem? Ez az örök kérdés, ha szóba kerül a fogyás. Az biztos, hogy nem szabad teljesen kizárni ezt az ételcsoportot az étrendből, viszont ahhoz, hogy a hasi zsír eltűnjön, igenis kell a szigorú odafigyelés!
A hét elején vágott neki annak a hosszú útnak Lubics Szilvia, melynek célja az április 28-án rajtoló 4 Deserts sorozat Namib-sivatagban rendezett versenye, ahol 250 km vár a három gyermekes ultrafutó kiválóságunkra.
A test puha szöveteit (izmok, inak, stb.) fontos lazán tartani a rugalmasság a mozgástartomány megtartásának szempontjából.
Főszerkesztőnk, Birta Brigi ajánlója:
A következő trükköket bevetve eltűnnek a kellemetlen szagok az edzőcuccaidból!
A Runner’s World legfrissebb számában képes összeállítást találtok a két gyermekes maratonista olimpikonunkról, a fotókon keresztül Zsófi egy napjába nyertek betekintést. Most pedig arról mesélt, hogyan halad sportolóként és miként érzi magát anyaként.
Az egekbe dícsért koffeinnek van ám kevésbé áldásos hatása is, erről pedig különösen fontos tudnod akkor, ha magas intenzitású edzéseket végzel!
10 évvel ezelőtt indultam először Mátrabércen, akkor még csak a túra létezett. Egy évre rá került először megrendezésre a Mátrabérc Trail, az esemény terepfutó változata. Azokban az években kezdett bővülni a hazai terepfutó versenyek kínálata. Jelölt útvonal, gazdag frissítés, időmérés és persze egy kissé feszesebb szintidő várta a futókat. A Mátrabérc Trail mezőnye április 20-án, szombat reggel 8-kor, 10-ik alkalommal vág neki ennek a kultikus útvonalnak. Berta Gábort, a verseny egyik rendezőjét kérdeztem az eseményről.
A sütemények, sonka, tojás és kalács mellett nehéz lehet megállni, hogy ne kóstold meg az asztalon lévő finomságokat.
„A Cool Breath From the East” címen jelent meg a V4-ek közös rövidfilmje.
Ha futás után fontos, hogy vágjon az eszed, nem érdemes túlhajtanod magadat.
