Borítókép: A brit körök nyomában, avagy fényképes úti beszámoló a "fell running" világából

A brit körök nyomában, avagy fényképes úti beszámoló a "fell running" világából

A 3 fős Kék Csapat az elmúlt években mindig talált valamilyen határfeszegető kihívást, ez az idei évben sem adódott másképp. Volt már Traversée, Kéktúra futás, GR20, Pireneusok kör, idén pedig három kultikus brit százas leküzdésére tettek kísérletet. Én, mint kísérő vettem részt ebben a kalandban.

Charlie Ramsay, Bob Graham, Paddy Buckley: három név, akik sokak számára semmit nem jelentenek. Lehetne például Charlie egy séf, Bob Graham egy bokszoló vagy Paddy Buckley egy golfozó. De persze ők valójában futók voltak, ma pedig a három legnevesebb 100 km körüli Nagy-Britanniai csellendzs névadói. A múlt hetem jószerivel körülöttük forgott, a hatásuk pedig a mai napig tart.

A Kék Csapat a korábbi vállalásokat sorra megugrotta, most ezt nem sikerült, azonban fantasztikus élményekben volt részünk.

A szigetország az atlétika bölcsője, de ők is nagyon jól tudják, hogy nem csak síkfutás létezik. A helyiek az úgynevezett "fell running" szenvedélynek is hódolnak. Azt mondják a "fell running" és a trail running között azaz egyik alapvető különbség, hogy előbbihez egyáltalán nem szükséges semmilyen jelölt vagy járt ösvény, a fell runnerek ott futnak, ahol a lábuk a talajt éri, ahol a track megy, ha éppen hivatalos útvonalról beszélhetünk. Az ország domborzati jellemzője egészen speciális. A sziget legmagasabb pontja az 1344 m magas Ben Nevis, mégis fás növényzet az északi részeken csak 200-300 méteres magasságig van. Emiatt elképesztő panoráma, tér áll az arra sportoló előtt.

terepfutás, fell running, terep ultrafutás

A Bob Graham kör

Az első írásos feljegyzés az 1860-as években keletkezett, azaz hogy a Lake District csúcsait érintve köröket fussanak a fell runner-ek. 1932-ben Bob Graham teljesítette 24 órán belül a 42 csúcsból álló kört, amely nagyjából 100 km és több mint 8000 méter szintemelkedést tartalmaz. Ez a kör a legrégebbi és egyben a legnépszerűbb kihívás. Az elmúlt 86 évben több mint 2000 futó teljesítette. Ennek a regisztrálásra szolgál a BGR 24 órás klub oldala.

A táv közel felén én is futottam, igazán ott értettem meg miért oly különleges. A rajt Keswick város templománál van, egészen pontosan a templom kilincsének érintésével indul, és annak érintésével fejeződik be. A 42 csúcsot tetszőleges sorrendben lehet meghódítani, persze az ésszerűség azt diktálja, hogy a haladási irány valamilyen kör alakban történjen. Tér, tér, tér ameddig a szem ellát. Felettünk az ég, közel a mennyhez, nincsenek, árnyékot, védelmet adó fák. Nincs semmi tereptárgy, amihez viszonyíthatnánk magunk, csak mi kis parányi emberek az óriások tetején. Mindez nem veszélyes alpesi körülmények között, hanem kvázi biztonságos 1000 méter alatt. Döbbenetes élmény.

terepfutás, fell running, terep ultrafutás

Persze nem csak a teljes kör adja a kihívást, létezik 60+ és 70+-os csúcsérintéses teljesítés is, illetve a Bob Graham kör kétkörös verziója is. A pálya nehézségét nem csak a számunkra szokatlan meredekségű útvonal jelenti, hanem a minősége is. Jó részt van kitaposott út, de gyakran sziklás, morzsalékos, vagy éppen úttalan füves részeken kell futni, mászni. Az egyik csúcs maga Anglia legmagasabbja, a Scafell Pike.

A helyi könyvesbolt polcai tömve vannak, mind a környék (Lakeland), mind a Bob Graham kör és a fell running stílus leírásaival, fotóalbumaival. A templom körül sétálgatva több próbálkozóval is találkoztunk induláskor. Teljesíthető, ám igazán kemény erőpróba, nem véletlenül.

Az alábbi két videón keresztül a Bob Graham körbe nyerhettek betekintést:

terepfutás, fell running, terep ultrafutás

A Charlie Ramsay kör

Az angol csellendzs skóciai testvére. 1978-ban Charlie Ramsay teljesítette 24 órán belül a 90 km-es ám az előzőnél technikailag nehezebb útvonalat. 24 csúcsot kell érinteni, köztük a Ben Nevist, az összes szintemelkedés 8000 méter.

Én csak a Ben Nevisre (1344 m) futottam/gyalogoltam fel és le (összesen 16 km volt), amelyre részben kövekkel szépen kiépített, részben sziklás útvonal vezetett. A többiek elmondása szerint, csak addig volt járható, amíg én is eljutottam, onnan többnyire technikás gerincútvonalon haladt a pálya. A csapat egyébként látva a teljesíthetetlen célkitűzést, 42 km-nél, az első találkozási pontnál megállt.

Ebben a régióban rendezik meg idén ősszel a SKY RUNNING VB-t. Fantasztikus környezet vár az indulókra.

terepfutás, fell running, terep ultrafutás

A Paddy Buckley kör

A 3. kihívás az előző kettő walesi testvére. A táv itt is 100 km, ezen belül 47 csúcs vár az indulóra. A szintemelkedés hasonló az előzőhöz, mintegy 8000 méter. Az első 24 órán belüli teljesíttő Martin Stone volt 1985-ben. Erre a körre idén már nem jutottunk el.

Egyébként egészen más időjárásra számítottunk a világ ezen vidékén. A szeles, esős, inkább hűs kiátások helyett perzselő nap és nyári meleg fogadott bennünket.

Az alábbi albumban elhelyezett fotókon mutatom, hogy még milyen vidékeken jártunk: