Fit.Love.Réka: "Az áprilisi hóban még hihetetlennek tűnt, hogy maratont fogok futni, de végül nagyon szuper volt!"
A felkészülésem alatt kicsivel mindig többet futottam, mint ami elő volt írva, de az utolsó 3 hetet, mint a szentírást, betartottam (csak egy 7 km-es futásom volt pluszban összesen :)). Regenerálódtam, rengeteg szénhidrátot ettem, masszíroztattam és próbáltam elképzelni, milyen is lesz befutni a célba.
A verseny előtti héten tényleg hihetetlennek tűnt ebben a hirtelen jött áprilisi télben, hogy hétvégén 42 kilométert futok. Még a verseny előtti utolsó, átmozgató futáson is hideg volt, így csak remélni tudtam, hogy másnapra valami tavasziasabbra vált az időjárás. Éppen ezért a ráhangolódás az utolsó pillanatra maradt, de a verseny reggelén már elég hisztérikus voltam, 110 körül nyugalmi pulzussal. (Óriás riszpekt Ági barátnőmnek, aki egy buddhista szerzetes türelmével elviselte a reggeli pánikrohamaimat és egész nap velem volt, hajfonástól a befutásomig).
Tanulva a két héttel korábbi Vivicittám tanulságaiból kellően hidratáltam a verseny előtt és miután biztos, ami biztos a picit sajgó jobb bokámra tetettem egy tape-t, az egyetlen dilemmám az volt, hogy hosszú nadrágban maradjak vagy short legyen rajtam. Sanyosz tanácsára maradtan a rövidnél, amit utólag is nagyon jó tippnek bizonyult. Persze a rajtot követő 10 perces jeges esőben csak remélni tudtam, hogy nem bánom meg és nem ez vár rám az elkövetkezendő 4 órában.
Az első kör tulajdonképpen nagyon hamar elment, kitöltötte a hirtelen jött eső, az azt követő megszáradás és ismerkedés a futópályával. Szépen beállt a pulzus, nem engedtem 160 fölé menni. Csak a második körben tűnt fel, hogy milyen hosszú a Tihany irányában lévő fordítóig az út és ekkor már el is kezdtem a szénhidrát pótlást is 14 kilométernél, és minden körben ezen a frissítőponton tettem ezt meg ezután (25,5 és 36 kilométernél). Szerencsére fullos frissítőállomás volt az összes ponton, azaz nem csak víz-iso-banán volt, hanem gélek, magnézium, energiaszelet, szőlőcukor, paradicsom, így mindenki megtalálhatta a számára megfelelő energiapótlási forrást.
A klasszikus, rettegett „fal”, amit 35 kilométer körülre ígértek tapasztaltabb futóismerőseim nekem nem volt, de azért onnantól már annyira nem esett jól. A tempómat sikerült tartani, de gyorsítani sajnos egyáltalán nem tudtam.
Ami rengeteg erőt adott, az a speakerek, a frissítőállomáson dolgozók, a szervezők, az ismerősök és ismeretlenek szurkolása – fantasztikus volt, minden körben alig vártam, hogy a rajtzónát érintsem és találkozzak Velük. Eredetileg, amikor eldöntöttem, hogy maratont futok idén tavasszal, külföldön szerettem volna, de úgy érzem, nagyon jól döntöttem, hogy ezt a versenyt választottam.
Volt egy merész időtervem a maratonra, ez pedig a 4 órás időn belül futni. Azért merész, mert a hosszú futásaim ennél lényegesen lassabban mentek, bár reménykedtem benne, hogy a versenykörnyezet kihoz némi gyorsaságot belőlem. Az órámon mindig csak az aktuális kilométeridőket láttam, és bár nem vagyok egy matekzseni, de sikerült közben nagyjából fejben számolgatnom menet közben és a rajt-cél zónában a kivetítőn követni a köridőimet, és láttam, hogy a köreim 1 óra környékén vannak. Nagyon szerettem volna legalább az utolsó 2 kilométert kicsit megtolni, de már nem igazán volt bennem szufla. Amikor úgy éreztem, hogy na, végre sikerült fokozni a tempót és láttam, hogy 5:35 a pace akkor eléggé elszomorodtam, de úgy érzem, amit tudtam, beletettem.
4:00:29 lett a vége, ami első maratonnak teljesen jó idő, a lányok között 7. lettem (jó, nem voltunk sokan, csak 26-an. :) ). Az időm pontosan az 1 évvel ezelőtti, első félmaratonom duplája. És bár azt mondtam, hogy most jó ideig nincs ilyen hosszú futásom, már gondolatban kacérkodom egy őszi versennyel!
Köszönöm, hogy végigkísértétek a felkészülésem és remélem, megjött a kedvetek egy kisebb vagy nagyobb versenyhez. Szeretném, ha tudnátok, ha kitűztök magatok elé egy célt és megdolgoztok érte, akkor tuti el is éritek, mert a kemény munka mindig kifizetődik. Ha nekem sikerült, akkor Nektek is!