Borítókép: Fit.Love.Réka: "Az áprilisi hóban még hihetetlennek tűnt, hogy maratont fogok futni, de végül nagyon szuper volt!"

Fit.Love.Réka: "Az áprilisi hóban még hihetetlennek tűnt, hogy maratont fogok futni, de végül nagyon szuper volt!"

Hihetetlennek tűnt egész héten, hóban, fagyban, szélviharban, hogy hétvégén maratont fogok futni. Annyira távolinak és szürreálisnak tűnt, hogy a ráhangolódás csak az utolsó pillanatra maradt.

A felkészülésem alatt kicsivel mindig többet futottam, mint ami elő volt írva, de az utolsó 3 hetet, mint a szentírást, betartottam (csak egy 7 km-es futásom volt pluszban összesen :)). Regenerálódtam, rengeteg szénhidrátot ettem, masszíroztattam és próbáltam elképzelni, milyen is lesz befutni a célba.

A verseny előtti héten tényleg hihetetlennek tűnt ebben a hirtelen jött áprilisi télben, hogy hétvégén 42 kilométert futok. Még a verseny előtti utolsó, átmozgató futáson is hideg volt, így csak remélni tudtam, hogy másnapra valami tavasziasabbra vált az időjárás. Éppen ezért a ráhangolódás az utolsó pillanatra maradt, de a verseny reggelén már elég hisztérikus voltam, 110 körül nyugalmi pulzussal. (Óriás riszpekt Ági barátnőmnek, aki egy buddhista szerzetes türelmével elviselte a reggeli pánikrohamaimat és egész nap velem volt, hajfonástól a befutásomig).

Tanulva a két héttel korábbi Vivicittám tanulságaiból kellően hidratáltam a verseny előtt és miután biztos, ami biztos a picit sajgó jobb bokámra tetettem egy tape-t, az egyetlen dilemmám az volt, hogy hosszú nadrágban maradjak vagy short legyen rajtam. Sanyosz tanácsára maradtan a rövidnél, amit utólag is nagyon jó tippnek bizonyult. Persze a rajtot követő 10 perces jeges esőben csak remélni tudtam, hogy nem bánom meg és nem ez vár rám az elkövetkezendő 4 órában.

Az első kör tulajdonképpen nagyon hamar elment, kitöltötte a hirtelen jött eső, az azt követő megszáradás és ismerkedés a futópályával. Szépen beállt a pulzus, nem engedtem 160 fölé menni. Csak a második körben tűnt fel, hogy milyen hosszú a Tihany irányában lévő fordítóig az út és ekkor már el is kezdtem a szénhidrát pótlást is 14 kilométernél, és minden körben ezen a frissítőponton tettem ezt meg ezután (25,5 és 36 kilométernél). Szerencsére fullos frissítőállomás volt az összes ponton, azaz nem csak víz-iso-banán volt, hanem gélek, magnézium, energiaszelet, szőlőcukor, paradicsom, így mindenki megtalálhatta a számára megfelelő energiapótlási forrást.

A klasszikus, rettegett „fal”, amit 35 kilométer körülre ígértek tapasztaltabb futóismerőseim nekem nem volt, de azért onnantól már annyira nem esett jól. A tempómat sikerült tartani, de gyorsítani sajnos egyáltalán nem tudtam.

Ami rengeteg erőt adott, az a speakerek, a frissítőállomáson dolgozók, a szervezők, az ismerősök és ismeretlenek szurkolása – fantasztikus volt, minden körben alig vártam, hogy a rajtzónát érintsem és találkozzak Velük. Eredetileg, amikor eldöntöttem, hogy maratont futok idén tavasszal, külföldön szerettem volna, de úgy érzem, nagyon jól döntöttem, hogy ezt a versenyt választottam.

Volt egy merész időtervem a maratonra, ez pedig a 4 órás időn belül futni. Azért merész, mert a hosszú futásaim ennél lényegesen lassabban mentek, bár reménykedtem benne, hogy a versenykörnyezet kihoz némi gyorsaságot belőlem. Az órámon mindig csak az aktuális kilométeridőket láttam, és bár nem vagyok egy matekzseni, de sikerült közben nagyjából fejben számolgatnom menet közben és a rajt-cél zónában a kivetítőn követni a köridőimet, és láttam, hogy a köreim 1 óra környékén vannak. Nagyon szerettem volna legalább az utolsó 2 kilométert kicsit megtolni, de már nem igazán volt bennem szufla. Amikor úgy éreztem, hogy na, végre sikerült fokozni a tempót és láttam, hogy 5:35 a pace akkor eléggé elszomorodtam, de úgy érzem, amit tudtam, beletettem.

4:00:29 lett a vége, ami első maratonnak teljesen jó idő, a lányok között 7. lettem (jó, nem voltunk sokan, csak 26-an. :) ). Az időm pontosan az 1 évvel ezelőtti, első félmaratonom duplája. És bár azt mondtam, hogy most jó ideig nincs ilyen hosszú futásom, már gondolatban kacérkodom egy őszi versennyel!

Köszönöm, hogy végigkísértétek a felkészülésem és remélem, megjött a kedvetek egy kisebb vagy nagyobb versenyhez. Szeretném, ha tudnátok, ha kitűztök magatok elé egy célt és megdolgoztok érte, akkor tuti el is éritek, mert a kemény munka mindig kifizetődik. Ha nekem sikerült, akkor Nektek is!