Borítókép: Nem is lehetnék boldogabb, hogy kimondhatom: „maratonista lettem”

Nem is lehetnék boldogabb, hogy kimondhatom: „maratonista lettem”

Hatalmas kihívás volt számomra, hogy életemben először maratont futottam, pedig el kell mondanom, hogy ilyen keveset évek óta nem edzettem, mint a versenyt megelőző hetekben...

Amikor beneveztem a Párizs Maratonra, azt mondtam, hogy futok egy maratont, és ennyi, mert szeretném megtapasztalni az érzést, de egyszer elég. Aztán, amikor a felkészülés felénél jártam, és olyan „jól” összejött az élet, hogy heteket ki kellett hagynom (évek óta nem történt olyan, hogy ilyen sokáig ne sportoltam volna), alig tudtam résztávozni, már tudtam, hogy egy éven belül szeretnék még egyet futni, mert az időm valószínűleg siralmas lesz, és akarok egy olyat is, amire büszke vagyok. De eljött a maraton előtti nap, amikor kimentem a versenyközpontba, ahol egy hatalmas expó is volt, átvenni a rajtszámot, és olyan érzés kerített hatalmába, hogy már akkor tudtam, hogy sokat szeretnék még teljesíteni!

Másnap, a rajtban is annyira jó érzés öntött el, hogy az első 10km olyan gyorsan eltelt, hogy észre sem vettem. Aztán 21km-ig normálisan haladtam, még a 4 órás iramfutókkal, de persze tudtam, hogy a jelenlegi állapotomban véletlenül sem lesz meg 4 óra alatt (azt tartottam reálisnak, ha 4:40-en belül futom le, nem akartam hazudni magamnak), és utána szépen el is kezdtem lassulni.

26km környékén még boldogan :)

A mélypont 35-36km környékén jött, amikor rengetegen sétáltak, sokan kidőltek vagy hánytak, így én, a kis rutintalan, aki erre nem voltam felkészülve, nagyon elgyengültem fejben, nagyon belassultam, ráadásul folyton szlalomozni kellett az emberek között. Valahogy elvergődtem 40-ig, ott meg nyilván összekapartam magam, és a hivatalos időm 4:38 lett. Tudom, tudom, ez sokak szerint siralmas, míg mások szerint az idő nem számít. Én úgy vagyok vele, hogy szeretnék persze egy 4 órás maratont, de nincsenek komolyabb terveim, és a pozitívumokat látom a mostaniban is. Egyrészt, másnap már 20km-t sétáltam Párizsban, a testem teljesen rendben van, nem fájt utána semmim, és külön elégedett vagyok azzal, milyen jól sikerült a frissítés.

A kedvenc képem magamról hazafelé készült a verseny után :)

Már tudom, ha legközelebb maratont futok, fel kell készülnöm erre a 35km-es mélypontra, és mindenképpen fel akarok gyorsulni. Őszre pedig már keresem a következő maratont, amire benevezhetek, ahol végre olyan időt futhatok, amire büszke is vagyok, az érzést pedig szeretném még sokszor átélni. Ha te is kacérkodsz a maraton gondolatával, de túl félelmetesen hangzik már a szó is, azt javaslom vágj bele, mert fantasztikus érzés ezzel a tudattal tolni az edzéseket azóta!

Hű, ez a sör nagyon jól esett!