Rákóczi Feri: „Nem szeretném sanyargatni magam, ahhoz az élet túl rövid"

130 kilóról indultam. A súlyommal nekem sosem volt problémám, bár tudtam, hogy van rajtam felesleg, ami különösen a futásnál számított igazán. Ahhoz, hogy 100 kg alá menjek, két fontos dolgon kellett változtatom: egyrészt be kellett építenem a mozgást a napirendembe, másrészt pedig gyökeresen át kellett alakítani az étrendemet, ehhez dietetikus segítségét kértem. Átálltam a napi ötszöri étkezésre (ennek részei a reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna és a nem túl késői vacsora). Ezzel a módszerrel sikerült még a tavalyi Runner’s World Run előtt 14 kilótól megszabadulnom. Azon a nyáron, a verseny után kicsit lazítottam, de így is sikerült megtartani a súlyomat.

A felkészülés

Vannak, akik úgy készülnek egy versenyre, hogy profi szakértők állnak mögöttük és például az edző átküldi az edzéstervet a dietetikusnak, aki pedig annak megfelelően állítja össze a heti menüt. Ezt nyilvánvalóan kevesen engedhetik meg maguknak, de szerintem egyszer is érdemes elmenni szakemberhez, ha fogyni szeretnél, vagy életmódot váltanál. Ebben pedig az ételrendelés is segíthet, mert ma már több cég is kínál előre összeállított napi menüt, amiket annak megfelelően választhatsz ki, hogy hány kalóriára van szükséged.

Mivel nem vagyok mazochista - sem élsportoló -, havonta 1-2-szer mindig megengedtem magamnak egy kis sertés-, vagy marhahúst, de az adagokra végig figyeltem. Hétvégén is tartottam magam a napi ötszöri étkezéshez, de néha-néha megeresztettem a gyeplőt és szombat este ettem valamilyen komolyabb kaját. Nem szeretném sanyargatni magam, ahhoz az élet túl rövid, hogy száraz, csirkemellet egyek rizzsel és salátával. A felkészülésem alatt is eljártam a cimboráimmal fröccsözgetni - nem hetente, csak mértékkel, és nem a verseny, vagy hosszú futásom előtti nap.

Érdekes, hogy amikor megmutattam a családomnak és barátaimnak, hogy mit eszem, mindenkitől megkaptam, hogy ők ennyitől meg sem tudnának mozdulni. Pedig egy megfelelő alapanyagokból összeválogatott menü egész napra el tud látni energiával. Igaz, én nem lapátolok szenet napi 6-8 órában, ezért 1800 kalória is elég a szervezetem alapműködéséhez. Ehhez egyébként még 200-at hozzácsaptam, így összesen napi 2000 kalóriát viszek be. Ennek nagyobb része fehérje, szénhidrátból és zsírból is kevesebbet fogyasztok.

A nassolásról lemondtam, bár alapvetően nem vagyok édesszájú (régen mondjuk néha-néha megettem egy fél tábla csokit), de amúgy is inkább a sós, karakteres, férfias ízeket szeretem.

A folyadékbevitelt tekintve is sokkal tudatosabb vagyok. Régebben csak akkor ittam, amikor megszomjaztam, most viszont óránként megiszom 2-3 deci vizet. Ez majd a Los Angeles Marathonon is fontos lesz, főleg azért, mert ott 25-30 fokban fogok majd futni.

Új kedvencek

A változásoknak köszönhetően lett pár új kedvencem is: futás előtt és után gyakran eszem étcsokiba mártott préselt zabszeletet, ami magokkal van megszórva. Ha hétvégén megyek futni, reggel ezzel kezdek. Nyilván 3 tükörtojás pár szelet baconnel és egy pohár narancslével jobban hangzik, de ez abszolút pozitív csalódás volt számomra. Fehérjeszeletet is szoktam enni futás után és van egy kedvenc regenerációs turmixom is, ez is csokis. Futás közben gyakran lebeg a szemem előtt, hogy otthon vár a jutalom turmixom.

A végére pedig néhány tipp, ha életed első versenyére készülsz: akármilyen versenyen is indulsz, ne próbálj ki ott új géleket, vagy kaját, azokkal fusd le a távot, amik beváltak. Szerintem egyébként egy nem túl megerőltető, egyórás futásra akár frissítés nélkül is el lehet indulni. Aki pedig csak futással szeretne fogyni, annak azt tudom tanácsolni, hogy ezt inkább felejtse el. Az eredményes fogyás 70%-a a táplálkozáson múlik, 30%-át teszi ki az edzés.