kis szénás kör,szénás kör,alapozás,terepfutás

Kényszerpihenővel kezdődő alapozás, no de cserébe kis Szénás Kör finisher lettem

A sikertelen Piros 85 utáni néhány hetet pihenéssel töltöttem. A múlt héttel viszont elkezdődött az alapozás időszaka. Két számomra fontos futással indítottam. Az egyik egy 10 km-es tempófutás volt, a másik pedig egy oly régen várt kis Szénás Kör.

Egy éve, hogy Béla (Jakus Béla edző) tanítványaként futok és nagyot változott a világ azóta számomra. Hihetetlenül nagy lendülettel, motivációval és aránylag nagy súllyal vágtam bele a közös munkába. A tavaly december még nagyon könnyű, ismerkedős hónap volt, januárban azonban belecsaptunk a komolyabb futásokba. Marhára élveztem, hogy hétről hétre vonzóbbak a számok és olvadnak a kilók. Ennek köszönhetően spontán alakultak a tavaszi, majd később a nyári és őszi versenycélok. Egyre többet és nagyobbat álmodtam…minden fronton.

Az utolsó versenyt leszámítva csalódás sehol sem ért. Mindenhol sikerült aránylag jó állapotban célba érni és magamhoz mérten értékelhető eredményeket elérni. Ehhez képest a kudarccal zárult Piros 85 utáni néhány hetes lazulásban keletkezett egy kis űr. Kellett persze a pihenő, sok lazsálás nem volt ebben az évben… S talán ennek is köszönhető, hogy olyan lendülettel vetettem bele magam az első két „feladatba”, hogy szinte beléjük tört a fogam…utólag szerencsére.

kis szénás kör,szénás kör,terepfutás,alapozás
A Remete-hegyről lefelé, a pálya egyik legtechnikásabb lejtője.

10 km-en 33 másodpercet javultam kilométerenként az elmúlt évben (5.13-ról 4.40-re). Mind a két futás közel azonos feltételekkel született (hűvös, szeles időben, segítség nélkül, ugyanazon a pályán). A kis Szénás Kör (31 km / 895 méter szint) pedig nyár óta tervben volt, csak egyszerűen nem volt helye. Mindig akadt fontosabb futás, vagy éppen a fontos futások utáni pihenésé volt a pálya. Így hát az év utolsó hónapját, Advent kezdetét köszönthettem ezzel a körrel.

A múlt hét második felére igen téliesre fordult az idő. Norbi volt a kísérőm, Péter, Norbi régi futós cimborája, pedig csatlakozott hozzánk. A 158-168-as zóna számomra nagyjából mindenféle útvonalon azt jelenti, hogy haladni kell. Ezt a pulzuszónát kaptam. Ennek a körnek minden részét ismertem külön-külön, egyben még soha nem futottam. Az útvonal első felében, a Nagy-Kopaszig minimális lejtő, ellenben sok emelkedő várt ránk. Aminek köszönhetően a keringés nem igen tudott hosszabb időt pihentetőbb zónában tölteni. A 168-as felső érték elég magas volt ahhoz, hogy végig tudjam kocogni az összes emelkedőt. Közben a tüdőm hamar fájni kezdett a folyamatosan bezúduló jeges levegő miatt. Az öltözékem kiválasztásával és a frissítésemmel valahogy azt feltételeztem, hogy ez egy eléggé intenzív, de összességében „könnyű” és tutira sikeres futás lesz. Ami végül is igaz, legalábbis a számok ezt mutatják. Mégis szinte végig kellemetlen volt: az átizzadt ruhában lefelé robogni és a jegessé vált izotóniás italt folyamatosan kortyolgatni, hogy végig legyen erő a tempós haladáshoz. Aztán amikor konstatáltam, hogy valószínű, jóval kevesebbet tudtam így fogyasztani a bekevert italból, meg is borultam egy cseppet a Nagykovácsi után kezdődő emelkedőkön. Itt gondolkodtam el azon, hogy ha jelentősen lassulnék (például a nem annyira ütős frissítés miatt), nem tudnék magamra venni semmilyen ruhát, mert csak annyi holmi van nálam, ami rajtam van. Mérges lettem hirtelen, hogy lehettem ennyire felelőtlen, merthogy voltak szakaszok, ahol így is fáztam, pedig végig tudtam tartani az előírt magas pulzust. De mi van, ha nem így történik?! Nulla fok volt, enyhe széllel olykor. Némi hideg folyadékon kívül volt még egy közepes méretű hővédőfólia a táskámban és ennyi. Jó, hogy volt két futótársam, tehát, ha tényleg baj van, nyilván hozzájuk fordulhattam volna segítségért, de tőlük függetlenül megfogadtam, hogy soha többet nem centizek ki ennyire felszerelést, még ha lendületes futásra készülök, akkor sem. Mert ez kivolt…

kis szénás kör,szénás kör,terepfutás,alapozás
A Nagy-Szénás tetején, markomban próbálom melengetni a fagyos frissítőmet.

A vége persze klassz feltámadás lett, mondhatni happy end-del zárult. Mindenki megelégedésére finisheltünk a solymári Művelődési ház tövében. A futás további számai itt, a strava-n láthatóak. Beugrottunk a szuper éremért a közeli Mandula Kávézóba, ahol csak azért nem kezdtem meg a CH visszatöltést, mert sietnünk kellett. A női mosdóban gyorsan lecseréltem a vizes gönceimet szárazra, de így is késő volt. Már aznap este éreztem, hogy tutira pár napos kényszerpihenő is „jutalma” lesz a vagánykodásomnak.

Maga a kis Szénás Kör egyébként remek edzőútvonal. Kifejezetten felüdülés volt a megszokott ösvényektől kissé eltávolodni. Biztosan visszamegyek még rá. Remélem jövő év ilyenkorra meglesz a 4 évszakos kis Szénás Kör ciklusom, minden évszakban egy, ami állapotfelmérőnek is kiváló.

A kis Szénás Kör-t mostanáig 689 futó teljesítette a megadott 5 órás szintidőn belül, közülük 256 nő. Egyetlen tízszeres női kis Szénás Kör teljesítő van, de összesen 262-en futották meg többször, mint egyszer.