Ilyen volt a Runway Run

A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 1-es terminálja ad otthont 2013 óta minden ősszel a Runway Runnak. Az egész futás úgy kezdődik, mint egy mallorcai nyaralás, tapsolós charter járattal. Check-in pult (rajtcsomag felvétele), csomagfeladás (felesleges cuccok lepakolása), aztán irány sorba állni, security check, buszozás. Elég jól néznek ki az egyenpólós futókkal tömött buszok, a futópálya meg mégjobban, amikor megtelik velük. A reptéri világítást felkapcsolják, nehogy eltévedjünk a teljesen egyenes útvonalon, ami idén a felhős ég miatt különösen jól nézett ki. 5 és 10 kilométeres távokra lehetett nevezni, chip-es időméréssel, Pulay Szilvi közös bemelegítésével, a végén eredményhirdetéssel és grillpartival a terminál teraszán (ahol legutóbb talán 8 éves koromban voltam osztálykiránduláson). Kicsit hiányzott idén a futópályára kiállított Airbus, aminek a szárnya alatt tátottszájú ötévesként futhattunk át tavaly, de kárpótolt, hogy a futás után azonnal újraindul a légiforgalom, így egy felszálló Turkish és Wizzair gép nyitotta az ebédünket.

Azt hiszem, először futottam úgy hivatalos futóeseményen, hogy nem foglalkoztam az idővel, nem a pulzustartomány felső határára állított tempóval mentem. A gps trekkert is csak azért indítottam el, hogy ismét meglegyen a futópálya rajzolata. Így volt időm végig beszélgetni, fotózni, és szurkolni a Suhanj! kerekesszékes hőseinek. A szervezés, a társaság és a hangulat idén is patent volt, köszönet érte. A különleges futóhelyszínek sorozata pedig a Rungaroringen folytatódik szeptember 20-án. Ott találkozunk!