Akik Budapesten testközelből találkozhatnak a világsztár atlétákkal: a versenybírók különleges helyzete a vébén

Ezt az rangos eseményt pedig lehetetlen lenne lebonyolítani versenybírók nélkül, akik a 9 nap alatt folyamatosan jelen lesznek a pályán, és onnan figyelik, segítik majd az atlétákat, hogy minden rendben, fegyelmezetten, az előírásoknak megfelelően kerüljön megrendezésre.

A versenybírók különleges munkájába enged most nekünk bebocsátást Kopcsay Péter, a Magyar Atlétikai Szövetség Versenybíró Testületének egykori elnöke, aki már 1983 óta hódol szenvedélyének, és aki idehaza atlétikai Európa-bajnokságon, illetve a fedettpályás világbajnokságon is segítette már a szervezők munkáját szaktudásával. Nem mellesleg lelkes amatőr futó, aki a mai napig szívesen áll rajthoz különféle utcai futóversenyeken is. Az atlétikát kívülről és belülről is jól ismeri, most pedig megmutatja nekünk a világbajnokság egy különleges szeletét.

Már csak pár nap van hátra hazánk legnagyobb sporteseményének megrendezéséig, nektek versenybíróknak most sűrűsödnek a napjaitok? Milyen teendőtök van még a vébé kezdetéig?

A világbajnokságig már nincsen különösebb teendőnk, eddig voltak mozgalmasak a napjaink. Több webináriumon is részt kellett vennünk, amelyek nemrég zárultak le. A napokban vettük át a formaruhát, most pedig nincsen egyéb hátra, mint hangolódni az eseményre.

Azt esetleg lehet tudni, hogy a világ harmadik legrangosabb sporteseményének lebonyolításához összesen hány bíróra van szükség?

Pontos számot nem tudnék mondani, de több, mint 250 versenybíró fog tevékenykedni az esemény ideje alatt annak érdekében, hogy minden szabályosan kerüljön lebonyolításra. Ebbe a pályaversenyeken tevékenykedő bírókon kívül azok is beleszámítanak, akik az utcai versenyeken, a Hősök tere környékén fognak szolgálatot teljesíteni, a maratoni és a gyalogló versenyszámokat figyelve. A pályán látható bírókon kívül pedig lesznek még néhányan, akik tartalékként készenlétben állnak, arra az eshetőségre, ha valaki helyett be kellene ugraniuk.

Mennyi ebből a magyar nemzetiségű, és hány fő érkezik külföldről?

Ez a szám a magyarokat jelenti, mert az atlétikában az a jellemző, hogy a rendező nemzet biztosítja a versenybírókat. A nemzetközi szövetség kb. 10 fő külföldi bírót küld, akik a különböző csoportok vezetőbírói feladatait látják el. Egyetlen kivétel ez alól, a speciális helyzetben lévő gyaloglás, mert ott előírás, hogy nemzetközi csapat álljon fel, hogy a speciális mozgás szabályosságának megítélésekor ne legyen szubjektív az elbírálás.

A sportolóknál ismert a válogatási elv, valaki vagy szintet teljesít, vagy világranglista pontokat gyűjtöget, vagy szabad kártyát kap. A versenybíróknál ez hogyan néz ki, mitől függ, hogy valaki részt vehet a világbajnokságon?

Sokféleképpen lehet kijutni, nincs egy meghatározott válogatási elv. Amikor kiderült, hogy Budapest kapja a rendezés jogát, átalakították a hazai képzési rendszert. Szükséges volt bizonyos újításokat bevezetni, hogy legyen megfelelő mennyiségű, friss tudással rendelkező bírói gárda az eseményen. Elindult egy online képzés, ami lehetővé tette a fiataloknak, hogy megszerezzék a szükséges képesítést. Ezután azonban a gyakorlatban megszerzett tapasztalat, a versenyeken mutatott aktivitás számított bele leginkább abba, hogy kit hívtak meg a világbajnokságra.

Hogyan kell elképzelni a versenybírók beosztását? Időrend szerint vagy helyszín alapján kerül kijelölésre, hogy hol és mikor léptek pályára?

A versenybírókat mindig a versenyszámokhoz rendelik hozzá, így előfordulhat, hogy valaki csak 2-3 napot dolgozik, de vannak, akinek végig jelen kell lenniük. Utóbbiak például a futószámok versenybírói, akik a 9 nap alatt végig a pályán lesznek. Én is a futókhoz lettem beosztva pályabírónak, így nekem nem lesz pihenőnapom. 4 nap lesz könnyebb, amikor nem rendeznek délelőtti programokat. Azokon a napokon lehet kicsit pihenni, mert egyébként nagyon feszes lesz az időrend.

Ez mit jelent, hogy a 9 napra gyakorlatilag beköltöztök a stadionba?

Majdnem, hiszen még nekünk, a Budapesten és környékén élő versenybíróknak is biztosítanak a szervezők szállást, hogy ne kelljen az utazással időt veszítenünk, hogy tudjunk pihenni, hogy könnyen elérhessük mi is a verseny helyszínét. Én is fogok élni a lehetőséggel, nem mindig lesz alkalmam hazautazni.

Melyek azok a versenyszámok, amelyeket nagyon vársz a világbajnokságon, vagy sportolók, akiket nagyon szeretnél közelről látni versenyezni?

Kedvenc versenyszámom a távolugrás, a korábbi években sokszor volt lehetőségem ebben a számban közreműködni, ezt most is nagyon várom. De természetesen leginkább a magyar atlétákra vagyok kíváncsi, főleg a férfi kalapácsvetést és a női 100 méteres gátfutást várom izgatottan. Sajnos mi nem szurkolhatunk nekik a pályán, de belülről nagyon fogunk nekik szorítani.

Ezek szerint a pályán nem léphettek kapcsolatba a sportolókkal.

Nem, a pályán semmiféleképpen sem, de a folyosón vagy a melegítőpályán már beszélgethetünk, szelfizhetünk az atlétákkal. A pályára még mobiltelefont sem vihetünk be, csupán 1 üveg víz lehet nálunk, minden egyéb dolgot az öltözőszekrényben kell hagyni.

Ezekben gondolom már egészen rutinosan mozogsz, hányadik nemzetközi eseményeden veszel részt atlétikai versenybíróként?

1983 óta vagyok versenybíró, és azóta a gyakorlatban is folyamatosan használom a tudásomat, közel 15 nagy nemzetközi versenyen voltam már jelen. Szabadtéri és fedettpályás Európa-bajnokságokon, fedettpályás világbajnokságon, korosztályos és mezei Európa- és világbajnokságokon is dolgozhattam már, de a mostani világbajnokság számomra is a legnagyobb esemény lesz, amin eddig bíróként tevékenykedhettem.

Van valami különleges dolog, amivel a nagyobb eseményekre szoktál készülni?

Különleges dolgokkal nem, de mindig átolvasom a verseny előtt arra a versenyszámra vonatkozó szabályokat, ahova a beosztásom szól, hogy biztosan minden részlettel képben legyek. Sosem árt feleleveníteni a tudnivalókat.

A július eleji országos bajnokság nem csak a versenyzőknek, hanem a szervezőknek és a versenybíróknak is főpróbaként szolgált. Hogyan sikerült az esemény?

Az országos bajnokság szerencsére nagyon jól sikerült, egészen jó értéskelést kaptuk, a szervezők meg voltak elégedve a munkánkkal. Persze volt egy-két dolog, amelyek július elején még nem kerültek teljesen a helyükre, de ezek a háttérben zajló mozzanatokra vonatkoznak, amelyeket a nézők valószínűleg észre sem vesznek.

Melyek voltak eddig a legmeghatározóbb élményeid versenybíróként?

8 éven keresztül volt részem abban a megtiszteltetésben, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség Versenybíró Testületének az elnöke lehettem. Az én feladatom volt az egyes versenyeken közreműködő vezetőbírók kijelölése és sok versenyen a komplett versenybíróság összeállítása. Ezek az évek sok-sok meghatározó élményt adtak. Ha néhány konkrét élményt kell kiemelni, akkor hirtelen két esemény jut az eszembe: Az első az 1998. évi Európa-bajnokság volt, amit még a régi Népstadionban rendeztek. Itt a pályán a távolugró gödör mellett ülve én emelhettem fel a fehér vagy a piros zászlót. A második a 2014. évi Fedettpályás Szenior Világbajnokság volt, ahol engem kértek fel arra a szervezők, hogy az ünnepélyes megnyitón elmondjam a versenybírók esküjét.

Eddigi versenybírói pályafutásod alatt volt esetleg olyan helyzet, vagy szituáció, amikor nem értettetek egyet egy döntésben? Esetleg nézeteltérés alakult ki közöttetek egy döntés kapcsán?

Ilyen nem szokott előfordulni, és pont ezért is szeretem az atlétikát. Ez egy objektív sportág, tiszta, követhető szabályokkal, részrehajlás nélkül. A szabálytalanságok is egyértelműek szoktak lenni. Ami nagyobb odafigyelést igényel, az a lökdösődés a futók esetében, illetve a megfelelő mozgásforma betartása a gyaloglóknál. A pályaelhagyást, vagy a technikai versenyszámoknál a belépéseket sokkal könnyebb megállapítani. Távolugrásnál például konkrét nyoma van annak a lécen, ha valaki belép, nem attól függ, hogy én honnan, milyen szögből néztem az elrugaszkodást. A kizáráson kívül egyébként figyelmeztetéseket is lehet adni a versenyzőknek nem megfelelő viselkedésért, csúnya beszédéért vagy mez levételért, de ilyen esetek nagyon ritkán szoktak előfordulni.

Volt olyan eset eddig versenybírói pályafutásod során, amikor valamelyik atléta nem fogadta el a döntésedet?

A debreceni U23-as atlétikai Európa-bajnokságon fordult elő, hogy az egyik távolugró kísérletét belépés miatt érvénytelennek ítéltem meg. Ezt kövezően hallottam, hogy az érintett ugró edzője nagyon elégedetlenkedik, hevesen reklamál a döntés miatt a lelátón ülve. Ekkor kivettem a távolugró gerendához tartozó plasztilines betétlécet, amelyen látható nyoma van, ha valaki belép egy ugrásnál. Odavittem az első sorban ülő edzőnek, hogy ő is meggyőződhessen a saját szemével arról, hogy helyesen jártam el. Elfogadta a döntésemet, a későbbiekben nem is volt már ebből probléma.

Mennyi időt vesz el egyébként versenybíráskodás egy átlagos versenyidőszakot nézve?

Kevesen tudják, de versenybíráskodás számunkra hobbi, egy olyan tevékenység, amit szabadidőnk rovására végzünk. A világbajnokságon is sokan csak úgy tudunk részt venni, ha a munkahelyünkön szabadságot veszünk ki. Ha azonban általánosságban a bíráskodásról beszélünk, akkor a legsűrűbb hónap a fedett pályás időszakban a február, a szabadtéri szezonban pedig a május és a szeptember. Én ilyenkor szinte minden hétvégémet az atlétika pályákon töltöm.

És milyen a kapcsolat a versenybírók között?

Nagyon jóban vagyunk, szinte már baráti viszonyban állunk egymással. Összetartó közösség a versenybírók társasága, megéri közénk tartozni.

Arról még nem is beszéltünk, hogy magával az atlétikával hogyan kerültél kapcsolatba?

10 évesen kezdtem atletizálni és 18 éves koromig folyamatosan jártam edzésekre a Vasasba és indultam versenyeken. Ebben a korosztályban még nincs az egyes versenyszámokra való specializálódás, 4 próba versenyeken indultunk különböző variációkban. Majd ifi koromban a 200 és a 400 méteres síkfutás felé fordultam. Már akkor érdekelni kezdett a másik oldal, és még az érettségi előtt elvégeztem az alapfokú versenybírói tanfolyamot. Egy ideig párhuzamosan csináltam a kettőt, egyik hétvégén versenyeztem, a másikon pedig bíráskodtam.

Úgy tudom, hogy a mai napig nem távolodtál el a futástól, csak ma már másmilyen versenyeken indulsz…

Igen, szabadidős jellegű, amatőr utcai futóversenyeken szoktam rajthoz állni, és az olimpiai ötpróba eseményeken a mai napig gyűjtöm a pontokat. Korábban aktívabb voltam, akkor hetente 2-3 alkalommal is kimentem futni, mostanában már csak heti egyszer szoktam futócipőt húzni. Arra büszke vagyok, hogy 2000 óta a szeptemberi budapesti félmaratonon minden évben rajthoz állok. Idén a 24. alkalommal igyekszem sikeresen teljesíteni a 21 kilométeres távot. Eddig 2 alkalommal teljesítettem már a maratont is, nincs kizárva, hogy egy harmadikat is teljesítsek, ha úgy érzem, hogy megfelelően fel tudok rá készülni.

Mit szeretsz a futásban, mi motivál abban, hogy még ennyi idő után is cipőt húzz és elmenj futni?

Ha kimarad pár alkalom, már hiányzik. Sokszor van úgy, amikor eltervezem, hogy ma megyek futni, valamiért úgy alakul, hogy mégis vacillálok, elinduljak-e. Amikor összeszedem magam, és ezek ellenére mégis elmegyek futni, a végén mindig rájövök, hogy “jajj, de jó döntés volt futni egyet”. Ezt az érzést nagyon tudom szeretni!