Egy futó tökéletes úticélja egy sportos kiruccanásra: irány a Dráva!

Az úton össze is állt egy tökéletes sportos vakáció, hiszen azon túl, hogy a kedvenc sportunkat csodálatos környezetben űzhetjük, ha kedvünk tartja, ugyanakkor, amennyiben szögre akasztanánk a cipőnket, máris nyeregbe pattanhatunk vagy evezhetünk egy jót! Ha inkább pihennénk, csobbanhatunk a hegyi tavakban, és napozhatunk a partján, a tökéletes üzemanyagpótlásról pedig különleges éttermekben és vendéglőkben gondoskodhatunk. Leteszteltem, kipróbáltam, és bármikor visszamennék!

Ki van ez találva!

Ha szeretnél a Dráván evezve vagy a partján bringázva haladni, nem kell azon törnöd a fejed, hogy mi lesz a csomagokkal?! A karintiai régióban pöpecül kitalálták, hogy lesz igazán élvezetes egy ilyen kirándulás. A vonat párhuzamosan halad a folyóval, így bármikor felszállhatsz, ha úgy hozza a helyzet, ők pedig utánad viszik a csomagokat, akár kenuval, akár bringával haladsz, és természetesen a kettőt váltogathatni is lehet. Ha többnapos utazásról van szó, és nem egy tóparti láblógatás a cél, érdemes kiváltani a Karintia-üdülőkártyát (felnőtteknek 52 eurótól), amellyel számos panorámautat, múzeumot, fürdőt, egyéb látványosságot lehet meglátogatni, de hegyi felvonót vagy a vonatot is igénybe vehetsz vele.

Irány a víz!

A mi utazásunk Berg im Drautalban kezdődött, ami egy bő 6 és fél órás autóút Budapestről, ahol egy tápláló ebéd után egy kis oktatást követően kenuba pattantunk. Ezen a szakaszon kifejezetten keskeny a Dráva, ennek következtében erősebb is a sodrása, így az első párszáz méteren kissé nehezen engedtem el magam (az útitársaim azt mondanák, „hisztiztem”), de amint elkezdtem arra figyelni, hogy milyen környezetben vagyunk, azonnal el tudtam engedni magam, és rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan félelmetes ez az egész, holott ez a szakasz nem kifejezetten a kezdőknek való. Én nem vagyok gyakorlott kenus, mégis nagyon élveztem, ráadásul a gyors sodrásnak köszönhetően nem is kellett eszeveszett módon evezni, csak úgy siklottunk! Konkrétan 18 km-t tettünk meg másfél óra alatt, ami ugyan fárasztó volt, de a gyönyörű vízen haladni hegyek között elképesztően meditatív élmény. Minden nap más szálláson aludtunk, első utunk egy kempingbe vezetett, Draucamping Sachsenburg & Mobilhomesba, ahol mindannyian egy-egy mobilházban szállhattunk meg, és olyan kényelemben volt részünk, amit több éjszakán keresztül is élveztünk volna! Amikor azt hittük, hogy a látványtól nem tudunk betelni, elindultunk vacsorázni a közelben lévő Herkuleshof étteremben a hegytetőre, és bár már annyira éhesek voltunk, hogy bármit magunkba tudtunk volna tömni, mégis hosszú ideig a vendéglő kertjében sétálgattunk és fotóztunk, mert a panoráma bizony nem mindennapi. A többgenerációs családi étteremben a kiszolgálás kifogástalan, az ételek pedig klasszikus osztrák fogások, így egy Schnitzellel próbálkoztam, és nem is csalódtam, tökéletes lezárása volt a napunknak! Másnap is az evezésé volt a főszerep, és a délelőtti kenutúra után a Milstatti-tó partján fekvő különleges kis butikhotelben szálltunk meg, a Hotel Moserhofban, ami jellegében természetesen teljesen más élményt nyújtott, mint a kemping. A változatos szálláshelyek kínálatában az a jó, hogy mindenki eldöntheti az összes szempontot figyelembe véve, hogy milyen szállást keres, hálistennek ezen a környéken mindenki megtalálja a számításait, nem kell kompromisszumot kötni.

A vendéglő, amit nem szabad kihagyni

A Millstatti-tó felett húzódik a 2000m-t is meghaladó Milstatter Alpe, ahol az aktuális szállásunktól minimális autóútra egy igazán különleges panoráma útvonal is található. A széles gerincen igazán látványos szakaszokat járhatunk be az Alpok-Adria túraútvonalból, mi pedig egy könnyed sétára indultunk vacsora előtt az egyik tematikus útvonalon, amit Sentiero dell’Amorénak hívnak (a szerelem útja), és ahonnan tényleg páratlan a kilátás. Itt található egy úttörőnek számító slow food étterem, az Alexanderhütte is, ahol olyan ízélményben volt részünk, amit nehezen tudtunk szavakba önteni, és ezt csak fokozta a tudat, hogy minden alapanyag, helyi kistermelőktől származik. A mi legnagyobb kedvencünk a császármorzsa lett, már önmagában ezért a fogásért is érdemes ide feljönni.

Jöhet egy kis tekerés?

A következő napon az evezőket elektromos bringára cseréltük, és egy laza 46km-es túrát nyomtunk le. Az a nagyon előnyös az elektromos bringában, hogy választhatsz, mennyire szeretnél elfáradni, és nem kötelező rákapcsolni a rásegítést, ha pedig rákapcsolsz, akkor is váltogathatsz a fokozatok között. Illetve az sem utolsó, hogy így egy különböző edzettségi szintű emberekből álló csapat is tud együtt haladni. Útközben számos kerékpárbarát helyet találhatunk, ha szeretnénk megpihenni vagy meginni egy kávét, és természetesen továbbra is él a lehetőség, hogy bárhol vonatra is pattanhatunk. Mi Villachig meg sem álltunk, ahol a város főterétől nem messze egy aranyos hotelben szálltunk meg, ahonnan minden roppant egyszerűen megközelíthető, akár sétálni, akár tovább tekerni, akár újabb evezőtúrára indulnánk. Különleges élmény volt a folyó ezen szakaszán kenuba ülni, hiszen itt nem a csendes természet volt a látványosság, hanem eleinte a városban lehet haladni, és ettől még izgalmasabb lesz az egész. Az itteni szakaszokon már sokkal szélesebb a folyó, ennek következtében lassabb a sodrása és nyugodtabb a víz, így a karizmainkat már jóval erőteljesebben kellett dolgoztatni, mint korábban!

Aki ismer, az tudja, hogy óriási tatárbifsztek fan vagyok, ezért arra már nagyon is lelkesedtem, amikor megtudtam, hogy hazafelé megállunk a Wörthi-tó partján, Velden am Wörthersee-ben, ahol egy különleges beach bárban fogunk ebédelni.... ééés itt a nyári pop-up kínálatban elérhető a bécsi Tatarie Marie tatárbifsztek felhozatala! Volt itt mindenféle: klasszikus, de görög vagy épp toszkán ízesítésű, sőt még a vegánoknak is készítenek répa alapú kencét, ami szintén istenien finom volt! Szóval, ha erre jártok, vagy a tó partján futnátok, érdemes betérni a Beach House! Velden am Wörthersee-be, tökéletes lezárása volt a mi utazásunknak is!

Karintia az a hely, ahova mindenképpen érdemes többször visszatérni, és egyik alkalommal sem lesz unalmas, hiszen annyi programot és látnivalót tartogat, hogy szinte felfedezhetetlen is az egész, ugyanakkor teljesen kisimítja a megfáradt idegeket és hatalmas löketet adnak az élmények a mókuskerékbe való visszatéréshez!