Borítókép: Futva 24 órán át - 2. rész

Futva 24 órán át - 2. rész

Rudolf Tamásnak ez volt az első 24 órás versenye és rögtön pályacsúcsot futott Sárváron. A legfőbb indok, hogy elindult, mert egyszer szerette volna ilyesmi versenyen is kipróbálni magát. Aztán futott 255, 25 km-t, majd 10 km-rel többet az előző pályacsúcsnál, s minden idők harmadik legjobb magyar idejét ebben a versenyszámban. Edzője, Lőrincz Olivér azt mondja, ez a kiváló teljesítmény az elmúlt több mint 4 év szorgalmas, céltudatos, kifogásoktól mentes edzésmunkája mellett, Tamás genetikai adottságain, akaratán és a felkészülését támogató életkörülményein múlott.

Tamás azt mondja, jó volt a sárvári 24 órás időzítése, a terepfutó versenyszezon csak később kezdődik, ez azért lényeges, mert ő terepen is fut, ráadásul kiváló eredményekkel. Egy jó 24 órás szerepléssel a jövő évi VB-n való részvétel lehetősége is felmerült, valamint országos bajnokság is volt egyben, ez rangban sem lényegtelen szempont. A helyszín közelsége és a verseny jó híre, hangulata is egyértelművé tette számára, ha 24 órás futás, akkor csakis Sárvár – más lehetőség fel sem merült.


Tamás az idei és a tavalyi év 100 km-es Országos Bajnoka, de nyert már OB-t 50 km-en (2012, Nagykanizsa), teljesített Ultrabalatont háromszor (a legjobb eredménye a 2013-as harmadik hely), Spartathlont kétszer (a legjobb eredménye itt a 2012-es hatodik hely). Hosszabb terepversenyei között szerepel az UTMB, a Lavaredo, a Terep Százas, a Piros 85, s még sok egyéb.

Hogyan készültél erre a futásra, mennyivel tettél bele több vagy más edzésmunkát, a korábbi évekhez viszonyítva?
A terepfutás jobban vonz, mint az aszfalt, mégis ezt a versenyt választottam fő versenynek a tavaszra. Edzést ugyanannyit tettem bele, mint az elmúlt években is, 10-13 órát hetente. Két hónapot készültem erre a 24 órás futásra, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy szinte az összes edzésem aszfalton végeztem, csak ritkán futottam terepen. Szerencsére az edzéseken nem kell gondolkodnom. Már több mint 4 éve Lőrincz Olivér írja az edzéseim, nekem „csak” végre kell hajtani a tervet.


Mennyire figyelted futás közben a versenytársaidat?
Mintegy 10 óra után tudtam meg, hogy a negyedik helyen állok. Néhány kör alatt a rajtban felállított kivetítőről kiderült, hogy kik is vannak előttem – ez nem ért meglepetésként. Ezt követően figyeltem a köreiket, de a futásomat nem befolyásolta a helyezés, végig a saját tempómat mentem.
Jól sikerült a frissítésed? Meghatározott időközönként veszel magadhoz ilyenkor folyadékot és egyéb táplálékot, vagy amikor szükségét érzed ennek?
A frissítésemen sok javítanivaló van. Volt bevált receptem, ami működött 2-3 éve, most viszont nem, így mással próbálkoztam. Az első óra után már elrontottam a gyomrom és nagyon-nagyon nehezen, 6 óra elteltével állt csak helyre. Este még egyszer előjött ugyanaz a probléma, de szerencsére ekkor már csak 4 óráig tartott. Nagy vonalakban megvan órára lebontva, hogy mit fogok enni, de ha bármi közbejön, akkor egyből váltok és azt iszom és eszem, amit akkor jónak látok éppen. Ezt elég jól tudom kontrolálni verseny alatt is. Ezen a versenyen az utolsó 5 órában csak teát ittam, sport szeletet és sós percet majszoltam. Pedig sokféle űrkaja volt betárazva, mégis ment nélkülük is a futás.
Mennyiben nehezítette meg a változékony időjárás számodra a futást?
Én csak szép időben szeretek futni. Az eső és a szél nem zavart különösebben, viszont a kettő együtt hajnalban nagyon kemény volt. Ha egy pillanatra is lelassultam (például frissíteni) egyből nagyon fáztam. Amint elállt az eső a segítőim egyből átöltöztettek. Annyira remegtem, hogy azon is csodálkoztam, hogy lépni tudok, de néhány kör alatt helyreállt a rend és tudtam rendesen futni. Hihetetlen jó érzés volt, mindezt száraz ruhában és cipőben tenni.


Hogyan regenerálódsz egy ekkora futás után?
Egy hetet szoktam pihenni, ilyenkor nincsenek edzések kiírva. Ha nagyon futni szeretnék, akkor kimegyek egy órát a természetbe, mindenfajta kötöttség nélkül.
Terepen is szoktál futni, ráadásul igen jó eredménnyel, mennyiben más síkon, ráadásul körpályán, mint például az UTMB-n futni?
Teljesen más egy terepverseny, mint egy aszfaltos körözős verseny. Különösen igaz ez a magashegyi versenyekre. Ott 3-4 kilós hátizsákkal megyünk, gyakran órákon keresztül mindenfajta frissítőpont nélkül. Emelkedőkön nem ritkák a 15-20 perces kilométerek sem, lefelé pedig vigyázni kell, hogy észrevétlenül ne verjük szét a lábizmainkat vagy legalábbis csak a verseny végére. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mennyire technikás szakaszon vezet az útvonal. Ehhez képest egy körözős verseny maga a Kánaán, ahol 5-10 percenként bármit be tud adni a segítő. Itt a nehézséget a nagyobb tempó és a monotonitás jelenti, bár ez utóbbit meglépően jól viseltem.
Mik a következő futócélok?
Két nagyobb terepversenyt tervezek idén. Júniusban a Lavaredo (119 km, 5800 méter szintemelkedéssel), ahol már kétszer voltam, de egyik sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Az idei év csúcspontja a Tor des Geants lesz (330 km, 24000 méter szintemelkedés), aminél nem sok nagyobb őrültség van a terepfutás világában. Hosszú aszfaltos versenyt már nem tervezek idén, a jövő év pedig még nagy kérdőjel.
5.39-es átlagtempót futott Tamás ez alatt a 24 óra alatt. A frissítést menet közben oldotta meg. Öltözködés miatt is csak egyszer állt meg. Ha ez valami csoda folytán ment volna futás közben, talán még emiatt sem áll meg.

S hogy pontosan hogyan készült Tamás erre a 24 órás pályacsúcsra? Edzője, Lőrincz Olivér elmondja:

  • 50 hónapja készülünk együtt,
  • lustaságból, nincs kedvemből kihagyott edzések száma ez idő alatt nulla,
  • az edzés utasításnak megfelelő végrehajtása mindig 100% -os, magyarul nem fut kevesebbet, többet, máshogy, más tempóban, más pulzuson, más napon, mint az a tervben szerepel,
  • nagyjából 50-50% aszfalt- terep arány (ennek oka inkább az, hogy Tomi terepen is versenyez),
  • utolsó két hónap átlag edzésóra száma heti 9 óra (majd minden hétvégén volt versenye), előtte inkább a 10-12 óra a jellemző,
  • maraton tempó fölött futott edzés kilométerek az utóbbi két hónapban: nulla,
  • pulzusmérés, táv, sebesség rögzítése minden tréningen,
  • idei év leghosszabb futása nem versenyen vagy rendezvényen: 4 óra.

Ez persze csak a felszín. Három igazán fontos tényező szükséges a versenyző részéről: genetika, akarat, felkészülést támogató életkörülmények. Az én részemről pedig – a közhiedelemmel ellentétben – nem a pulzusmérés a fontos, az csak egy eszköz. A lényeg az edzések, a terhelés optimális strukturálása mennyiségben, intenzitásban mindig a versenyző pillanatnyi állapotának és céljainak megfelelően.

A sárvári 24 órás országos bajnokság eredményei itt találhatóak.

Fotók: Rudolf Rita, Optivita Ultrafutó Kupa Facebook oldal