Majdnem gyors – vallomások a Margitszigetről

Mindjárt az elején szeretném leszögezni – amit nyilván mindenki, aki fut, tud – hogy . Szóval a heteken át tartó hőségriadó után kimondottan üdítő élménynek ígérkezett esőben futni indulni.
A Nike Futóklub Margitsziget gyorsító edzéssorozatán ezalkalommal nem az atlétikai pályán, hanem a klasszikus szigetkörön gyakoroltunk. Könnyű, 2 és fél km-es bemelegítés után (kb.6'30-as iramtempóban tettük meg) megálltunk egy kicsit nyújtani az Árpád hídnál, majd a budai oldalon kezdetét vette az igazi edzés. Edzőink, Zsuzsi és Zsani azt kérték tőlünk, hogy fussunk egy gyors 500 métert, majd nagyjából ugyanebben a tempóban 1000 métert, és végül újabb 500-at, picit még az első 500-nál is gyorsabban.

Rájöttem, hogy kishítű vagyok. A feladat hallatán ugyanis szabályosan izgulni kezdtem, hogy mi lesz most, ott fogok szégyenkezni az útszélén, vagy össze is esem. Számtalan para suhant át az agyamon. Aztán azt mondtam magamnak, legjobb lesz, ha csinálom, mert bárhogy is lesz, itt senki nem fog rossz szemmel nézni rám.
Az edzők háromféle iramot diktáltak, volt egy 4'30-as, egy 5-ös, és egy 5'30-as iramfutó. Legnagyobb meglepetésemre az első 500-at nem a "leglassabb" iramfutóval tettem meg, hanem egy kicsit előtte. Ez, és a tény, hogy 500 méter egészen gyorsan letelik, ha gyorsan fut az ember, erőt adott az 1000 méterhez, amit szintén az általam elvártnál jobban teljesítettem. Ráadásul nekem, akit sosem dícsért meg a tesitanár, annyira jól esett, hogy az edzők megjegyezték, mennyivel jobb vagyok, mint két hete. Az utolsó 500-ra ez a gesztus adott erőt. Az biztos, hogy a hűvös idő miatt is jobban ment a futás, mint szokott, azonban ez volt az az edzés, amelynek a végére elhittem, hogy tényleg gyorsabban tudok futni, mint hiszem. Hétvégén részt vettem az IRONGIRL versenyen, ahol 10 km volt a táv. Amikor vasárnap reggel azt láttam, hogy egészen hűs idő van, elkezdtem arról álmodozni, hogy 60 percen belül teljesítem. Aztán az ikonom, Usain Bolt megverte Justin Gatlint, és ettől még lelkesebb lettem. Viszont a verseny előtt egy órával visszatért a nyári meleg, és kénytelen voltam az időcélt 62 percre növelni. A versenyen végig nagyon meleg volt, és telibe sütött a Nap, azonban megtapasztaltam, hogy számos előnye van annak, ha az ember időre, és nem túlélésre játszik. Végig azzal voltam elfoglalva, hogy figyeljek azokra a tecnikai dolgokra, amelyeket a futóklubban tanultam, húzzam ki magam, emeljem fel rendesen a lábam és használjam a karom. Végül 1 óra egy per 11 másodperc alatt teljesítettem a versenyt. Kezdek elégedett lenni.

Ricsi beszámolóját kicsit később olvashatjátok, ő ugyanis a haladó csoporttal tartott szerdán, és ezt még ki kell hevernie.