Ötödik alkalommal volt Császta Trail az edelényi szőlőhegyen – versenybeszámoló következik

Ki hallott már a Császta Trail-ről? Tegye fel a kezét! Pár héttel ezelőtt az én kezem is lent maradt volna. Aztán valahogy a szemem elé került a verseny és beneveztem rá. Valójában a Császta elnevezést sem tudtam hová tenni. Van ezen a néven Baranyában egy falu, és a magyar szóhasználatban a bozótos, nádas és sásos mögött is a császta bújik meg. A verseny névadó helye valójában az edelényi Császta-szőlőhegy. Innen a verseny neve.

Az Edelényi Futók Egyesülete pár éve kitalálta, hogy rendeznek az isten háta mögött egy terepversenyt. Vonzerőnek pedig nem a különleges földrajzi adottságot jelölték meg, hanem magát a szervezést...

Több távra is lehetett nevezni: 45, 16 és 7 km, valamint gyerekfutam közül lehetett választani, illetve volt kutyás futam is. Első ötletem az volt, hogy rápróbálok a 45 km-es távra. A tervezett szint 1000 méter körüli, ám sem nagy emelkedők, sem lejtők nem gazdagítják. Kifejezetten futós, amolyan dombsági terepre lehet számítani. A verseny előtti napjaim nem sikerültek túl jól, ezért a rajtszámátvételnél jól irányzott kérdéssel megtudakoltam: nem lehet-e a hosszú táv helyett egy rövidebb távon indulni? És lehetett. Hirtelen meg is változott a stratégiám. Az első ötletem az volt, hogy 45 km-en egy 4-5 órás futással harcolom le a testem, de így, hogy csak 16 km-t kell futni, sokkal gyorsabban is ki tudom ütni magam, csupán végig nyomni kell.

A szőlőhegy tetején, a kálvária dombról indult a rajt. Csodálatos napsütéses reggelre ébredt a mezőny. A hőmérő hőfoka igaz csak 3 fokot mutatott, de a nap sugarai és a rajt utáni első lépések hamar felmelegítették a testet. A 3 táv mezőnye együtt rajtolt. Ki-ki megtalálta a saját utazótempóját, nekem is azzal teltek az első kilométerek, hogy elkapjam az ideális iramot. Az óvatos és megfontolt kezdés önbizalmat adott, így a 4. km után elkezdtem szaporázni a lépteimet. Hiszen innen már csak egy bő tízes volt hátra. Az útvonal jól követhető volt. Mezőmenti dózerutak, sáros erdészeti utak, majd a vége felé egy kavicsos döngölt út követték egymást. Nagy emelkedő nem igazán volt, kellemesen suhanós útvonalon vezetett a szintrajz is. Egyszóval nem volt alibi séta. Nagyából féltávtól előzgettem pár sporttársat, de mivel szellős volt a mezőny, így nagy helyezésbéli változást nem tudtam elérni. Az erő és a lendület szerencsére a végéig kitartott. 16,5 km volt a teljes táv, 420 m szintemelkedéssel, amit 1:22 alatt le is pörgettem. Nagyon jól éltem meg ezt a futást végig, bölcs döntés volt a verseny előtti lenevezés, így az élményfaktor 10/10 lett.

S hogy mi minden tette számomra jó rendezvénnyé a Császta Trailt?

• A futóról szólt, azaz nagyon jó szolgáltatásokkal láttak el bennünket, mindezt jó ár/értékarányos összegért.
• Új, számomra ismeretlen helyre kalauzolt.
• Elérhető volt a verseny lokációjában szálláslehetőség.
• Volt időmérés, készültek jó minőségű fotók.
• A versenyközpontban piknik hangulat volt, hozzáértő szpíker segítette a kommunikációt, és verseny után volt étkezési lehetőség.
• Nem igénylem az érmeket és okleveleket, de ha valami különleges, egyedi trófeát kapok annak nagyon örülök – azt kaptunk.
• Téveszthetetlen útvonaljelzés fogadott, s bár volt GPS track is, elfelejtettem feltölteni az órámra, ezzel együtt nem okozott gondot a tájékozódás.
• A frissítő asztalok minősége számomra nem ritkán másodlagos, itt fél liter vizet és egy gélt vittem magammal, emiatt semmit nem fogyasztottam a pontokon, persze jó, ha jó a frissítés.
• Viszont a hangulat és a gondosság, ami miatt a versenyző fókuszban érzi magát, egyáltalán nem másodlagos és ez itt adott volt!

Összességében szuper rendezvény volt, amit a teltházas mezőny is igazolt. Én jövőre is tuti ott leszek!