Borítókép: Rakonczay Gábor egyéni rekordot döntött a Déli-sarkon

Rakonczay Gábor egyéni rekordot döntött a Déli-sarkon

17. napja gyalogol az Antarktiszon a magyar sportember.

Rakonczay Gábor 17. napja gyalogol az Antarktiszon, hogy a magyarok közül elsőként érje el a szárazföld partjáról indulva a Déli-sarkot, 980 kilométert megtéve. Társaival túl vannak 300 kilométeren, hamarosan elérik a déli szélesség 85. fokát. Útjuk onnan már nyílegyenesen vezet a Föld legdélebbi pontja felé.

A szokottnál is nehezebb feladat elé állítja az Antarktisz az idei nyári szezonban útra kelő expedíciókat. Mindenki extrém hidegre készült, de a hőmérséklet egyelőre a tűrhető, mínusz 12, mínusz 15 fok közötti tartományban mozog. Persze, ha feltámad a szél, ez gyorsan mínusz húsz alattinak érződik. Az idő viszont sokkal csapadékosabb, az ilyenkor megszokottnál. A friss hó rendkívüli módon megnehezíti a haladást, hiszen sokkal jobban belesüpped a szán. Ahol nem a friss hóval bajlódnak, ott az úgynevezett sastrugi, azaz a szél által épített, keményre fagyott hóbordák keserítik meg az expedíciók életét. A melegebb időjáráshoz növekvő ködhajlam is társul, amelynek következtében gyakran alakul ki úgynevezett whiteout: vakító fehérség, amelyben az ember teljesen elveszíti tájékozódási képességét; megszűnik a fent és a lent, a jobbra és a balra. Ilyenkor csak a tájolóra hagyatkozva lehet tartani az irányt a nagy fehér semmiben. A fenti faktorok mind lassabb haladást eredményeznek. A nehézségek miatt eddig két szóló expedíció is feladta, hogy elérje a Déli-sarkot.

Rakonczayék konzervatív tempóban kezdték az első napokat, hogy ne hajtsák túl magukat rögtön az elején. Akkor is rövid, 15-17 kilométeres szakaszokat teljesítettek, amikor tudtak volna hosszabbakat is. A napi távot a terep-és időjárási viszonyoknak megfelelően fokozatosan növelték. Napi átlaguk jelenleg 18.3 km, de többször teljesítettek már 20 km feletti távot is. Eleinte napi hét, 45 perces etapot meneteltek, amit egy hét után napi nyolc, 50 perces szakaszra növeltek. A szakaszok közötti rövid pihenőkben folyadékkal és snackekkel frissítenek. Komolyabb utánpótlásra az esti táborozás során van lehetőség, amikor a benzinfőzőiken havat olvasztva főtt ételt ehetnek. Így is nehéz pótolni az elvesztett napi átlag 7000 kalóriát.

Jó hír, hogy a napok múlásával egyenes arányban csökken a szán súlya. Gábor egy 94 kilós szánnal vágott neki az útnak, miután társával közös sátrát is ő cipeli. Az elfogyasztott élelem miatt ez a súly napi egy kilogrammal csökken. Ez jól is fog jönni, mert az út második harmada sem könnyebb, hiszen továbbra is felfelé haladnak a jégmezőn. A jelenlegi 1150 m tengerszint feletti magasságról el kell érniük a Déli-sarki-fennsíkot, amely majdnem 3000 méter magas. Egy ilyen hosszú expedíció titka azonban abban rejlik, hogy tudni kell csak a következő napi szakaszra koncentrálni, és el kell vonatkoztatni a teljes táv ijesztő nagyságától. A mentális erő itt legalább olyan fontos, mint a fizikai.

A tizenhetedik napon hosszú idő után végre újra húsz kilométer fölött teljesítettünk. Személyes siker, hogy az egy szakaszon belüli 2.9 kilométeres rekordomat feltornáztam háromra. Persze, az igazsághoz tartozik, hogy 2.7 kilométer fölött már erőltetett menetben haladunk, 2.8 kilométernél az ember még a lelkét is kihajtja, rajtam kívül ezt eddig csak az angol srácnak sikerült elérnie – most meg megvan a három! A felszín tovább szilárdult, és ezen a napon egyre nagyobb dombok között menetelünk. Jobb kéz felől egyszercsak feltűnt a Thiel hegység, de körülbelül egy óra múlva elkezdett befehéredni minden, és onnantól már a lábam alatti szélfútta bukkanókat sem láttam. Ilyenkor érzésre megy az ember, ha nem akarja túlzásba vinni az óvatoskodást. Mint éjszaka az óceánon… Egy idő után pontosan tudja az ember, mekkora hullám emeli meg a hajót, és merre kell mozdítani a kormányon
árulta el Rakonczay, aki pontosan tudja, miről beszél, hiszen hatszor kelt át az óceánon.