Az első Ironmanjét megnyerte, jövőre cél a hawaii VB: ismerd meg Weinhardt Annát!

Idén (eddig) egyetlenegy IronMan szériás versenyt rendeztek Európában, ahol hét magyar sportoló is rajthoz állt. Dr. Cser Beatrix, Kemecsei Dóra, Weinhardt Anna, Kollár Barna, Szilágyi Péter, Sándor Gergely, Zsinór Gábor, Dr. Rumi Csaba és Csőke Balázs képviselték Magyarországot Tallinban, ahol Weinhardt Anna és Szilágyi Péter ráadásul a hawaii hosszútávú triatlon VB-re is indulási jogot szerzett.

Mi a 27 éves Annát kérdeztük a versenyről, aki egyébként a saját kategóriájában (25-29 év közötti nők) első helyen ért célba az IRONMANen (3,8km úszás, 180km bringa és 42,2km futás):

A verseny után lent voltál Kenesén, a Balatonmanen szurkolni. Milyen érzés volt a pálya szélén állni egy ilyen győzelem után?

Olyan meleg volt, hogy nem irigyeltem a versenyzőket! Bár szerintem az idei mezőnyben jó esélyeim lettek volna, mégsem sajnáltam egy percig sem, hogy nem álltam rajthoz, mert olyan brutális hőség volt, mint egy forró júliusi napon. De ha nem mentem volna Tallinnba, akkor biztos indultam volna, mert fontos verseny itthon.

Mennyire nézett ki másként a versenynaptárad idénre, mielőtt beütött a covid?

Azok a versenyek, amiken idén elindultam, nem voltak betervezve! Szerettem volna a Challenge-sorozat szlovén és osztrák állomásain versenyezni, de ezek gyorsan meghiúsultak, ahogy itthon a keszthelyi, és többek között még a főversenyem is, az Ironman Koppenhágában. Erre nem csak azért készültem, mert életem első hosszútávú teljesítése lett volna, de a legjobb barátnőm kint él, akivel már szépen elterveztük, hogy milyen szuper utazás is lesz egyúttal.
Végül spontán elindultam Kaposváron, Tatán pedig átneveztem olimpiai távról középtávra, mert akkor már tudtam, hogy megyek Tallinnba, és jobban beleillett a felkészülésbe.

Tavaly több féltávon indultál, mikor találtad ki, hogy itt lenne az ideje egy teljesnek?

Tavaly, a szezon végén kezdtem el pedzegetni az edzőmnek, Flander Marcinak, hogy mi lenne ha...
Jól sikerült a szezon, és éreztem, hogy jöhet a következő lépcsőfok, ezért megkérdeztem tőle, mennyivel kellene többet edzenem egyáltalán? Azt mondta, hogy a hétköznapokon nem sokkal, inkább majd csak akkor kell jóval több hosszú edzés, amikor már befordulunk az Ironman elé. Mivel akkor váltottam munkahelyet, nem is fért volna bele több edzés hétfőtől péntekig, de így úgy éreztem, hogy bevállalhatom. Szeptemberben, viszonylag gyorsan be is neveztem Koppenhágába.

És mikor jött az ötlet, hogy ha már meghiúsult Koppenhága, jöhet Tallinn?

Tavasszal kaptuk meg a levelet, hogy az ország nem vállalja be, hogy legyen náluk nemzetközi esemény. Gyorsan kellett viszont reagálnunk, mert kaptunk 3 opciót, hova vihetjük át a nevezésünket idén, Dél-Afrikába, Kazahsztánba, vagy pedig Észtországba, és így nem volt kérdés, hogy az utóbbi mellett döntsek. Másik lehetőség az lett volna, hogy egy évet csúsztatunk az induláson, de azt én nem szerettem volna.

Megfordult a fejedben, hogy idén mégsem jön össze az Ironman?

Persze, sokszor... de úgy voltam vele, hogy ha más nem jön össze, akkor itthon Győrben megcsinálom magamnak! Aztán, amikor készülődtünk Tallinnba, újra megnövekedett a fertőzések száma, és rezgett a léc, hogy ki tudunk-e utazni, beneveztem még Podersdorfba is (ugyanazon a napon volt a verseny, mint Tallinnban), mert úgy voltam vele, hogy oda csak kijutok, bármi van! Nagyon meg akartam már csinálni, főként magamnak bizonyítani, így bebiztosítottam magam.
Idén egyébként a tallinni volt az egyetlen Ironman rendezésű verseny, és iszonyú szerencse, hogy többen magyarok is ott tudtunk állni a rajtnál!

Milyen biztonsági intézkedéseket vezettek be a szervezők?

Nagyon komolyan vették, a verseny előtt folyamatosan bombáztak minket már az e-mailekkel, videókat küldtek, hogy mire számíthatunk, és a versenyközpontban is nagyon vigyáztak, hogy ne érintkezzenek egymással az emberek. Maszkban mentünk be, folyamatosan fertőtlenítettünk, megmérték a testhőmérsékletünket, ők plexiüveg mögött voltak...stb.
A versenyen pedig egyszerre nem lehettünk 100-nál többen egy helyszínen. Ezt úgy oldották meg, hogy előre le kellett nyilatkoznunk, milyen időt akarunk úszni, és az alapján soroltak minket turnusokba, így kaptuk a rajtszámot. A rajtszámok alapján pedig minden versenyt megelőző programot is beosztottak, nem mehettünk akármikor depózni, és nem tartózkodhattunk ott egy bizonyos időnél többet. Így kerülték el, hogy túl sok ember legyen egyszerre egy helyen.

Szerinted befolyásolta a versenyen való szereplésedet, hogy így osztottak be titeket rajtzónákba? Nem volt ez nehezítő körülmény?

Valamelyest igen, mert bár egyébként is bevett szokás, hogy nem egyszerre rajtol mindenki, hagyományosan a saját ellenfeleiddel indulsz, a te age groupodban, most viszont az úszóidő alapján indultunk, ráadásul a mezőnyt is sokkal jobban szétszedte ez a szabályozás. Én például hátrébb rajtoltam, mint az ellenfeleim, és hiába vezettem én az időm alapján a nők között, a felvezető bringás a második helyezett lányt kísérte végig, hiszen ő fizikálisan előttem haladt. Mivel én azért mentem, hogy teljesítsem, és magamból hozzam ki a legtöbbet, engem nem zavart, de ha igazán versengeni mentem volna, mentálisan biztos nem lett volna könnyű!

A teljesítés mellett mi volt a célod ezen a versenyen?

Arra számítottam, hogy nagyon erős mezőny gyűlik össze, hiszen sok verseny elmaradt idén, így saját magamnak határoztam meg egy időcélt. Amikor még Koppenhága volt a cél, eljátszottam a gondolattal, hogy jó lenne egyúttal kvalifikálni a konai VB-re is, de itt ezt elengedtem. Nem mertem teljesen kimondani, de olyan 10 óra és 10 óra 10 perc között éreztem a teljesítésem reálisnak, és ha esetleg minden klappol, akkor becsúszhatok 10 óra alá is. Nekem azért sok minden volt még ebben a távban új, nem tudhattam, hogy mi lesz a vége. Hogy 9:46-ot fogok menni, az meg sem fordult a fejemben!

Mi a leggyengébb számod?

Alapvetően a futás, de most épp azon múlt ez a jó időeredmény, hogy a futásom jól sikerült! Se az edzőm, se én nem számítottunk arra, hogy ez a maraton ilyen jól összeáll, így önbizalmat adott, hogy tudok jól futni is! Az úszásba feccölöm a legkevesebb energiát, van egy jó alapom a múltból, és a bringa nálam a legerősebb. Itt évről-évre fejlődni tudok és valljuk be, ebben a leglátványosabb is.

Milyen sportmúltad van?

Gyerekkoromban vízilabdáztam 7 évig, de komolyabb szinten mást nem sportoltam. Viszont nagyon aktív a családunk, apukám vitt minket bringaversenyekre és rendszeresen futogattunk is, szóval mindig is nagyon szerettem mozogni!

Teljes állásban dolgozol, ami mellett azért nem könnyű egy Ironman-felkészülés...

Jelenleg beszerzőként dolgozom, így semmi köze a sporthoz az állásomnak. Nagyon be kell osztani minden percemet, például ha bevásárolok, biztos nem nézelődök, csak gyorsan összeszedem, ami kell. A motivációmat az tartja fenn, hogy hétről-hétre kapom az edzéstervemet, és ha az megvan, akkor nem kérdés, hogy megcsináljam-e. Ha van célod, és azt nagyon el akarod érni, akkor nem kérdés, hogy megcsináld-e azokat a feladatokat, amik ehhez hozzásegítenek. Egyébként 12 órát edzem egy héten, ami nem túl sok, inkább minőségiek az edzések, így ezt még azért be lehet illeszteni. Azért nagyon jó edző Marci, mert arra is figyel, hogy munkám van, ne őrüljek bele a sportba, nem edz túl, csak épp annyira, amennyire szükséges!

És akkor 2021-re a cél Kona, a hawaii VB: mikor kezded a felkészülést?

Most másfél hónapig pihenek, vagyis csak úgy sportolok, ahogy kedvem tartja, aztán majd szép lassan megkezdjük. Marci nagyon jól eltalálta a mennyiséget, és hatékonyak ez edzések, úgyhogy bevált taktikán valószínűleg nem változtatunk. De, amire már most felkészített, hogy nagyon kell majd edzenem magam a melegre, így biztos sok futás és bringa lesz délben nyáron, hogy szokjam. Ez lesz a legnagyobb kihívás! De minden fejben dől el, úgyhogy erre készítem a fejem! :)

Egyébként úgy tűnik, hogy fejben nagyon erős vagy!

Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem volt még félresikerült versenyem, nem befolyásolt olyan külső tényező sosem, ami miatt elégedetlenül értem volna célba. Erős vagyok fejben a versenyeken, és ez szerintem személyiségfüggő. Ha visszagondolok, akkor gyerekkoromban is mindig jól tudtam teljesíteni éles helyzetben: hiába izgultam egy vizsga előtt, akkor éppen, amikor kellett, tudtam összpontosítani. Illetve tudom, hogy milyen munkát tettem bele, mennyire vagyok erős, és nem kérdőjelezem meg, hogy képes vagyok-e az adott versenyre, hiszen ha nem lennék, akkor el sem indultam volna rajta!