Vindics Balázs: "Fejlődünk mi is, de a konkurencia talán még gyorsabban" - a magyar atléták útja Tokióig

Runner's World: Hogyan érintett téged a tavalyi év, a pandémia, a versenyek kimaradása, a bizonytalanság, és hogy az olimpiát is eltolták egy évvel?

Vindics Balázs: A kijárási korlátozás, mint a legtöbb embert, engem is elég rosszul érintett. Szeretek a komfortzónámon belül maradni, és a megszokott dolgaimat csinálni, ez a helyzet pedig keresztbe tett a legtöbb szokásomnak. Azonban miután kialakult az új napirendem, és a megszokásaimat sikerült összeegyeztetni a tiltásokkal, talán még azt is mondhatom, hogy jobban éreztem magamat, mint előtte.

Nehézséget főként az okozott, hogy a barátnőm hazautazott több mint 2 hónapra, így sokáig nem találkozhattam vele. Emellett a pályákat is bezárták, így pár hétig az erdőben vagy a patakparton kellett résztávoznom. Persze telefonon tudtuk tartani a kapcsolatot, pályára pedig áprilistól heti kétszer volt lehetőség menni.

A versenyek elhalasztásával nyertünk egy kis időt, nem edzettem olyan sokat, és erőset mint máskor, így ki tudtam magamat pihenni. Mikor újra lehetett versenyezni, úgy gondoltam, hogy a lazább edzések miatt nem leszek olyan jó formában, de ellenkezőleg alakult, jobb állapotban voltam mint valaha, így összességében jót tett nekem ez az időszak.

Az olimpia elhalasztása viszont picit rosszul érintett, ha 2020-ban lett volna, akkor úgy hiszem , hogy valószínűleg kijutottam volna, hiszen a fedettpályás világranglistán 8. helyen tudtam zárni az évet, és nyáron is jól futottam. 2021-et viszont már nagyon megnyomták a többiek is, aminek nem tudom mi az oka, de a 2020-as időmmel is csak a 21. helyen zártam volna idén. Olimpia évében persze mindenki rátesz egy lapáttal, de a fedett szezonról 2020-ban is úgy lehetett tudni még, hogy az lesz, mégis sokkal gyengébb eredmények születtek akkor, mint most. A megerősödött konkurencia pedig most nagyon megnehezíti a dolgomat a kijutással kapcsolatban, de még nem tettem le róla, hogy összejöjjön.

RW: Mik most a legfrissebb terveid, céljaid?

VB: Jelenleg csak az olimpia foglalkoztat, ehhez pedig nagyjából egyetlen lépés maradt: az országos bajnokságon minél jobb idővel minél előrébb végezni. Nagyon szeretnék újra 1:47 alatti időt futni, és megvédeni a bajnoki címemet. Ha ez sikerül, akkor reális, hogy az olimpiai ranglistán elég elől végezzek ahhoz, hogy kvalifikáljam magam, persze ez a riválisok teljesítményén is múlik.

RW: A Gyulai István Memorialon láthatunk majd?

A Gyulai István Memorialra szerencsére meghívást kaptam, és szeretnék élni majd ezzel a remek lehetőséggel, hiszen ez a legrangosabb hazai verseny, a World Athletics Continental Tour Gold sorozatába tartozó, évente visszatérő, nagy nemzetközi sportesemény. Addigra így vagy úgy, de eldől, hogy sikerült-e az olimpiára kijutnom. Bízom benne, hogy ha ez a teher lekerül rólam, akkor felszabadultan futhatok akár egyéni csúcsot is a versenyen.

RW: Ha csak nézői, szurkolói oldalról nézed, van valaki, akit nagyon szeretnél megnézni versenyzés közben vagy akinek kifejezetten nagyon szurkolsz majd a Gyulain?

VB: Minden magyar résztvevőnek nagyon szurkolok, és a verseny után igyekszem majd mindenkit visszanézni. Az eredményeket mindenképpen!

RW: Sokak szerint a 800m az egyik legnehezebb táv, neked pedig ez a fő számod, te mit szeretsz benne, neked mi fekszik ebben a távban?

VB: Szerintem minden távra rá lehet fogni, hogy az az egyik legnehezebb. Attól függ, mennyire teszi oda magát az ember. Annyi talán igaz, hogy a 800-hoz kell a legsokoldalúbbnak lenni. Nekünk egyszerre van szükség rá, hogy alapozáskor akár 20km-t lefussunk egyben, jó tempóban, ugyanakkor sprintben is viszonylag jónak kell lenni. Persze viszonyítás kérdése. Egy igazi sprinterhez képest lassú vagyok, egy rendes hosszútávfutóhoz képest pedig gyenge az állóképességem. Kicsit tehát mindkettőben jónak kell lenni, de igazán kiválónak egyikben sem. Azt hiszem, ez a tulajdonság megvan bennem. Többektől azt hallottam, hogy milyen jó lehetnék 400-on is, mások pedig ugyanezt mondják az 1500-ra. Innen tudom, hogy a 800 a nekem való táv. Itt értem el a legjobb eredményeimet, és ezt a távot élvezem a legjobban.

RW: Bár a 2023-as magyarországi atlétikai VB még messze van, egyszer azt nyilatkoztad, hogy addig tekintesz előre egyelőre a pályafutásodban. Mi lenne ott az az eredmény, amivel büszkén zárnád?

VB: Olimpiára illetve világbajnokságra egyaránt hatalmas dolog kijutni, és ez évről évre egyre nehezedik. Fejlődünk mi is, ugyanakkor a konkurencia talán még gyorsabban fejlődik, így már a kijutás is egyre komolyabb kihívást jelent. Egyre gyakoribb jelenség, hogy már az sem elég a kijutáshoz, ha az ember országos csúcsot fut. A Zsivótzky Gyula Programnak köszönhetően, melynek egyik legfőbb feladata, hogy a magyar atlétáknak legyen esélye felvenni a versenyt a jelenleg erősebb országok atlétáival szemben, bízhatok benne, hogy 2023-ban lesz esélyem a kijutásért küzdeni, ugyanúgy, mint ahogy most az olimpiáért.

Egyelőre azonban ezt a lépcső fokot szeretném megmászni, a lényeg, hogy harcban legyek a kijutásért. Az ottani szereplésemmel kapcsolatban, csak akkor szeretnék tervezni, amikor már eldőlt a kijutásom sorsa.