Ultrabalaton 2018 – ahogy az RW csapata látta

Életem első versenye nem is sikerülhetett volna jobban. Hobbifutóként nem tűztem ki magam elé célt, csupán igyekeztem minél gyorsabban lefutni a szakaszaimat. Általában egyedül szoktam sportolni, és tudom motiválni magam, de a csapatszellem teljesen új dimenziót nyitott meg számomra. Mintha átkattant volna valami az agyamban, elkerültek a negatív gondolatok, és mindent ki tudtam adni magamból. Nagyon jó kis csapatot alkottunk a kollégáimmal, úgyhogy alig várom, hogy jövőre is leküzdjük ezt a kihívást.

Az UB-ben az egyik kedvencem az, hogy a céges csapat által minden évben olyanokkal is sokkal közvetlenebb kapcsolatom lett, akikkel talán egész eddig alig volt alkalmam beszélni a munka kapcsán - most hétvégén viszont együtt küzdöttünk, mindenki a maga "démonjaival": hőség, emelkedő, táv, a hajnali sötétben futás...stb. Olyan tulajdonságokat ismerhettem meg a csapattársaktól - kitartás, segítőkészség, humor, vagy éppen a villám futótempó (khm, Géza) - amire máskor talán nem is lett volna alkalmam. A másik kedvencem pedig az emberek őszinte csodálattal átitatott tekintete, mikor meghallják, hogy hétvégén az UB-n futottam, és bár egy 9-10 fős csapat teljesítménye eltörpül az egyéni indulók mellett, mégis jó időre büszkeséggel és magabiztossággal tölt el ez a verseny. Jövőre ugyanott!

Az Ultrabalaton nekem mindig többről szól, mint egy verseny. Ez a közel 24 óra még a legerősebb embereket is próbára teszi. Nehéz szavakba önteni az élményt, amit ott átél az ember. őnfeláldozás, bajtársiasság, küzdelem, izgalom, nevetés, 24 óra nem alvás, hegyek, sötét, kánikula, csapatszellem, jó hangulat, vízhólyag, karikás szemek, meggyötört arcok, holtpontok. Az indulók többsége ismerősként vagy idegenekként érkeznek oda, és barátokként térnek haza. Nincs még egy ilyen verseny ma Magyarországon, ami ennyire összekovácsolná az embereket, legyen az futó, kísérő autós, kerékpáros kísérő, szurkoló, frissítő ember vagy versenyszervező.
Az ilyen jellegű eseményeken jövök rá igazán, hogy a futóközösség egy nagy család, aminek még sokáig a tagja szeretnék lenni. Nagyon különleges élmény volt maratont futni ezen a versenyen. Amikor jött egy holtpont, a csapattársaim arca lebegett a szemem előtt. Miattuk akartam jól futni, értük nem adtam föl, amikor könnyebb lett volna lesétálni a maradék 5km-t. Végig azt éreztem, hogy a csapat minden tagja büszke rá, hogy ide tartozhat és bármit megtenne a másik kedvéért. Maximálisan odatettük magunkat, és az 5 fős női váltó csapatunk a 3. helyen végzett, de ha utolsó helyen értünk volna célba, akkor is ugyanezt az elégedettséget érezném. Tavaly ilyenkor még idegenek voltunk egymás számára, mára viszont azt mondhatom, hogy körbefutottam a Balatont a barátaimmal. Nem hagyhatom szó nélkül a kísérőinket, akik ugyanakkora győztesei a versenynek. Velünk ellentétben o egy szemhunyásnyit sem aludtak, végig kísértek minket bringával a sötétben, hoztak-vittek a váltópontok között és tartották bennünk a lelket, ha arra volt szükségünk. Fiúk! Nem győzünk elég hálásak lenni a segítségetekért!

Most először futottam 5fős csapatban az UB-n, tehát most először jutott nekem több, mint 44km. ős, most először futottam neki igazi versenyszellemmel, nem csak a buli kedvéért. Szerettem volna a csapattársaimért (akik mind elképesztően kemény sportolócsajok) igazán jól menni, és bár az első szakaszom a hőség kissé elgyötört, meg sem fordult a fejemben, hogy ne adjak bele mindent, netán átadjak a távomból. Elképesztően fantasztikus élmény volt, hogy az egyik szakaszomon maga az edzőm, Szántó Nelli kísért biciklin (miután lefutott egy maratont az UB legnehezebb szakaszain), és nem csak hasznos tanácsokkal látott el folyamatosan, de még Disney-dalokat is énekelt nekem, hogy elvonja a figyelmem. Ráadásul, a pasijaink is velünk tartottak, akik olyan lelkesen, kitartóan tűrték a hisztijeinket, hogy le a kalappal előttük. Imádom mind a 4 lányt, akivel együtt futhattam, remélem lesz alkalmunk még együtt versenyezni!

Már hetekkel az UB előtt be voltunk sózva, nagyon vártuk a csajokkal. Ahhoz, hogy igazi "princess"-ként futhassunk komoly előkészületek folytak. Az outfitünk összeállt, lett logózott pólónk, tütü szoknyánk, hajfonatunk. Már csak futni kellett. A szakaszokat testvériesen osztottuk fel, Nelli egyben futotta a rá eső maratoni távot, többiek 3 szakaszra bontva nyomtuk le. Egy csodás supportteamünk volt, akik nélkül biztosan nem sikerült volna megcsípni a 3. helyet. Jövünk eggyel srácok! Az első szakaszomat imádtam a legjobban, ez Köveskál-Vargapincészet volt. Ez a környék számomra gyerek korom óta a szívem csücske. Itt sikerült is egy szakaszt nyernem. Innen a csapat stabilan a 3. helyen futott. A hűs idő pedig mindenkire jól hatott. Extra izgulásfaktor volt a saját csapatunk mellett, hogy edzésterves sportolóim is kint feszegették a határaikat csapatban, duóban és egyéniben is. Így ha picit pihentem egyből nyúltam is a telefonhoz, hogy merre tartanak, minden rendben e, mentek a tanácsok. Az egyéni indulómmal tudtam is együtt futni kicsit, ami megnyugtatott, mert nagyon egyben volt. A jövő évi UB-t még nem egyeztettük a lányokkal, de közös 5ös projekteket biztosan fogunk még csinálni. Nagyon elfáradtunk, de nagyon jó volt, nem kérdés, hogy megérte-e!