A kilométeririgy és a hercegnők: Ilyen volt a tavalyi UB a Runner's World csapatának

Minden évben nagyon várjuk az UB-t, különösen nagy az izgalom a rajt pillanatában. Ekkor indulunk neki a kb. 220 km-es távnak, mindenki nagyon elszánt és alig várja a saját szakaszát.

Tiszteletbeli édesapám, Gerse Gábor is rendszeres résztvevője a versenynek. Gegáról annyit érdemes tudni, hogy általában ő a fő motivátor, rutinos róka révén pedig már könnyedén felismeri a különböző stádiumokat verseny közben.

„Az elején tapasztalható jelenség a kilométeréhség, amit néha kilométer-irigységnek hívunk. Senki nem szeretne a saját kis kilométercsomagjából átadni a másiknak. Vannak, akik kb. 5 órát is várnak az első szereplésig. Mikor eltelik 8–10 óra, alábbhagy a kilométeréhség, ekkor már inkább a Nem veszel át egy szakaszt? kérdések jönnek. A legnehezebb pillanatok talán azok, mikor hajnalban fáradtan kell nekiindulni. Hűvös van, sötét, el vagyunk gémberedve. Ez senkinek sem esik jól, aztán pár száz méter után már nyomjuk ismét ezerrel boldogan. Ja, a másik kellemetlen dolog, mikor hajnalra elfogy a kaja és semmi nincs nyitva. Kénytelenek vagyunk éhesen befejezni az utolsó etapokat. Érdemes takarékoskodni az étellel erre az időszakra.”

Bondár Anita kolléganőnk 2018-ban már második alkalommal vett részt az Ultrabalatonon, számára így már ismerős terep volt a viadal.

„A Balaton minden egyes napszakban más és más arcát mutatja és ez futás közben is lenyűgöz. A kedvenc emlékem az éjszakai futás. Amikor senki nincs körülöttem, csak az éjszakai bogarak és állatok hangját hallom. Persze az UB elég kimerítő, miután egész nap egy buszban ülve várod a sorodat és szurkolsz a csapattársaidnak. A legnehezebb akkor volt, amikor már virradt és a csapattársaim a buszban aludtak, nekem meg fel kellett kelni teljesíteni a távomat. Amikor ott vagy, sokszor érzed, hogy minek jöttem ide, de mégis, valahogy másnap büszkén mesélem az elmúlt két nap eseményeit, az emlékek megszépülnek, és hősként tekintek magunkra. Csak egy kör, megcsináltuk.”

Főszerkesztőnk, Birta Brigi tavaly sajnos nem a Marquard csapatát erősítette, pedig nagy szükség lett volna a villámléptű örökmozgóra. Brigi tavaly az előkelő harmadik helyen végzett a Run Like A Princess csapattal az 5 fős női váltók mezőnyében. Ott volt Sipos Fanni és Szántó Nelli, futóklubunk két edzője, Pulay Szilvi, weboldalunk szakértője, és futóklubunk oszlopos tagja, Székely Réka is. Brigi így emlékezett vissza:

„Most először futottam 5 fős csapatban az UB-n, tehát most először jutott nekem több mint 44 km. Idén először futottam neki igazi versenyszellemmel a dolognak, nem csak a buli kedvéért. Szerettem volna a csapattársaimért igazán jól menni, és bár az első szakaszon a hőség kissé meggyötört, meg sem fordult a fejemben, hogy ne adjak bele mindent. Fantasztikus élmény volt, hogy az egyik szakaszomon maga az edzőm, Szántó Nelli kísért biciklin (miután lefutott egy maratont). Imádom mind a 4 lányt, akivel együtt futhattam!”

Idén pedig újra nekifutunk.

Hajrá a többi résztvevőnek is!