Trokán Anna: Úgy éreztem magam a félmaratonon, mint Aliz Csodaországban!

Mióta futsz?

Gimnazista koromban is futottam már, de leginkább hol igen, hol nem. Az alakom megtartása volt a cél, az 5k-s határt nemigen léptem át soha.

Mikor kattantál rá?

Amióta kiköltöztünk a városból tavaly márciusban, még az első hullám előtt, nagyon elkapott a hév. Persze ehhez az is hozzájön, hogy a kisfiam 4 éves, most már átalussza az éjszakát, kipihentebb vagyok, nem kelek éjszaka. Nem úgy, mint amikor szoptattam, vagy még egész kicsi volt. Tavaly elkezdtem Biatorbágy környékén, az erdőben edzeni, és hirtelen megfordult velem a világ. A futás számomra meditációvá vált, közben élvezem, hogy dolgozik bennem az adrenalin. Sokat gondolkodom rajta, hogy lehet ennyire szeretni valamit. Nyilván aki fut, annak ezt nem kell magyarázni, de hihetetlen módon megszerettem a dolgot.

Az alakod miatt futsz?

Ez az utolsó dolog, ami miatt csinálom most. Régen fontos szempont volt, ma inkább az motivál, hogy kikapcsol, a természet közelében lehetek, és imádom magát a futó mozgást is.

Mennyit edzel egy héten?

Általában van egy hosszú futásom minden héten, ami kb 15k, és két rövidebb. De amikor tudok, beiktatok intervallokat, emelkedőket, gyorsító edzéseket. Nem nagyon vagyok benne szigorú – pont annyit kapok vissza, amennyit belerakok.

Hogy tetszett életed első félmaratonja?

2:06-os idővel futottam le, pontosan ennyire számítottam. A hangulat egészen fantasztikus volt, sosem voltam volt még ilyen jellegű tömegrendezvényen. Olyan érzés volt, mint Aliznak Csodaországban, a holtpont is elmaradt, de szerintem okosan is futottam. Volt egy tervem, az elején nem akartam megtolni, aztán 10k után gyorsítottam, az utolsó 3k-n vettem kicsit vissza, mert jól akartam magam érezni. Sikerült tartani, amit elterveztem! Kiegyensúlyozottan futottam be, erre büszke vagyok!

Már tavasszal szerettem volna lefutni, de elmaradt, és én is beteg lettem, sokat ki kellett hagyni, egy időre el is tiltottak a Covid miatt.

Keresztedzést végzel a futás mellett?

Néha jógázom, és járok szabadtéri köredzésekre is. Ezek nagyon sokat segítenek nekem, a lábaim alapvetően elég vékonyak, rájuk fér, ha erősítem őket.

Tervben van a maraton is?

Naná, sőt, a Spartathlon is! Persze ezekhez sokkal több idő kell, komolyabb felkészülés, de nem mondom, hogy soha. Az étkezésre is jobban kéne figyelnem, mert imádom a húst krumplival, de tudom, a tápanyagbevitelre nagyobb hangsúlyt kellene fektetnem. Próbálkozom ezekkel tudatosabb lenni, ha úgy van, használok táplálékkiegészítőket, de alapvetően ezen a területen van még tennivalóm.