Borítókép: Verseny előtti feltöltésről kicsit másképp

Verseny előtti feltöltésről kicsit másképp

Az elmúlt hetekben lazult a szénhidrát-fogyasztós rendszerem, ami nem azt jelenti, hogy visszatértem a korábbi táplálkozási szokásokhoz, hanem azt, hogy elkezdtem szemmértékre fogyasztani az ételeket.

Nyilván így nem tudom olyan pontosan belőni a napi 180 gramm CH-t, de mivel nem kezdtem hízni, többé-kevésbé tudtam mérleg nélkül is alkalmazni az Évától (MacPherson Éva, egészség és táplálkozás terapeuta) tanultakat. Ugyanakkor a súlycsökkenésem megállt, múlt héten például egy grammot nem fogytam. Ez persze egyáltalán nem dráma, csak puszta megfigyelés, amelyre az lehet a magyarázat, hogy a jelenlegi súlyom mellett már kisebb a szervezetem kalóriaigénye - és ahhoz, hogy tovább tudjak fogyni, csökkentenünk kell a bevitt tápanyagokat, így a szénhidrátot is.

Ez a hét azonban még nem szólhatott erről, merthogy szombaton indulok a Bükki Fun Run-on (35km / 1500m szint), ami az országos hóviszonyok ismeretében nem lesz sétagalopp. A szervezők a két hosszabb távot le is rövidítették, nem viszik fel az útvonalakat a Bükk magasabb régióiba. Hosszú hónapok óta ez lesz az első versenyem, futottam én már itt pár éve a leghosszabb távon, s akkor simán tavaszi öltözetben. Most viszont rendes téli időre kell készülnünk annak ellenére, hogy nagyjából holnaptól elkezdődik a felmelegedés.

A tavalyi VTM-en, hamisítatlan tavaszi időben.

Évával tegnap összefutottam, a versenyt megelőző szénhidrátfeltöltés volt a legfőbb témánk. Bár évek óta indulok változatos hosszúságú futóversenyeken, mégis szinte zöldfülűként memorizáltam a stratégiánkat, mert ebben a táplálkozási rendszerben még nem csináltam ilyesmit. Pontosan beosztotta, hogy ma és holnap mennyit egyek, illetve azt is átbeszéltük, hogy a verseny napján és magán a versenyen nagyjából hogyan frissítsek.

Aki rendszeresen fut félmaraton és a fölötti távokat, biztosan találkozott már a tésztaparti fogalmával. Mi magunk is csináltunk ilyesfajta feltöltős közösségi vacsikat korábban, amik arról szóltak, hogy főztünk egy jó adag tésztát valamilyen szósszal és megettük a verseny előtti napon vagy napokban. Hogy ezzel nagyjából semmit nem segítettünk a glikogénraktárak feltöltésén, azt csak Évától tudtam meg. De nekem például a verseny során elfogyasztott frissítésem sem volt soha problémamentes, amiből következett időnként az eléhezés (ugye hogy ez sem ismeretlen ebben a témakörben?!) Tehát maga az, hogy mit eszel egy hosszabb futás előtt és alatt, egész egyszerűen az egész verseny kimenetelét meghatározhatja. A futás minőségét, az elérhető eredmény szintjét és persze nem utolsó sorban magát az élményt, amely sok amatőr futó számára a legfontosabb.

2015-ben, a Bükki Hardon egészen más viszonyok voltak, mint, ami most lesz. Nem véletlenül az a verseny szlogene: Nem tudhatod, tél lesz vagy tavasz!

Ma és honlap tehát a feltöltés jegyében már többet kell ennem, ráadásul több lassú szénhidrátot. Ma minden főétkezéshez 5-5 gramm kerül (ezzel a 180g / napból 195 lesz). A holnapi nap lesz még érdekesebb, mert mindenféle gyors szénhidrát kikerül egy napra az étrendemből és az a feladatom, hogy csak lassúkat fogyasszak, ráadásul két plusz kis étkezés is bekerül. Reggel fél 8-tól egészen este fél 10-ig két óránként fogok enni, ezzel a nap végére 220 g lassú CH kerül a szervezetembe.

Természetesen ezzel az akcióval nem érhetem el azt, hogy futás közben ne kelljen semmit sem ennem, de lényegesen jobb és kellemesebb haladásra számítok kezdettől fogva (reggelizni és tízóraizni még fogok a rajt előtt) és nem arra, hogy az első órákban - ahol koncentráltan adja az útvonal a szintemelkedést is - már felkajálom a készletem jelentős részét. Mondjuk azt is el kell árulnom, hogy nagyjából fogalmam sincs, mire számítsak, mert irdatlan mennyiségű hó esett a Bükkben (is) és halvány lila gőzöm sincs arról, milyen tempóban tudok majd haladni, ráadásul az edzőm aránylag magas pulzust adott meg, szóval bőven van bennem bizonytalanság. Mindenesetre verseny után összegzem majd, mennyire volt sikeres mindaz a gyakorlatban, amit az asztalnál ülve átbeszéltünk.