Szemelvények a veganizmusról - beszélgetés Karalyos Gáborral, a Vegán Hegylakóval

Színész, kerámiapari szakmunkás, vegán és hegylakó – ezekkel a jelzőkkel mutatkozott be egy közelmúltban készült podcastban a növényi alapú táplálkozás, a környezettudatos életmód egyik legnépszerűbb hazai hírnöke, Karalyos Gábor. Létrehozott egy varázslatos kis házikót és kertet, tevékenységéről és főztjeiről rendszeresen posztol Vegán Hegylakó nevű közösségi felületein, akárcsak Jánosról, a macskáról, aki első számú lakótársa.

Gáborral a növényi alapú táplálkozásról, a kezdetekről és a jelenről, a térítő törekvésekről, a vegánsággal kapcsolatos téves elgondolásokról és a veganuárról beszélgettünk, amit nemcsak az év első hónapjában lehet megcélozni, hanem bármikor. Azt talán kevesebben tudják róla, hogy mindeközben bizony a futással is van kapcsolata…

Mikor váltottál vegán étrendre és ennek milyen előzménye volt?
8 éve, hogy ez történt velem, véletlenül lettem vegán, tehát nem készültem rá. Végignéztem egy dokumentumfilmet a veganizmusról, ezt követően olyan összefüggések kerültek a helyükre bennem, amik miatt a székből felállva már nem voltam képes ugyanazt az életet folytatni, mint addig. Sokkszerű élmény volt, felrázott ez a történet. Ott kezdődött minden, de nemcsak az étkezés szempontjából váltottam, hanem teljesen kiiktattam az életemből az állatok „használatát”. Azóta nem megyek például állatkertbe, cirkuszba, az öltözködésemnél is és a kozmetikai holmik terén is figyelek erre. Tehát a veganizmus egyfajta tudatosságot hozott az életembe, amit a hegyre költözés erősített meg még inkább.

Ezt megelőzőleg teljesen vegyes étrenden voltál?
Abszolút igen, sőt aktívan tevékenykedtem mindenevőként a konyhában.

A „vérvegánság” mit jelentett számodra kezdetben?
Azaz igazság, hogy ez egy gyakori jelenség, sokan belecsúsznak ebbe, persze van benne logika. Felismerésként éltem meg, hogy az addigi életem hazugságokra épült, ami így egyben nagyon durvának tűnt. Mindig azt gondoltam magamról, hogy állatszerető, állatvédő ember vagyok, és nem állt össze a fejemben ez azzal, hogy egyébként a tányéromon állatok darabkái vannak. Ez a sokkhatás azt okozta bennem, hogy ha ezt én így egy és negyedóra leforgása alatt át tudtam magamban fordítani, akkor a környezetemben megtérítek mindenkit. Ilyenkor az a baj, hogy bele lehet csúszni az önsajnálatból, szégyenből fakadó hadakozásba, miközben akkor még nekem sem volt komoly tapasztalatom. Nagyon könnyen lehetett keresztkérdésekkel zavarba hozni. Tehát a vérvegánság gyakori jelenség a vegánság kezdetén. Aztán egy idő után észrevettem, hogy nem túl hatékony a veganizmus szempontjából sem, ha fröcsögök, vádolok és gyilkosozok. Ezt hamar megértettem, főleg akkor, amikor széttrollkodtam a saját oldalamat ilyen tartalmakkal. Az emberek akkor fogadnak be ebből bármit, ha nyitottak rám és érdekli őket, ha viszont az orruk alá dörgölöm, inkább bezárkóznak. A példamutatás sokkal hatékonyabb módja a növényi alapú étrend és életvitel hirdetésének. Például megmutatni azt, hogy nem olyan bonyolult vagy nehéz ez az életmód, mint amennyire elsőre tűnik.

Hogyan változott a közérzeted?
Az első, ami nagyon feltűnt, hogy hamar - 1-2 hét után – érezhetően komoly energiatöbbletem lett, amin magam is meglepődtem. És itt jött a futás az életembe, bár korábban simán kinevettem azokat, akik azt mondták, hogy futni jó, meg kikapcsol, tisztítja a testet és a szellemet, ezt egyszerűen nem láttam magam előtt. Ha futnom kellett valahová, valami miatt, az pusztulat volt. Szúrt az oldalam, nem kaptam levegőt, nem értettem, ebben a tevékenységben, hogy lehet elmeditálgatni. Viszont amikor jött azaz érzet, hogy iszonyú sok plusz energiám van, egyszer csak futócipőt húztam és elkezdtem szaladgálni. Akkoriban egy vidéki zsákfaluban éltem az erdő mellett. Viszonylag hamar, nagyjából egy hónap után, már két naponta 10-15 kilométeres köröket futottam terepen. Nagyon hasznos volt, de az történt, hogy elkezdtem viszonylag sokat fogyni, ám mivel egyébként sem vagyok testes alkat, emiatt nem tűnt ideálisnak a futás. Nem ismertem, nem is igazán érdekelt a táplálkozás sporthoz igazított aspektusa. Ami nagyon tetszett benne az a terep, tehát az erdő és a hosszú táv, de rájöttem, hogy az én alkatomnak nem megfelelő. A mai napig vannak ingerenciáim arra, hogy elinduljak és szaladjak egyet, de ahhoz, hogy hosszú távon űzni tudjam ezt, duplán oda kellene figyelnem arra, hogy mit eszem. Idővel inkább másfajta mozgásformák jöttek a futás helyett. Az utóbbi két évben a jógára találtam rá, amit inkább érzek magaménak alkati szempontból is. Talán pont amiatt, mert nemcsak egy mozgásforma, hanem van mögötte filozófia is.

Hogy vagy most a vegyes táplálkozásúak társaságában?
Van egy csomó olyan alkalom, ha a szűkebb vagy tágabb családomat nézzük, hogy igen le kell ülni közösen enni, amit régen nagyon nehezen bírtam. Ha van rá lehetőségem, most is megoldom úgy, hogy ne kelljen. Konkrétan rosszul vagyok a húsos ételek szagától, tehát fizikailag vagyok rosszul ezekben a helyzetekben, de nem húzom a szám, nem fújolok. Viszont a közös étkezések nagyon jó alkalmak arra, hogy tudjunk erről beszélgetni – ha érdekli a másikat. Régebben, ha ezzel a témával piszkáltak, teljesen kikészültem, ma már tudom humorral, szarkazmussal kezelni. Ebben is lehet fejlődni. Viszont szeretem én is etetni az embereket, így el tudom kerülni azt, hogy olyasmi legyen az asztalon, ami nem odavaló.

Volt olyan alapanyag, ami hiányzott számodra a vegyes táplálkozás időszakából?
Nem. És igen, szokták kérdezni, hogy és álmodban sem kívánod meg…? Eltelik egy kis idő, kiürül a szervezetből az állati eredetű élelem, és tényleg megváltozik minden. Pont a futás kapcsán vettem észre például azt is, hogy konkrétan a testszagom is megváltozott. Majd a szaglásom is megváltozott. Olyasmit, amitől korábban a nyál összefutott a számban, konkrétan dögszagúnak éreztem. Éppen ezért például a Nagykörúton végigmenni a giroszosok mellett például pusztulat.

Ennek fényében János és a többi házkörüli macska táplálását hogyan tudod megoldani?
A hulladékmentesség miatt nagyon jó volna nyers hússal etetni őket, de ez kivitelezhetetlen számomra, emiatt kénytelenek tápot enni és „megbeszéltem” velük, hogy ők az utolsó húsevő lakótársak...

S hogy lehet-e vegánként sokat és komolyan futni? Erre Beda Szabolcs, a Sashegyi Gepárdok futója válaszolt, aki közel 10 éve váltott vegán táplálkozásra. Szabolcsról a legfrissebb Runner's Worldben olvashattok, és a Karalyos Gáborral készült teljes interjú is ott található meg!