Lépj a boldogság útjára: válaszolj meg 5 merész kérdést!

2016. Február 25.

Forrás: europress

Hogy boldog vagy-e, az csupán választás kérdése. Dr. Menis Yousry, az Esszencia Folyamatok megálmodója ezt állítja. És azt is, hogy valójában nem is olyan vagy, mint amilyennek látod és tartod magad. Ideje lenne megismerned a saját igazi énedet.

Eljutottam egy nagyon meglepő önismereti kurzusra, ami tele volt játékkal, improvizációval, tapasztalással, csoportos helyzetfeladatokkal és egyéni élménymegosztásokkal. Ennek a rendkívüli három napnak Alapkurzus volt a neve, és arra buzdított, hogy gondoljak végig pár fontos kérdést. Ha ezeket sikerül magamnak megválaszolnom, könnyebben eljuthatok a legfontosabb, alapvető értékekhez az életemben. Nevezhetjük ezt akár esszenciának is.

Juss el a saját esszenciádhoz – ezt vette a fejébe a nyitott szívű, vicces stílusú, egyiptomi származású brit pszichológus, aki 12 éven át családterapeutaként dolgozott Londonban, de az utóbbi 20 évben már személyiségfejlesztő kurzusainak él. Szerettem vele tölteni ezt a három napot, telejegyzeteltem egy füzetet az érdekes gondolataival, és bármikor újra szívesen átélném az élményt. Most összefoglalom neked a legnagyobb kérdéseket.

[cikk=45581]

1. Hiszel a belső hangodnak?
Az életszemléletedet, a viselkedésedet és a döntéseidet a tapasztalataid határozzák meg. A tapasztalatok az emlékezeted sajátos szűrőjén át kerülnek a felszínre: ám az emlékezet szelektív és szubjektív. A választásaidat ezért sokszor sajátos hiedelmeid, félelmeid, a bűntudat és a kényelemszeretet határozza meg. Önmagadról és a világról alkotott öntudatlan hiedelmeid pedig erősebbek lehetnek, mint a tényleges valóság. Rab vagy-e, a saját világlátásod rabja? Hallod-e még a belső hangodat? Sejted-e, hogy mi állít meg a céljaid, álmaid elérésében? Hogyan szabotálod a saját sikerességedet? Ki ítélkezik feletted a leginkább? Csak nem saját magad?

„Aki a legjobban megítél téged, aki a legjobban szeret téged, és aki a legjobban együtt érez veled, az te magad vagy.”

2. Mi a játszmád?
Valamilyennek látszol, valamilyennek látod és láttatod magad. Lehetsz önmagad, de játszhatsz valaki mást is – utóbbit úgy, hogy észre sem veszed. És ha nem figyelsz, a játszmád az évek során elrabolhat téged. A problémáid valójában visszajelzések, hogy az életednek irányt kell váltania. Van bátorságod meghallani ezt a jelzést? Meghallod, hogy az éppen felmerülő problémád valójában miről szól, mit akar mondani neked? Észreveszed, ha játszmázol egy helyzetben, egy konfliktusban? El tudod engedni a félelmet azzal kapcsolatban, hogy mit gondolnak rólad mások? Figyelsz arra, hogy mi történik veled, van merszed, bátorságod minden pillanatban újat tapasztalni – vagy előre eldöntötted, hogy kinek gondolod magad?

„A játszma gyermekkorban a kudarctól, felnőttkorban a sikertől véd meg.”

3. Mitől félsz?
Fortélyos félelem igazgat, írta József Attila, és mennyire igaza volt! Félünk, hogy elutasítanak minket. És félünk, hogy mi utasítunk el másokat. Félünk, hogy amit teszünk, az másoknak nem fog tetszeni, és ezért nem fognak kedvelni minket. Félünk, hogy nem felelünk meg a szüleink, a párunk, a gyerekünk, a főnökünk, a kollégáink, a barátaink stb. (tetszés szerint választható, a nem kívánt törlendő) elvárásainak. Te meg tudod mondani a véleményedet anélkül, hogy elutasítanád a másikat? Te tudsz szeretni valakit önmagáért – vagy azért szeretsz, mert viszontszeretnek téged? Te bántasz másokat a miatt, mert félelemből szeretnél fölébük kerekedni?

„Ha ki vagy békülve magaddal, nem fog érdekelni, hogy ki mit mond rólad.”

4. Át tudod alakítani a bűntudatot?
A bűntudatod abból fakad, hogy elvárásaid vannak magaddal szemben. A neheztelésed abból fakad, hogy elvárásaid vannak másokkal szemben. A bűntudat és a neheztelés rengeteg energiát emészt fel, és akadályozza a kreativitást, a sikert. Nem látod tőlük tisztán a valóságot, mert azzal vagy elfoglalva, hogy az elképzelt ideálhoz méricskéled magadat és a többieket. Át tudod forgatni a bűntudatot és a neheztelést cselekvésbe, amely megváltoztatja a helyzetet? Tudsz úgy nézni magadra és az emberekre, úgy viselkedni magaddal és másokkal, hogy azzal azt üzend: hiszel magadban, hiszel bennük?

„A bűntudat tökéletes időpocsékolás… Akik ki mernek lépni a csoportból, és nem éreznek bűntudatot, megváltoztatják a világot.”

5. El tudod engedni a szüleidet?
Nem tudunk elengedni semmit, amíg nem fogadtuk el olyannak, amilyen. Mert amíg nem fogadjuk el, addig nem tudjuk letenni, addig emésztjük magunkat miatta, addig töprengünk rajta, addig magunkban hurcoljuk. Mikor jön el az idő, amikor nem okolod többé a szüleidet a saját kudarcaidért? Amikor elfogadod őket, és a lelkedben el tudsz tőlük búcsúzni? Mikor jön el az idő, amikor mindent, ami boldogtalanná tesz – legyen az hiedelem, játszma, félelem, bűntudat, neheztelés vagy épp a szüleid benned élő képével való vívódás – el tudsz engedni, és végre a lényegre, azaz önmagadra, a céljaidra és a cselekvésre tudsz koncentrálni?

„A szülők nem felelnek a gyermekük boldogságáért... Mondj igent a múltra, fordulj a jövő felé, és tegyél a változásért.”

Ez persze most így túl tömény, és képtelenség egyszerre végiggondolni. De ha szeretnél többet megtudni magadról, ha kész vagy egy újszerű élményt átélni, ha el akarsz indulni ezen az úton, és van bátorságod játszani, improvizálni, másokat meghallgatni, sírni és nevetni, akkor nézz körbe itt: esszenciafolyamatok.hu

[cikk=45505]

A cikkben szerepelő idézetek dr. Menis Yousry előadásain hangzottak el.