A lengyel ultrafutónő meghódította a Balatont

RW: Nem ez volt az első NN Ultrabalatonod, 2020-ban második helyen végeztél Maráz Zsuzsanna mögött. Győzni jöttél vissza, vagy szimplán megszeretted a versenyt?

Patrycja Bereznowska: Az első NN Ultrabalatonon nem minden sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Gyomorproblémáim voltak, emiatt a verseny második felében nagyon kevés erőm volt. Ebben az évben már tudtam, mire számíthatok, ismertem az útvonalat, és jobban tudtam készülni arra, mi vár rám a verseny második felében. A tapasztalatok segítségével győzni tudtam, és javítottam az időmön. Örülök, hogy a csapatommal együtt le tudtuk vonni a konklúziókat tavalyról és tanulni a hibáinkból. Mert a sport erről is szól.

RW: 2022-ben is itt leszel?

PB: Ezt a kérdést egyelőre nehezen tudnám megválaszolni, mert még mindig tervezgetem a jövő évi versenynaptáramat. De az biztos, hogy a Balatonhoz visszatérek!

RW: Melyek voltak a verseny legjobb és legrosszabb részei számodra?

PB: Eldöntöttem, hogy az elejétől úgy fogok futni, ahogy elterveztem magamnak, nem figyelem a tempót, se a többi versenytársat. Ennek köszönhetően az elejétől a végéig jól éreztem magam: a tempó, az étkezés, a felszerelés, minden jól működött, a support csapatom pedig
segített, hogy ennek a csodálatos útvonalnak minden kilométerét kiélvezhessem. Szeretek aszfalton futni, és ez az út nagyon klappol számomra. A legnehezebb az volt, hogy sötétben is kellett futni, mert vannak kis problémák a látásommal, sötétedés után rosszul látok, a mesterséges fények pedig elvakítanak. De szerencsére már van időpontom szemműtétre, így a következő szezonokban nem lesz ezzel baj.

RW: Mit csinálsz az UB óta? Keményen edzel vagy elérkezett a funrunok időszaka?

PB: Az UB előtt a lengyel 24 órás országos bajnokságon futottam, és nyertem meg hetedjére is. Aztán egy kis pihenő után két terepfutáson is részt vettem, 74 és 64 km-eseken, mind a kettő jó dombos útvonal. Itt nem érdekelt az idő, csak jó edzésnek tartottam őket a magyarországi rajt előtt. Mindkettőt megnyertem, így bizakodóan álltam itt is rajthoz a formámat illetően. A szezon kezdete óta nagyon sok kemény versenyt teljesítettem, például a 72 órás Orlen UltraChallenge-et, ahol egy 21 éves világrekordot döntöttem meg, vagy a 150 km-es Ultra Łemkowynát, a 170-es Ultrabladzinát és a 240 km-es DFGB Lądek Zdrój versenyt. Ezek közül mindet megnyertem, és könnyen regenerálódtam is. Ez egy nehéz és kemény év volt, de most már kiengedtem.

RW: Ezek után mik lehetnek a 2022-es céljaid?

PB: 2022 a 24 órás világbajnokságról fog szólni, de gondolkodom más versenyekben is, akár mondjuk egy 48 órásban.Azonban ezt nem tudom még biztosan, és azt sem, hogy pontosan hol és mikor teljesítsem.

RW: Hány cipőt használtál el az NN Ultrabalatonon?

PB: A versenyen először futottam a vadiúj HOKA Bondi X-ben. Az volt a terv, hogy 60 km-t futok benne, és majd ha elfárad a lábam, a jól bevált Clifton 8-ra cserélem le, és a végén a Bondi 4-ben fejezem be a versenyt. Ezt azért így találtam ki, mert a Bondi X-ben minimálisat futottam a verseny előtt, de mindenképpen szerettem volna tesztelni és a 3 modellt összehasonlítani, hogy legközelebb már tudjam, milyen benne sokat futni. Nagyon jól bevált!

RW: Melyik a kedvenc HOKA modelled?

PB: Ez attól függ, hogy milyen versenyen, talajon futok. Mindegyikre másik modellt választok a HOKA kínálatából, így nehéz eldönteni, melyik is a kedvencem, mert alapvetően a brand az, amit szeretek. A legtöbbet a Clifton modellben volt lehetőségem futni eddig, és az biztos, hogy mindig jó társam!