12 kérdés+válasz a babakocsis futásról: Szántó Nelli futóedző és Birta Brigi, a Runner’s World főszerkesztőjének tapasztalatai

Mióta futtok babakocsival?

Nelli: Sári 10 hetes volt, akkor kezdtem, tehát több mint egy éve. Intenzív sétából lett kocogás, szinte mindig vele edzek így.

Brigi: Nagyon kezdő vagyok, csupán 4 hete, és egyelőre csak rövidebb távokat, séta-futás váltogatást csinálok, hiszen picit több, mint 3 hónapos a kisbabám és még csak most kezdhettem el egyáltalán ezt a fajta mozgásformát.

Miért ezt választottátok, miért nem azt, hogy egy órára elmentek egyedül, babakocsi nélkül?

Nelli: Itt próbálok időt nyerni. A párom 5 után ér haza, lelkiismereti gondot okozna, ha ez után mennék edzeni én is, és ő is. Így sakkoztuk ki a dolgot: én nap közben letudom az edzést Sárival, ő meg addig, amíg én altatom a kicsit. Így az edzés nem megy az együtt töltött idő rovására.

Brigi: Egyrészt minden nap kivinném úgyis sétálni a kisbabámat babakocsival, ebből nem engedek, ha jó idő van. Másrészt a férjem munkaidőben nincs itthon, a szüleim nem a közelben élnek, így napközben ez a legegyszerűbb megoldás. De hétvégén egyedül megyek, és hétköznap is szeretnék beiktatni majd egy esti babamentes futást.

Mennyi idős volt a babátok, amikor belevágtatok?

Nelli: 10 hetes volt Sári.

Brigi: Mi is, 2 és fél hónaposan kezdtük!

Mint tapasztalt futók, miben más a babakocsis futás?

Nelli: A babakocsis futásnak számos előnye van, amiről már korábban írtam, de nem árt figyelni a futótechnikára, ami torzulhat, hiszen nem természetes úgy futni, hogy kb.15kg-ot tolsz fél kézzel magad előtt... Például az, hogy találkoznak a karok a lendítő fázisban, ami normál futasnál nem fordulhat elő. Én úgy próbálom elkerülni az egyoldalú terhelést és a test túlzott elcsavarodását, hogy 3-4 karlendítésenként váltogatom a kezeimet, amivel a kocsit tolom. Ezen kívül igyekszem minél jobban ellazítani és leengedni a vállaimat, hogy ne merevedjen be a csuklyás izmom. Amúgy ilyenkor érzi igazán az ember, hogy mennyire a karmunka adja a futás ritmusát...Ezen kívül pont 20 ütés/perccel magasabb a pulzusom babakocsival, mint nélküle ugyanannál a tempónál, ami szintén normális a karok "hiánya" és az extra súly miatt, amit mozgatni kell magad előtt. Érdemes figyelni a technikára és időnként futóiskolázni, hogy ne rögzüljön a helytelen mozgássor.

Brigi: Mivel nem vagyok még gyakorlott ebben, az irányítás az, ami a legnagyobb koncentrációt igényli részemről, és pont emiatt a core izmokat is jobban megdolgoztatja.

Most mennyit mentek egy héten?

Nelli: Heti 50-70K, ami 5 futásból jön össze. Nincs kimondott edzésterv, amit követek, 12-16K megy egy-egy alkalommal. Most télen viszont elsődleges szempont, hogy amíg a baba alszik, kint vagyok, így a hosszú alvásra időzítem a futást. Télen azért sok idő 2 órát is kint lenni, én általában 1:10, 1:20 percet futok, a maradék időben bevásárolok, amíg alszik. Addig vagyunk kint, amíg fel nem kel, másképp nem tudnám őt felvinni a harmadik emeletre, ahol lakunk. De alapvetően a helyzet és a tapasztalat szüli a dolgokat, ám egy biztos: ami működik 2-3 hónapig, az lehet, hogy többé nem fog! Most pedig már nem is megyünk minden nap, mert egyszer alszik, és alvásidőben tudom utolérni magam otthon.

Brigi: Jelenleg visszaszoktatási fázisban vagyok, így hetente kétszer futok babakocsival, és egyszer nélküle.

Milyen terepeket részesítetek előnyben?

Nelli: Minél síkabb, minél kevésbé egyenetlen, annál jobb. Parkokban futunk, csakis aszfalton. Az igazi futóbabakocsik bírnák a terepet, de nem feltétlen az a legoptimálisabb.

Brigi: Alapvetően szeretek az erdőben futni vagy ha a városban, akkor ajtótól indulós típus vagyok. Most viszont kifejezetten olyan helyre megyek, ahol sima az út, nincsenek padkák és éles kanyarok. Így bemelegítés-levezetés gyanánt lesétálunk az Omszki-tóhoz, és ott rójuk együtt a köröket.

Mennyire igazítjátok a futást az alvásidőhöz?

Nelli: Az elejétől ez a fő szempont, és abszolút működött mindig is: gyakorlatilag ha beleteszem a kocsiba, elalszik, annyira összekötötte a két dolgot. Pozitív élmény neki ez az egész, plusz jó levegőn van. Szerintem szoktatás, időzítés kérdése minden!

Brigi: Inkább ahhoz igazítom, hogy szoptatás után induljunk el. Ő utána könnyen elalszik, és számomra is így a komfortosabb, nem fáj vagy feszül a mellem közben.

Az elejétől simán ment? Volt, hogy sírt a pici?

Nelli: Nagyon, de tényleg nagyon ritkán volt nyűgös picit, vagy hamar felkelt, olyankor inkább hazajöttem vele, nem erőltettem a dolgot, hogy pozitív élmény maradjon neki a futás.

Brigi: Jelenleg még azonnal elalszik, ha babakocsiba kerül, és ha esetleg fel is ébred, nyugodtan elnézelődik. Egyszer volt olyan, hogy elhúztam az időt, és elkezdett nyűgösködni, ekkor a levezető séta hazafelé is kocogás lett.

Szoptattok még? A tejre van valamilyen hatása a sok edzésnek?

Nelli: Én semmit nem tapasztaltam, még magasabb terhelésnél sem. Annyi, hogy extrán figyelek a folyadékbevitelre, illetve sokkal hamarabb megéhezek futás után, így mindig van nálam egy banán vagy valamilyen gyorsan felszívódó szénhidrát.

Brigi: Szoptatok, és egyelőre semmilyen változást nem vettem észre azóta, hogy elkezdtem visszaszoktatni magam a futáshoz. Egyfelől már korábban elkezdtem mozogni, a futást pedig nagyon óvatosan, fokozatosan erősödő intenzitással csinálom, hogy ne legyen nagy sokk a szervezetemnek. Nelli javaslatára mindig van nálam egy kis harapnivaló, biztos, ami biztos, és nagyon figyelek a megfelelő folyadékbevitelre.

Sok anyuka attól tart, hogy ha a baba megszokja, hogy mozgásban van alvás közben, akkor másként majd nem akar elaludni. Erről mit gondoltok? Futókocsi nélkül is simán elalszanak a csajok?

Nelli: Abszolút el tud aludni otthon is! Sőt, néha azért sem megyek futni, mert otthon akár 3 órát is alszik az ágyában. Én tényleg vallom, hogy az időzítés a fontos: nálunk az van, hogy délelőtt 11-kor tökmindegy, hol van, aludni akar.

Brigi: Napi egyszer alszik így, vagy futva vagy sétálva, és rendszeresen alszik a kiságyában is, így nem ez az egyedüli altatási mód van számára. Végül is azt se bánom, ha megszokja, legalább mindig motiváló lesz számomra is, hogy kimenjünk sétálni vagy futni az alvásidejében.

Mi a terv, meddig szeretnétek így futni?

Nelli: Ameddig élvezi és neki is jó, ennél könnyebb megoldást nem nagyon tudnék elképzelni az edzésre. Nincs segítségünk, ketten vagyunk a férjemmel, így ez a jolly jokerem.

Brigi: Ameddig babakocsis, biztosan lesz a heti edzésadagomban ilyen futás, főleg akkor, amikor szép az idő és neki is jót tesz, hogy kint van.

Mi az, ami a legjobb, vagy épp a legkevésbé jó ebben az edzésben?

Nelli: A körülményessége a babakocsi nélküli futáshoz képest. Nincs liftünk, így elég macerás felcipekedni a harmadikra. Illetve bevallom, a terepfutás nagyon hiányzik. Az is nehézség, hogy nyilván az edzés megvan, de emiatt elcsúszok otthon időnként a főzéssel, a mosással, így aki anyukaként edz, annak hatványozottan nehezebb a dolga. Én éjszakázok, mert beáldozom az alvásidőt – ára van a sportnak. De imádom, hogy közben együtt vagyunk, és mivel akkor edzek, amikor ő alszik, nem a közös percekből vesz el a mozgás. Illetve szuper, hogy a babakocsi mindent elnyel.

Brigi: Először féltem, hogy kötelező rosszként élem majd meg, azaz, hogy megyek, mert máshogy nincs lehetőségem, de közben nem élvezem majd. Ehelyett annyira jó érzés, és nem olyan nehéz, mint amilyennek tűnik. Amit kifejezetten imádok benne, hogy bármennyi cuccot vihetek magammal, mert nem csak a zsebeimbe tudok pakolni!