Az olimpiára nem jutott ki, de U23 európa-bajnok lett idén - interjú Palkovits Istvánnal

2020-ban futott először akadályt, idén pedig már úgy utazott ki a kontinensviadalra, hogy a korosztályában nála senki nem rendelkezett jobb idővel. Az olimpiai kvalifikációtól mindössze 7 másodperccel maradt el, a Road to Tokyo ranglistán pedig mindössze 13 hellyel csúszott le az ötkarikás játékokról. Az olimpiától való távolmaradás azonban nem szomorította el, mert az Európa-bajnoki cím kárpótolta őt azért, hogy a kvalifikáció végül nem jött össze neki.

2019-ben az U20-as Európa-bajnokságon éppen, hogy lecsúszott a dobogóról, pár másodperccel a 3. helyezett mögött végül a 4. helyen ért célba, de a mostani győzelme a korábbi csalódottságán is átlendítette. Most pedig a versenyszezon végeztével sem pihen, hiszen 2 versenyen még rajthoz áll a nyáron, ahol célja, hogy megdöntse Markó Gábor 1982-ben futott U23-as országos csúcsát. Pisti jelenleg 8:29.86-es egyéni csúccsal rendelkezik, az országos csúcstól pedig 86 századmásodperc választja csak el. Magyarországon eddig nem sokan futottak 3000 méteres akadályon 8:30-on belül, Pisti viszont fiatal kora és kevésnek mondható tapasztalata ellenére, máris áttörte ezt a bűvös határt. A július 11-i Európa-bajnoki címe kapcsán beszélgettünk Istvánnal a futásról, a céljairól és a sikereiről.

Mindig érdekes, hogy egy sportoló hogyan kerül kapcsolatba azzal a sportággal, amiben végül kiemelkedő teljesítmény nyújt. Nálad hogyan alakult a kezdet?

Nálam a sport mindig is életem részét képezte, végigkísérte a mindennapjaimat, és központi szerepet játszott az, hogy mozogjak valamit. Az általános iskolai évekkel párhuzamosan kezdtem el úszni, és már elsős koromban heti 5 alkalommal az uszodában voltam. Aztán amikor 4. osztályos lettem, azért hogy az iskolám ki tudjon állítani csapatot a városi diákolimpiára mezei futásban, engem is beneveztek. Azt a versenyt akkor megnyertem, és nagyon jól esett, hogy elmondhattam magamról, hogy mezei futásban városi bajnok lettem. Ezután egy ideig még párhuzamosan jártam atlétika és úszó edzésekre. Azonban nem valószínű, hogy valaha is úszó vált volna belőlem, mert úszni és versenyezni szerettem ugyan, de edzésekre nem szívesen jártam. 11-12 éves lehettem, amikor az atlétika végérvényesen kiszorította az úszást az életemből. Kezdetben az atlétika minden szakágát űztem, többpróba versenyeken is indultam, de már akkor éreztem, hogy a futás áll hozzám a legközelebb.

Mi volt az, ami miatt megmaradtál a pályán? Esetleg már akkor is voltak konkrét céljaid a futással kapcsolatban?

Nem, egyáltalán nem voltak előre megfogalmazott álmaim. Kezdetben semmilyen komolyabb cél sem lebegett előttem, csak a hangulat és a társaság miatt jártam edzésekre. Kónya Ákos ultrafutó vezette az edzéseket, de akkor még nem voltam eredményorientált. 5 évvel ezelőtt költözött Kecskemétre Németh Gyula bácsi, akinek a tanítványai a mai napig több országos csúcsot is tartanak közép- és hosszútávfutásban. 3 év atletizálást követően Gyula bácsi vette át az edzéseket, és az ő irányítása alatt érett meg bennem a gondolat, hogy szeretnék egyre jobb helyezéseket elérni versenyeken. A közös munka révén most már sokkal koncentráltabban tudok edzeni, komolyabban veszem az edzéseket, és végig oda is figyelek, hogy helyesen hajtsam végre a feladatokat. A motiváció tehát nem hirtelen, egyik napról a másikra, vagy egy győzelemnek köszönhetően, hanem szépen folyamatosan alakult ki bennem. Azt hiszem, Gyula bácsiban is fokozatosan erősödött meg a bizalom irántam, mert 1,5-2 évébe telt, mire elismerte, hogy egyszer akár még jó eredményeket is elérhetek. Pont az egyre szorosabbra fűződő viszonyunk miatt még az amerikai egyetemen való továbbtanulás lehetőségéről is lemondtam, mert ezt az erős edző-tanítvány kapcsolatot nem szívesen adtam volna fel. Évről-évre szépen lassan fejlődtem, és ez mindkettőnkben növelte a közös munka értékét.

Kezdetben inkább 5000 és 10,000 méteren indultál, most azonban mégis akadályfutásban sikerült EB aranyérmet szerezned. Mikor és hogyan jött a váltás, hogyan került képbe az akadály?

Gyula bácsi többször is mondta, hogy ha szeretnék nemzetközi szinten is versenyezni, akkor – kicsit technikai szám révén - az akadályfutás az, ahol fel lehet venni a versenyt a nemzetközi mezőnnyel. Érdekes, de pontosan a kezdődő sikerek hatására váltottunk az akadályra, miután 2019-ben 4. helyen érkeztem célba 10.000 méteren az U20-as Európa-bajnokságon. Ez volt a jel, hogy érdemes komolyabban foglalkoznom a futással, de ha nemzetközi eredményeket is szeretnék elérni, úgy éreztük, akkor viszont akadályfutóvá kell válnom. Ezért 2019-ben elkezdtem gátas edzéseket is végezni, amiben Jerkus László edző volt a segítségünkre. 2020 júliusban próbáltam ki magamat először versenyen, és óriási lökést adott, hogy már az első megmérettetésen megfutottam a felnőtt Európa-bajnokságra a szintet, amit sajnálatos módon a járvány miatt végül nem rendeztek meg. A jelenlegi U23-as bajnoki címem csupán a 10. futásom volt ebben a versenyszámban.

A gátazás és az akadályvétel technikáját azért nem olyan egyszerű elsajátítani. Nem gondolod, ha esetleg korábban kezded, akkor még könnyebben lett volna mindez?

Nem érzem hátrányát annak, hogy ilyen későn ismerkedtem meg az akadályfutással. Sőt, úgy vélem, az én esetemben talán még jobb is, hogy így alakult. Így semmilyen rosszul bevésődött technika sem alakult ki bennem, illetve semmilyen félelmem nem volt a gátazással kapcsolatban. Mindezek mellett pedig igazán jó ritmusérzék is kell az akadályfutáshoz, ami azonban nehezen tanulható, mert egy velünk született tulajdonság.

Miben különbözik számodra a síkfutás az akadályfutástól?

Az akadályfutásnak van egy sajátságos lüktetése. Én például tudatosan igyekszem felgyorsulni, és ritmust váltani minden egyes akadály előtt, hogy minél gyorsabban átjussak azokon. Emiatt gyakran előfordul, hogy esetleg a vizesárokba úgy érkezem, hogy csak az egyik lábam lesz vizes, míg a másik száraz marad. Ezekkel értékes időt lehet nyerni egy-egy versenyen. Talán a mostani EB-n is ezzel sikerült kivívnom a győzelmet, hogy míg a többiek a teljes versenyt közel azonos tempóban futották, addig én folyamatosan váltogattam a tempót.

Akkor rá is térhetünk az interjú apropója, hiszen az EB győzelmed miatt kerestünk most meg téged. Az első alkalom volt, hogy kétszer kellett futnod egy versenyen, ugyanis rendeztek egy előfutamot, meg a döntőt. Hogyan érintett téged ez a dupla terhelés?

Szerencsére nagyon hasonlított a 2 nap terhelése egy átlagos edzéshetemhez, ugyanis kedden és csütörtökön tartjuk a legerősebb, résztávos edzéseinket. Ez most az EB-n is pontosan ugyanígy történt, hiszen az előfutam és a döntő között pont 1 nap pihenőt kaptunk. Ami talán egy kisebb gondot jelentett, az az volt, hogy a versenyt mondo pályán rendezték rekortán helyett, ami ugyan gyorsabb, de jobban meg is terheli a vádlit. Azonban a masszőröknek szerencsésen sikerült orvosolniuk ezt a kisebb fájdalmat, és a döntőben már ismét teljes erőbedobással állhattam rajthoz.

Az olimpia árnyékában mennyire volt hiányos az EB-n indulók mezőnye?

Akadályfutásban mindenki jelen volt, aki ebben a korosztályban jónak számít. Az U23-as európai ranglista alapján az én egyéni csúcsom számított a leggyorsabbnak, ezért az EB-n én viselhettem a kék rajtszámot, amit nagyon megtisztelőnek éreztem. Az azonban igaz, hogy mondjuk Jakob Ingebrigtsen nem indult el a saját számaiban, de ez talán érthető is.

Amikor 2019-ben 15. helyen végeztél a mezei Európa-bajnokságon, akkor pont Jakob Ingebrigtsen nyerte az U20-asok versenyét. Most azonban erre a tallini EB-re már éremesélyesként érkeztél. Milyen érzés ezzel a tudattal rajthoz állni?

Felemás érzés volt: részben feldobott, részben pedig éreztem is annak a súlyát, hogy érmet várnak tőlem. Én pedig nagyon szerettem volna megfelelni az elvárásoknak, nem szerettem volna senkit sem cserben hagyni. 8 másodperccel volt jobb időm a ranglistán második helyén szereplő futónál, de nem szerettem volna elbízni magam, mert a lányoknál a ranglistavezető pont elvesztette a versenyt.

Következzen a kötelező kérdés: mit éreztél amikor elsőként értél célba?

Egyrészt számítottam a győzelemre, másrészt mégis nagyon felemelő volt, amikor ténylegesen is valósággá vált az álmom. Úgy tudnám összefoglalni, hogy egy pillanatba sűrűsödött sok-sok érzelem. Azt éreztem, hogy végre értelmet nyert a rengeteg munka, egyben meg is békültem azzal a ténnyel, hogy az olimpiáról viszont lemaradtam.

Most akkor jöhet a jól megérdemelt pihenés?

Nem egészen, mert már most a következő cél lebeg a szemem előtt: szeretném megdönteni Markó Béla 1982-ben futott U23-as országos csúcsát akadályon, amitől csak 86 századmásodperc választ el. Ezért most tovább edzünk, és készülünk az augusztus 18-i veszprémi, valamint az augusztus 24-i budapesti versenyekre.

Hogyan oldod meg, hogy egy ilyen hosszú ideig tartó versenyidőszakban jól tudj teljesíteni?

A regenerálódásra igyekszem odafigyelni, hetente járok masszőrhöz, és nekem bevált a köpölyözés is, amit szívesen alkalmazok a gyorsabb pihenés érdekében. Ezek mellett a hétközbeni erősebb edzéseket a hétvégi hosszú 20-25 km-es tempóedzésekkel igyekszünk kompenzálni. Illetve, nekünk bevált az is, hogy télen az alapozási időszakban nem edzünk fedett pályán, ami ugyan nem egyszerű, mert a hidegben kint futni nehezebb, mint bent. Azonban az a személyes tapasztalatunk, hogy a téli alapozás alatt, - ami lelkileg nekem egy mélypont a felkészülésben, mert nehezen viselem a hideget és a sötétet, - kint készülünk szabad téren, mert így nyáron sokkal jobb teljesítményt tudok nyújtani. Nagyon remélem, hogy ezeknek köszönhetően a mostani hosszú versenyidőszak végén is fogok tudni még jó teljesítményt nyújtani.

Távolabbi céljaidat esetleg megosztanád velünk?

Mindenféleképpen szeretnék majd a magyar rendezésű budapesti 2023-as világbajnokságra kijutni, és ott kiemelkedően szerepelni. Álmom természetesen, hogy olimpiára is kijussak, illetve, hogy felnőtt világversenyen egyszer döntőt fussak. Hihetetlenül boldog lennék azonban, ha egyszer a felnőtt országos csúcsot is megdönthetném, ami 8:17.97, mindez azonban még egy nagyon nagyon távoli célom.

Sokat beszéltünk már az olimpiáról, te melyik sportot, vagy versenyszámot várod a legjobban?

Sajnos az időeltolódás miatt nem tudom az összes sportágat figyelemmel kísérni, de másnap mindig visszanézem a magyar eredményeket. Az atlétikát várom már nagyon, ott igyekszem minden magyar versenyzőt élő adásban megnézni, szurkolni nekik.