„Nekünk nincs rossz idő, esőben, sárban is bemászunk a bozótosba, hogy megtaláljuk a pontot” – beszélgetés Kovács Ádámmal a tájfutásról

RW: Elmondanád, hogy pontosan mi történik egy tájfutó edzés vagy verseny során?

Kovács Ádám: A tájfutás egy olyan futósport, ahol a versenyzőnek a rajt pillanatában megkapott térkép és tájoló segítségével, a térképen megjelölt ellenőrzőpontokkal kijelölt pályát a lehető legrövidebb idő alatt kell teljesíteni. Az ellenőrző pontok közötti útvonalat a versenyző választja ki, a térképen látható információk alapján.

Ez nagyon hivatalosan hangzott. Másképpen fogalmazva rohanunk az erdőben mindenen keresztül, hogy a célban végre megkapjuk az endorfin adagunkat a testünktől.

Komolyra fordítva a szót a tájfutó edzés megszervezéséhez sokkal több előkészület szükséges, mint egy hagyományos futóedzéshez. Térképet kell biztosítani, ellenőrző pontokat kell kihelyezni, illetve az időmérést is meg kell oldani. Napjainkban ez utóbbi már elektronikus rendszerrel működik, amely lehetőséget ad a versenyzőknek az ellenőrző pontok közötti részidők összehasonlítására.

Szerencsére versenyszezonban (márciustól novemberig) rengeteg verseny áll rendelkezésünkre, ahol a szervezők biztosítják a szükséges feltételeket.

RW: Milyen távokon versenyez egy tájfutó, mondjuk mi a minimum és a maximum táv?

KÁ: Széles a portfolió, alapvetően három fő távot különbözetünk meg: rövidtáv, középtáv, normáltáv. A tájfutó pályák hosszát a győztesidők alapján szokták meghatározni, amely függ a verseny típusától, a terep adottságaitól és kategóriájától. Összehasonlítás kedvéért felnőtt kategóriában körülbelül ~3 km hosszú rövidtávról, ~6 km hosszú középtávról és 10+ km normáltávról beszélhetünk.

Mindenki megtalálhatja a saját tájékozódási tudásának és korának megfelelő kategóriát.

RW: Minden versenypálya más vagy vannak, amelyek mindig ismétlődnek, ezáltal idővel emlékezetből is meg lehet találni a pontokat?

KÁ: A tájfutó terepek száma véges, úgyhogy előfordul, hogy ugyanazon a terepen versenyzünk, de a kitűzött ellenőrzőpontok mindig máshol vannak. A pálya vonalvezetése is különbözik, így másik versenyen/edzésen más jellegű tájékozódási feladatot kell megoldani. Ritkán fordul elő, hogy a versenyző ugyanazon helyen halad el, ahol egy előző versenyen már elhaladt és ez jelent némi támpontot. Én jártam már úgy éjszakai bajnokságon, hogy azt hittem tudom melyik réten vagyok az erdőben (jártam már arrafelé korábban) és ez néhány perces hibázást és magyar bajnoki cím elvesztését eredményezte.

RW: Mi az, ami szerinted a legnehezebb egy kezdő tájfutó számára?

KÁ: A tájékozódási futó térképek jelkulcsának elsajátítása kulcsfontosságú, de gyorsan meg lehet őket tanulni. Talán a domborzatolvasás a legnehezebb feladat, azaz kitalálni a térkép alapján, hogy mégis felfelé vagy lefelé kellene haladnunk.

Nem kell elkeseredni, ha az első versenyen nem sikerül rögtön megtalálni az összes ellenőrző pontot, mert ez a profi versenyzőkkel is előfordul. Gyakorlat teszi a mestert.

RW: Milyen eszközökre, felszerelésre van szüksége egy tájfutónak?

KÁ: Tájoló, térkép és erdőben futásra alkalmas ruházat, cipő. Továbbá az időméréshez szükséges chip (dugóka), mely bármelyik versenyen bérelhető/megvásárolható.

RW: Te mit szeretsz a tájfutásban?

KÁ: A legszuperebb dolog, hogy a tájfutással bejárhatjuk az egész országot, sőt aki jobban elmerül benne akár Európát is. Minden hétvégén máshol versenyezhetünk, gyakorlatilag megunhatatlan. Ezenkívül szinte bármely korosztály által űzhető sportról beszélünk akár 80+ éves korig. Vigyázat, függőséget okoz!

RW: Mit gondolsz miért jellemző, hogy a tájfutó közösség egy zárt szubkultúra?

KÁ: Hétvégén sokszor korábban kelünk, mint hétköznap, hogy odaérjünk az ország másik felén megrendezett versenyre. Nekünk nincs rossz idő, esőben, sárban is bemászunk a bozótosba, hogy megtaláljuk a pontot. Kell egy kis őrültség ahhoz, hogy önként bevessük magunkat az erdő mélyére, hogy sebekkel, véres karcokkal érjünk célba. Hisz mindent megteszünk a gyorsaság és győzelem érdekében. A pályákat órákig elemezzük verseny után a barátokkal, egy gulyás és sör kíséretében, valamint általában az egész hétvégét együtt töltjük. Talán ezért.

RW: Több sikeres pályaatléta is tájfutóként kezdte, ilyen jó alapokat ad a tájfutás?

KÁ: Igen. Mind a két sportág a futásra épül, úgyhogy egy bizonyos szintig hasonló edzésmunkát kell végezni minkét sportágban. Gyakorlatilag néhány év tájékozódási futó tapasztalattal és jó futóképességekkel rendelkező sportoló országos szinten sikeres lehet mindkét sportágban, azonban nemzetközi szintű eredményekhez már specializálódni kell. Én még a hegyifutást is belekombináltam.

RW: Aki most akar elkezdeni tájfutni, hol kezdje?

KÁ: Minden nagyobb városban megtalálható a helyi tájfutó egyesület. A tajfutas.hu oldalon minden kezdőknek szükséges információ megtalálható.