Neked volt már rosszul sikerült futásod? A legjobbak sem verhetetlenek és ez így van jól!
No persze sok futó számára tiszteletre méltó egy 2:06:49-es maraton, de nem így Kipchoge számára. Hasonlóképpen Joshua Cheptegei, aki félmaratonon debütált szombaton ráadásul világbajnokságon, ahol negyedikként futott be 59 perc 21 másodperc alatt. Csodás 1 órán belüli félmaratoni idő, ám Cheptegei kilátásba helyezte korábban, hogy szeretne új világcsúcsot futni ezen a távon is. Most ez nem jött össze.
Papíron ezek az eredmények úgy tűnhet, hogy kissé alulmaradtak, de valójában pontosan ezért versenyzünk mi is. Mindig felülemelkedni, mindig fejlődni, mindig jót futni, mindig örömmel célba érni. A sporttörténelem két egyik legkiemelkedőbb tehetségű futójának veszteségei hasznosak számukra, de számunkra is.
Runner’s World 2020/04 (digitális verzió)
Ősszel is minden a futásról szól!
Bár az életünket felforgatta a járvány, futni mindig lehet, ezért a legújabb lapszámban is számos hasznos edzés- és táplálkozási tippel készültünk, hogy most se rekedj meg a fejlődésben. A címlapon Fördős Zét láthatod, aki a magazin belső oldalain megmutatta nekünk kedvenc futóhelyét és – kajarecepjeit is! Ne hagyd ki!
595 Ft
Ők is ugyanolyan futók, mint bárki más
Igen, mint akár mi magunk. Bár könnyű azt gondolni, hogy Cheptegei és Kipchoge soha nem hibáznak, soha nem könyvelnek el balul sikerült futást, vagy akár versenyt. De az a helyzet, hogy ez elkerülhetetlen. Ahelyett azonban, hogy veszteségként tekintenénk erre a két futásra, felfogható úgy is, hogy amit eddig nyújtottak, az állt a kimagasló sportteljesítmények felett. Kipchogénak Londonban füldugulás okozta a nehézséget, ami a teljesítményét nagymértékben befolyásolta. Cheptegei számára a kevesebb mint két héttel korábbi 10 000 méteres világrekord tette lehetetlenné, hogy a félmaratoni VB-n is legjobbját nyújtsa. Teljesen érthető, hogy fáradt volt. De ha csak szimplán rossz napjuk volt – hosszú idő óta most először – az is rendben van. Nekünk hétköznapi futóknak arányaiban ennél jóval több kellemetlen élményű (és eredményű) futás kerül a tarsolyunkba.
Izgalmas volt várni és látni, hogyan alakulnak a történések
Egy másik ok, ami miatt nagyon is bocsánatos „bűn” egy-egy ilyen eredmény. Nem pusztán egyetlen verseny alapján válik valaki bajnokká. Az izgalom, amit a sportolók aktuális teljesítménye láttán érzünk, az egyik legfontosabb élmény, amit átélhetünk a versenyeik során. Ha mindig pontosan tudnánk, hogy kik fognak nyeri, idővel unalmassá válnának a sportesemények. Londont azért is vártuk izgatottan, mert két nagyszerű sportoló, a világ két leggyorsabb maratoni futója állt (volna) egy mezőnyben egymás mellett. Ez elmaradt, ám pont emiatt lett még váratlanabb az eredmény. Ahogyan a lengyel VB férfi mezőnyének élén sem véletlenül állt Cheptegei, mint legfőbb aranyérem esélyes. Fiatal, tehetséges honfitársának sikere mindenhogyan pozitív végjátékot eredményezett az ugandai csapat számára.
Tehát segítenek mások számára is sikereket elérni
Noha Kipchoge és Cheptegei nyilvánvalóan szeretnek nyerni, sikereik nem csak egyéni győzelmek. Amikor nyernek és világcsúcsot döntenek, versenytársaik számára is megmutatják, hogy mi az, ami lehetséges. Valószínűleg büszkék arra, hogy mások is sikereket érnek el. Szerepet játszanak abban, hogy a futóvilág számára elérhetővé válnak olyan tempók és célidők, amik korábban irreálisnak hatottak volna.
Eliud Kipchoge a 2013-ban vesztett utoljára maratont, akkor Wilson Kipsang után a második helyen ért célba a Berlin Maratonon (Kipsang 2:03:23-mal világcsúcsot futott). Ám dobón kívüli helyezést még nem produkált, amióta a maraton felé vette az irányt. The Guardian-nak így nyilatkozott az idei London Maraton után: „Nagyon csalódott vagyok, de ez a sport. Ráadásul nem ritkaság, hogy ilyen megtörténik. Nem a világvége, ha Eliud Kipchogét megverik. Lesz még olyan maratonom, ami jól sikerül.”
Ugye, hogy te is éreztél már így egy-egy rosszul sikerült futás után?!