Molnár Andi: Nekem a futás terápia, a teljes feltöltődés

Mióta játszik szerepet az életedben a sport?

Testnevelő családban nőttem fel, így mindig egyértelmű volt a kötődés. Több sportszakkörön is részt vettem, aerobikoztam, atletizáltam, később pedig édesanyám elindított egy mazsorett és táncegyesületet. Ott került képbe a színpadi tánc, a versenytánc pedig 18 éves korom után lett fontos az életemben. A tánc azonban önmagában nem elég: hogy jobb kondiban legyünk, az egyesület néhány tagjával kijártunk a szigetre futni. Ez 17 éve volt, azóta is rendszeresen futok.

Mennyi futás fér bele a többi edzés mellett az életedbe?

Hetente kétszer igyekszem megoldani: télen, vagy ha nincs jó idő, általában futópadon futok, de szezonban csakis kint, terepen, a budai hegyekben. Az utóbbi 5 évben mindig olyan helyeken laktam, hogy nagyon közel volt ez a rész. Sokat jelent nekem az a mozgásforma: volt olyan időszak az életemben, hogy edzés helyett inkább terápia volt számomra. Amikor a fitneszvilágbajnokságra készültem, annyira kizsigereltem a testemet, hogy utána nem volt kedvem semmihez. Aztán jött a séta, a kocogás, majd a futás: ez segített újból visszatalálni a sporthoz. Ahhoz a sporthoz, ami ma már közel sem élsport számomra, sokkal inkább az élményről és a regenerációról szól.

Milyen távokat mész?

Általában a 7K az, amit úgy tudok lefutni, hogy jól essen. De amikor elkezdődnek a városi futóversenyek, gyakran elindulok ilyen megmérettetéseken, olyankor többet edzek, hosszabb és tempósabb távokat futok. Eddig 14K nálam a maximum, de tervben van egy félmaraton. Viszont azt is tudom, hogy vannak testi korlátaim: a tánc okozott csípőproblémákat, illetve van egy születési rendellenességem is. A 14K-t aszfalton futottam le, utána éreztem is a csípőmet, én pedig nem szeretem az első jelzések után tovább feszíteni a dolgot. Terepen talán menni fog a félmaraton, de ha nem, akkor sem dől össze a világ.

Mennyire figyelsz az edzések mellett az étkezésedre?

Kampányszerűen diétázom, ha valami fontos eseményre készülök; ilyenkor szigorúbban betartom a rostban, zöldségekben és halban gazdag étrendet. Egyébként vannak csalónapjaim; nekem kellenek a színek, az ízek, nekem így boldog az életem. Fél évig követtem a gyúrósok szigorú étrendjét, de rájöttem, én annál sokkal falánkabb vagyok, minthogy hosszú távon úgy éljek. Nem vonok meg magamtól semmit, de figyelek a változatos, mértékletes étkezésre. Nálam a fehér kenyér, a pörköltben a pörc, a hummusz és a zöldségek remekül megférnek egymás mellett – persze mértékkel!