Miért futunk, hisz olykor nehéz, máskor fájdalmat okoz, mégis csináljuk!
25 ezer futót kérdeztek meg arról az elfoglaltságról, amelyről maguk a futók is gyakran ambivalensen nyilatkoznak: szeretjük, olykor pedig utáljuk, unalmasnak tartjuk, mégis újra és újra ott a futócipő a lábunkon és elindulunk egy újabb edzésre vagy egy újabb versenyen, s tesszük ezt éveken, évtizedeken át.
De vajon miért?
A futáshoz kapcsolódó alapvető motivációk összességében nagyon eltérők, a tanulmányon keresztül négy nagyobb téma merült fel, mint legfőbb mozgatórugó: az egészség, a rutin, a közösség és a vágyak beteljesítése a futáson keresztül.
Miért kezdünk el futni?
Megkérdezték a futókat, hogy milyen előnyöket kerestek akkor, amikor futni kezdtek, túlnyomórészt az egészségesebbé válás volt a leggyakoribb válasz, azonban legtöbben ennél jóval több okot is megemlítettek: szeretnének például előnyősebben kinézni, erősebbé válni, közösségi élményeket szerezni, életvezetési problémákat orvosolni, stb.
Az, hogy végül a futás rendszeres időtöltéssé válik, abban már megjelenik a személyes fejlődésre való igény és itt még inkább előjön a másokhoz való kapcsolódás lehetősége. Pedig de sokszor halljuk, hogy a futás egyszemélyes sport!
Egészségmegtartó szerepe is eléggé nyilvánvalóan jelen van a futók körében világszerte. Egy részük kifejezetten azért kezd el futni, mert ezzel jót tesz a testének, mások számára pedig az egészséges állapot eléréséhez nélkülözhetetlen.
A futás előnyei között a német futók körében legmagasabb a javuló testképhez köthető motiváció. 47 százalékuk indult el futni azért, hogy jobban nézzen ki.
A futók egy része azért is fut, mert egy konkrét célhoz kapcsolódik az edzés, ugyanakkor a spanyol futók válaszai között megtalálható a bűntudat is vagyis egyfajta belső kényszer a futás, a nem-futás pedig bűntudatot okoz számukra.
A futás van, amikor egy-egy nehéz élethelyzetből való kilábaláshoz szükséges. A megkérdezettek több mint 30 százalékának életében komoly változás ált be a futást megelőző hat hónapban. Túlnyomó részük arról számolt be, hogy a futás segített megbirkózni ezekkel a változásokkal.
Az is érdekes eredmény, hogy a legtöbben társaságban és a reggeli órákban szeretnek futni, illetve a japán kollégák között leggyakoribbak a magányos futók.
A futás sokak számára idővel sokkal több lesz, mint rutin időtöltés. Az önmegvalósítás, a lelki egyensúly, a természettel való szoros kapcsolat megélésének, ambiciózus célok elérésének az eszköze.
A futás sokszínű, rugalmas, mindenki motivációjához igazítható időtöltés. Pontosan olyan, mint, amilyenek mi magunk is vagyunk. S ahogyan mi változunk, úgy változik a futás is az életünkben.
A kutatás itt elérhető, böngészhető.