Mátrabérc Trail beszámoló, avagy (a nagy visszatérés), (a nagy tavaszi célverseny) egy edzőfutás krónikája

Mátrabérc Trail beszámoló, avagy (a nagy visszatérés), (a nagy tavaszi célverseny) egy edzőfutás krónikája

Lehetne persze visszatérés, de semmiképpen sem „nagy”. Tavaszi célversenynek sem igen nevezném, mert akkor tudatosabban kellett volna a Mátrabérc jellegzetességeinek megfelelő edzésmunkát végezni. Legyen hát edzőfutás, talán azért is, mert jó e szó mögé bújtatni egy olyan futást, amelyben volt némi csalódás, meg persze belátás, hogy kell az ilyen, hiszen lehet ebből is hasznot kovácsolni…

Felkészülés
Amikor tavaly ősz végén, tél elején elkezdtem Jakus Bélával edzeni, fizikális állapotom alját súroltam. Túlsúly, kellemetlen érzetek futás közben, kedvetlen edzések, elszállt pulzus, lassú tempó minden távon és szinten. Volt hát min dolgozni. S ez még csak röpke 5 hónapja volt. Legyen ez a kiindulási alap, mert hát ez is volt. Nyilván könnyebb a fejlődés, ha van némi futómúltja az ember lányának, szerencsére sok mindenre emlékszik az izomzat, a keringés és még az is nagy mázli, hogy örömömet leltem a számomra is sok meglepetést tartogató fogyási projektben (hála és elismerés ezért MacPherson Évának).

Így hát a reméltnél mondhatni jóval hamarabb mutatkoztak meg azok a változások, amelyek miatt január végén, amikor kikerült a verseny FB oldalára, hogy megtelt a 250-es nevezési limit, ám még nem fizetett mindenki, ergo volt szabad hely a mezőnyben, sebtiben elküldtem a nevezésem.

És ekkor még csak január végét írtuk, csupán két hónapja futottam Béla tanítványaként és voltam Éva fogyásra áhítozó mentoráltja. De olyan gyorsan változott minden az állapotomat illetően, hogy egyszerűen elkezdtem hinni benne, meg vágyni rá, hogy talán már idén összejöhet egy „rendes” Mátrabérc. A Bükki Fun Run-on történt balesetem megtorpantott. A törés és műtét utáni napokban nem tudtam, hogy mikor és milyen szinten tudok újra futni, de szerencsére az inamba szállt bátorság csak abban akadályozott, hogy terepre menjek, a teljesen futásmentes időszak hét napig tartott. Pár hétig csak aszfalton futottam, ott próbáltam némi szintet varázsolni az edzéseimbe. A VTM -bár hosszúfutás volt- de a szintek onnan is hiányoztak. Április 8-án mentem el az első olyan útvonalra futni, amelynek már köze van egy Mátrabérc szintű felkészüléshez (26km/1300m szint). Azért ez nem hangzik biztatóan, ráadásul maga a futás sem sikerült jól. Alacsony intenzitása ellenére kifejezetten fárasztó, nehéz edzés volt, utána napokig izomlázzal küzdöttem. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy van-e értelme így elindulni. Egyértelmű volt, hogy túl jól nem sikerülhet a Mátrabérc. Kisebb csodában bízva, meg Béla biztató gondolatai kapcsán a nem indulást végül elvetettem, de tudtam, hogy a fizikai megpróbáltatás mellett komoly mentális erőpróba is vár majd rám.

Olvasd el ezt is!
A rajt 8 helyett 8.30-kor.
forrás: Mátrabérc Trails Facebook oldal
A rajt 8 helyett 8.30-kor.

Verseny előtt egy nappal
Hihetetlen pörgős nap volt a péntek, ami megnehezítette a hangolódást és a pihenést a másnapi versenyre. Mire végre ágyba kerültem este 11 után, a szinte maxra pörgetett idegrendszerem képtelen volt kikapcsolni, alig bírtam elaludni, majd Benedek, a kisebbik fiam kezdett élénkülni, volt kb. 2 óra, amikor folyamatosan mocorgott, rugdosta magáról a takarót, lökdösött, s mint egy rendes csecsemő, folyamatosan szopni vágyott. Na szép, klassz napnak nézek elébe, gondoltam magamban, miközben egyre feszültebben figyeltem, ahogy múlnak az értékes órák, amelyeket akár alvással is tölthettem volna. 4.40-kor, mire végre Bence is nyugalomra lelt, az órám kíméletlenül jelezni kezdett…

Felszerelés, frissítés
Meleg napra számítottunk, könnyű technikai futópólóban, rövid futósortban futottam, fejemben világos sildes sapka, lábamon kopott Nike Vomero. A kényelem és a szellős viselet volt a fő szempont. Béla a verseny hetében még rapid frissítési tréninget tartott (vicces, de totál kezdő vagyok a tudatos frissítés terén), aminek köszönhetően néhány új cuccra alapoztam az egész frissítési stratégiámat (jó kis dilettantizmus, mi?!). Sponser izocuccokat vittem, Competitiont, Long energy-t és Isotonic-ot, ezeket long energy gélekkel egészítettem ki (amiket már ismertem és korábban is használtam), mindezt sótablettával, szükség szerinti magnosolvval megspékelve. A pontokon csak folyadékot akartam tölteni, meg gyümölcsöt enni.

A verseny
A rajt helyszínére, Sirok-Kőkútpusztára tök jó időpontban érkeztünk meg. Úgy tűnt, hogy minden szükséges előkészületre kapkodás nélkül tudunk sort keríteni. Nekem az egyéni frissítésemet kellett leadnom, mosdóznom, feltöltenem a kulacsaimat, kicsit még ennem, napkrémeznem, stb. Aztán nem sokkal 8 előtt kiderült, hogy fél órát késik a rajt a transzferbusz műszaki problémája miatt. Na akkor még egy kicsit ettem, hogy ne pont éhesen rajtoljak 8.30-kor.

Kicsit bizonytalan voltam azzal kapcsolatban (is), hogy a rajtkapu mögött hol helyezkedjek el. Nem egyszerű feladat, mert korábbi emlékeimből tudtam, hogy a mezőny legeleje nagyon kilő, utánuk közvetlenül viszont sok olyan sporttárs is helyet foglal, akik mögé alaposan be lehet ragadni. Kicsit be is ragadtam… Nehéz előzni, nagyon nyomja fel a pulzust, fárasztó cikázni a keskeny ösvény és a bozótos perem között. Ez van, nem szólok senkinek, ha tudok, előzök, ha nem, megvárom, amíg adódik rá lehetőségem. Mindenesetre nekem furcsa, hogy miért dönt valaki amellett, hogy előre áll, miközben vannak nála jóval gyorsabban haladók. Mindegy, ez kb. minden verseny velejárója…

A pulzusomat 152-162-es értékek közé lőtte be Béla, a felső értéket kezdetben kissé magasnak találtam a jelenlegi állapotomhoz mérten, de végül is rábíztam magam (eddig sem igen voltak rossz meglátásai). Mentem hát fölfelé, a futás, gyors gyaloglás kombinációját váltogatva attól függően, hogy mennyire volt meredek az emelkedő, milyen értéket mutatott az órám és mit engedett a kezdeti kilométereken a sűrű mezőny. Közben folyamatosan kortyolgattam a bekevert Sponser competitionből, ami egyáltalán nem esett nehezemre, míg Oroszlánvárig elértem (1.24) folyamatosan jó erőben tudtam haladni.

Oroszlánvárnál töltöttem az egyik kulacsomba (2 fél literes volt nálam), a másikban még volt víz, talán félig. Azt gondoltam, Kékesig bőven elég lesz kb. 7 dl folyadék. A frissen töltött kulacsomba bedobtam két darab isostar tablettát. A két tablettát könnyebb volt bepottyantani a kulacsba, mint egy papírtasakos izoporral szórakozni. Amint feloldódott a két tabletta, nagyot kortyoltam a folyadékból és döbbenten tapasztaltam, hogy túlságosan tömény és az íze is vacak. Ekkor már felfelé tartottam az oroszlánvári emelkedőn, a vízvételi lehetőséget magam mögött hagyva. Gyors vívódás után leöntöttem róla egy jó adagot és hozzákevertem még egy kis tiszta vizet a másik kulacsomból, amiben azonban így nem maradt semmi. Volt tehát fél literem az előttem lévő bő 9 km-re, amelyben 717 méternyi szint is akadt. Ezt eléggé elbénáztam. Mind a két kulacsot tele kellett volna tölteni, de én csak az egyikkel foglalkoztam! Innen takarékosan kortyolgattam, egyrészt, hogy beosszam, amim van, másrészt továbbra sem ízlett az izolötty, de ez volt minden folyadékom, így nem volt választásom. Ráadásul gélt sem nagyon tudtam enni, mert arra is bőségesen kell inni. Ügyes mi?! Na de sebaj, olyan brutálisan meleg nem volt még, igyekeztem a gondolataimat másra terelni erről a frissítési bakiról és közben morzsolgattam a képzeletbeli rózsafüzért, hogy elég legyen, míg felérek Kékestetőre (2.52). Elég lett! Éppen, de jól voltam, nem borított meg a kisebb folyadék deficit. Béla segített tölteni, Belus Tomi, mint egy rossz lesifotós, csak kattintgatott és nem törődött a sporttársai bénázásával. Vicceskedve odaszóltam neki, majd ettem egy darab banánt, aztán uzsgyi tovább is suhantam.

Kékestetőn piszmogok a frissítéssel, ezt kapta Tamás lencsevégre.
forrás: Belus Tamás
Kékestetőn piszmogok a frissítéssel, ezt kapta Tamás lencsevégre.

Olyan szakasz jött, ahol a lejtés miatt futni kellett, ám a köves, technikás ösvény nem adott kellő önbizalmat, ráadásul előre paráztam a közelgő Sombokor miatt. Kezem, lábam féltettem, a száraz, morzsalékos, köves, meredek lejtőn óvatosan ereszkedtem fától fáig. Hiába lejtő, pont olyan, amilyenen a magamfajta itt-ott sérült egykor merészebb napokat megélt (anya)futó, megtorpan. Miután leértem, elkezdtem a frissítéssel is foglalkozni. Nagyokat kortyoltam a friss, hűs vízből, sótablettát ettem és élveztem, hogy ismét futható talaj van a lábam alatt. Galyatetőig nagyjából eseménytelenül zajlott az életem. Minden jó volt, a Rudolf-tanyai elágazás és a tető közti szakaszon még futni is tudtam. Folyamatosan előzgettem, főleg srácok voltak körülöttem, de az eredménylista alapján a női mezőnyben is hoztam a helyeket.

Galyatetőn (4.13) Belus Tomi sietett a segítségemre (Köszi, Tomi, itt is, egyszerűen be kell látnom, hogy kell egy depós, úgy sokkal-sokkal könnyebb!). Töltötte az izoport a kulacsomba, mosdatott, mint egy gondos apuka (biztos az is). Sajnos így sem tudtam eléggé elmélyedni a szükségleteim rejtelmeiben, így elfelejthettem el azt is, hogy szerettem volna egy kis gyümölcsöt enni. Narancsra vágytam, arra, hogy végigfolyjon a nyelőcsövemen a narancslé édes-savanyú íze, de ezt elszalasztottam. Bosszankodtam kicsit, de nem volt mit tenni, mentem tovább. A Galya utáni jól futható szakaszokat sikerült nem jól megfutni, pontosabban a pulzusom a helyén volt, és nem is láttam értelmét, hogy 30 km után elkezdjem szétcsapni magam, mert még túl sok volt a végéig. Így hát beálltam egy konzervatív tempóra és abban ereszkedtem lefelé. Sokszor eszembe jutott a reggeli rajt óta, hogy mennyire más állapotban voltam a legutóbbi Bércen. Ezen a szakaszon vágtáztam akkor, meg nagyjából mindenhol a mostanihoz képest, de persze tudtam, hogy most más idők járnak (egyelőre), alázattal és a jelen állapotomat tisztelve haladtam tovább. Talán valamikor itt, tehát Galya és Keresztes között kezdtem érezni a gyomrom helyén egy lyukat, amibe bár folyamatosan töltöttem, nem éreztem igazán az erőt a jóféle haladáshoz. Mentem-mentem, de valami már kezdett zavarni, hiányozni, nehezebbé téve ezzel az aznapra vállalt feladatot. Ágasvár cammogós, de szerencsére még mindig aránylag rövid, lefele menni róla pedig még mindig velőtrázó. Óvatos voltam, ahogy azt várni lehet egy hét hete csuklótörést szenvedett futótól. Onnan elkezdett minden lefelé fájni combból. Hiába na, innen hiányzott néhány további goodluck kör vagy Balboa vagy bármi, ami jól adja a szintet. Hát nem adta, így most fájt. Erre lehetett készülni leginkább, nem a dicső végjátékra, mégis kellemetlen, amikor rájössz, hogy eddig tartott az erőd, innen a lelked, a szíved és a fejed állapota kerül előtérbe.

Kép
forrás: Mátrabérc Trails Facebook oldal

Mátrakeresztesen (5.49) örültem, hogy még élek. Banánt ettem, jó sokat, folyadékot töltöttem, Németh Marcsi locsolta a fejem (köszi, Marcsi, remélem nem voltam annyira morc). Néhol csak utólag konstatáltam, hogy megvolt az időmérés, ha rajtam múlik, simán kimarad, eszembe sem jutott ugyanis. De mindenhol elkapott valaki (köszi ezért a szervezőknek és a szuper válogatott önkéntes csapatnak). Kicsit kaotikus voltam, meg úgy rendesen vacakul. És rossz volt, hogy így vagyok, mert hát Béla azt mondta, innen lehet dobbantani, ereszteni a pulzust fölfelé, tökig nyomni a gázt. Hahaha! Mátrakeresztesig tudtam tartani az előírt pulzust, onnan – bár haladtam, ahogyan csak bírtam – nem tudtam visszatornázni. Sok minden kavargott a fejemben. A frissítésem: vajon azért nem megy, mert elrontottam? Ittam a Sponser long energy porból készült italt, ami totál nem esett jól, langyos volt, rossz ízű, de becsülettel kortyolgattam, csak hogy tudjak haladni. Demoralizált az is, ahogy közeledtem a négy évvel ezelőtti célidőmhöz, miközben bandukoltam szinte elvérzett állapotban fölfelé. Olyan jól ment az eleje (jah az kb. mindenkinek jól megy…) miért ilyen baromi nehéz ez a Bérc?! De közben meg tudom, hogy tök jól állok, hisz lesz egy 7.XX órás teljesítésem. Ezért az állapotért a kezem összetettem volna tavaly ősszel, 60 kilósan, miközben 175-ös pulzussal joggoltam az Oroszlánsziklánál, a szinte sík szintúton. Találtam hát mentális kapaszkodót, amit veszettül markoltam, igaz sokat nem gyorsított, de legalább nem tudtam még jobban szétesni. És tényleg elkezdtem érezni, hogy mosolyog a testem, fáj neki, meg minden, de itt lehetek újra a NAGY MÁTRABÉRCEN és alapvetően mégiscsak jól vagyok. Minden nehézség ellenére jó állapotban, folyamatosan megyek el a sporttársak mellett, meglesz ez, csak kicsit kell még bírni. Iszonyú kevés volt már hátra és a Muzslára vezető út látványa... az valami gyönyörű. A tető most valahogy arrébb került, mert nagyon sokára jött el. Miután felértem, tudtam, hogy kemény lejtmenet áll előttem. Elszámoltam háromig -vagy inkább tízig- és uzsgyi, elindultam. Fájtak a combjaim, idő volt, míg visszaállt a futómozgásra, de beindult, mint egy rossz motor hosszas indítózás után. A pulzusom hamarosan beállt ismét a versenytartományba. Emelkedőkön ismét elértem a 160 körüli értékeket, hagytam le további sporttársakat, pörögtek az utolsó km-ek. Elkezdtem búcsúzni ettől a naptól, a Mátrától, a Bérctől, a Muzslától, a Koncsúroktól, a melegtől, az izotól és a gélektől… kemény volt, úgy globálisan. Pedig nekem kb. tényleg semmi bajom nem volt azon kívül, hogy elfáradtam. Kicsit előbb, mint jobb lett volna, de nem annyira, hogy az élményt tönkrevágja teljesen.

7.39-cel értem célba.

Alaposan elgyötört fejjel a célban.
forrás: Mátrabérc Trails Facebook oldal
Alaposan elgyötört fejjel a célban.

Utógondolatok
Mindent összevetve örülök ennek az eredménynek, nem volt ebben a napban több. És, ha valaki még kérdi, hogy a „Jakus” jó edző-e, szerintem egyértelmű. Engem 5 hónap alatt, a majdnem semmiből rakott így össze. Nos…ki lehet próbálni, hogy megy ez.

Jövőre…


  • Szeretnék javítani ezen az időn.
  • Szeretnék privát depót, hogy csökkentsem az állással töltöt időt a pontokon és jobban tudjak a frissítésre koncentrálni.
  • Szeretném Mártit, a gyerekek nagymamáját megkérni, hogy írja fel ezt az áprilisi szombatot, mert ismét szükségünk lesz a segítségére.
  • Szeretnék úgy futni, hogy a Muzslán még fickós legyek (hahaha, ki az, aki nem).
  • Szeretnék 10 fokkal hűvösebb időben futni, az sem baj, ha kicsit szemerkél az eső.
  • Szeretném megkérni a szervezőket, hogy csináljanak mindent ugyanígy, mert én ebben nem láttam hibát.

Nyitókép: Mátrabérc Trails Facebook oldal

Tovább olvasok
A hét befutói: a sportemberek is fesztiválozhatnak!

A futók is bulizhatnak, és persze számos fesztivál van a nyáron, ahol tombolhatunk egy jót – persze akkor hozzá kell igazítani a hétvégi hosszút!

A „lassú futás” nagykövete – Interjú Czeilinger Dorinával

Idén a Global Running Day kapcsán játékot szerveztünk, melyben két olvasónkat kiválasztottuk, hogy bemutatjuk a runnersworld.hu olvasóinak is. Egyik nyertesünk Czeilinger Dorina lett, akit az Instagramon legtöbben Tekilányként ismerhetnek.

Emelie Forsberg, a svéd terepfutó klasszis indul az idei CCC-n

Emelie márciusban adott életet első gyermekének, a CCC lesz az első hosszabb vállalása, amióta anya lett.

“Örök hűséget fogadtunk egymásnak a futással” – interjú Pintér Andris, ‘Rundrissal’

Idén a Global Running Day kapcsán játékot szerveztünk, melyben két olvasónkat kiválasztottuk, hogy bemutatjuk a runnersworld.hu olvasóinak is. Így ismerd meg Pintér Andrist, aki egy igazán motiváló futó, 1:17:01 alatt futja a félmaratont, idén pedig szeretné maratoni PB-jét, a 2:55:41-et megjavítani!

Sellaronda Ultra Trail: a verseny, ahol jó futónak lenni

Valamikor tavaly év végén említette Norbi, hogy van egy verseny, a Sellaronda Ultra: 60 km az olasz Alpokban, jó sok szinttel (3670 m). Aztán egy hétre rá ugyanennek a szervezőcsapatnak lesz egy Sky versenyszáma: 22 km, ebből 11 csak fölfelé, 1400-ról kb. 3000 méterre, majd vissza le. Szóval felvetette, hogy szervezzünk erre a két versenyre egy családi nyaralást.

Rommá égtél edzés közben? Így tedd helyre a bőrödet!

Biztosan veled is előfordult már, hogy edzés előtt elhanyagoltad a naptej használatát, így sikerült vörös és égő bőrrel szenvedned egész éjjel? Tény hogy ez rémes érzés, és a bőrnek is nagyon rosszat tesz, de va pár trükk, amivel enyhítheted a fájdalmakat.

Puffadsz az utazás alatt? Pofonegyszerűen kivédheted!

Egészséges étkezés, rendszeres edzés - ezek mind segítenek a puffadás ellen. Ám a nyaralás alatt általában kirúgunk a hámból, a szervezet pedig ilyenkor nagyon is megbosszulja a dolgot!

Légyszi, ne cikizd azokat, akik nyáron sem futnak sortban!

A múltkor láttam meg egy posztot, amiben egy futólány azt ecsetelte, hogy egyszerűen el sem bírja képzelni, ki lehet az a „hülye”, aki nyáron, a hőségben capriban fut, „hát nem sül meg?” Erről eszembe jutott, hogy néhányan mennyire nem értik, miért is nem visel sok nő rövidnadrágot a kánikulában sem...

Melyik a legeslegjobb alvási pozíció? Egy szakértő elárulta

Rengetegen küzdenek hátfájással, állandó fáradtsággal, levertséggel - ezeket bizony a rossz alvási pozíció simán okozhatja. Akkor most hason, háton, netál oldalt fekve érdemes tölteni az éjszakát?

Büntetőkör Podcast #4 – Hallgasd meg Simonyi Balázs és Gusztos Péter beszélgetését!

Hétvégén Suhanj!6 hatórás futóverseny, így ki mással is beszélgetne most Simonyi Balázs, mint Gusztos Péterrel, a rendezvény alapítójával!

Megújult a Runner's World - most érdemes előfizetni!

A Runner's World magazin január óta nagy átalakulásokon ment keresztül, de hogy miben?

A világ 8 legszuperebb helye, ahol érdemes lefutnod a félmaratont

Elég eltökélt vagy egy félmaraton lefutására? Ráadásul most összekötnéd a mozgást egy egzotikus utazással, városnézésel, netán egy hatalmas bulival? Ha ég benned a kalandvágy, vagy ha csak a világ legszebb helyein szeretnél futni, csekkold, hol lesz erre lehetőséged 2019 második felében, és 2020-ban!

Eladó a világ legáhítottabb futócipője

Múlt héten aukcióra bocsátották a Nike sosem viselt, első futócipellőjét, egy darabka történelmet.

Futni nyaralás alatt? 10 tipp, amivel könnyebb lesz!

Ha vakációzni indulsz, mindenképp pakold be a futócuccodat is, mert szuper dolog új helyeken, ismeretlen tájakon róni a kilométereket. Persze vannak dolgok, amiket érdemes másként csinálnod, mint otthon, a megszokott környezetben. Tapasztalt futók nemrég elárulták, mikre érdemes odafigyelni, ha edzeni indulsz a vakáció alatt.

Plank, a legjobb hasizomedzés: de tudod, mennyi ideig kellene kitartanod?

Nemrég egy kanadai nő világrekordot állított be azzal, hogy több órán át tartotta a plank pózt, te viszont örülsz, ha néhány percig képes vagy erre? Most két szakember elárulja, mennyi ideig ellene tartanod az egyik leghatásosabb hasizomgyakorlatot, hogy tényleg legyen eredménye.

Suhanj! 6 Jótékonysági futóbuli idén már nyolcadik alkalommal!

Július 21-én nyolcadszor is SUHANJ! 6 Hatórás jótékonysági futóverseny és szabadtéri buli a szigetmonostor-horányi Dunaparton.

Turbózd fel a magnéziumszintedet a következő isteni nasikkal!

Ha a szervezeted nem jut elég magnéziumhoz, az ront az izmok állapotán, az alvás minőségén, és a teljesítményed sem lesz túlságosan jó. A helyes étkezéssel viszont sokat segíthetsz a testednek az optimális magnéziumszint elérésében - pláne akkor, ha gyakran fogyasztod a következő ételeket!

Zabkása-tengeren túl, Banán-hegyen innen

Mesébe illő zabkásaköltemények fotóival találkozunk nap mint nap a közösségi média #futóinspiráció és #futóétrend jelöléseinél, és futó nincs a világon, aki ne enne legalább alkalmanként banánt vagy energiaszeletet edzés előtt. Nincs is ezzel semmi gond! De valóban ennyi lenne csupán a „futóétrend” lényege?

Versenyzel a vakáció alatt? Nagyon nem mindegy, hogyan étkezel!

Bevállalós vagy, ezért a nyaralás idejére beterveztél egy versenyt is? Szuper ötlet, a táplálkozásra viszont nagy hangsúlyt kell fektetned, a pihenés alatt ugyanis hajlamosak vagyunk jobban elengedni magunkat.

Nem kell mindenkinek ultrát futnia

Az utóbbi években az ultrafutás népszerűsége hatalmasat nőtt, legalábbis a közösségi média és a különböző szaklapok ontják az ultra tartalmat.

Podcast
Szakértőink
Kérdezz szakértőinktől!

Mindegy, hogy edzéssel, táplálkozással, fogyással, futóruházattal, cipőkkel kapcsolatban vagy bizonytalan, a legprofibb szakemberek készen állnak, hogy megválaszolják a kérdéseidet, és segítsenek neked jobb futóvá és sportolóvá válni!

Csanya

terepfutásfutás

Terepfutóként, versenyszervezőként és a Terepfutás.hu alapítójaként is ismerhettek. Sokak szerint egyszemélyes felelőse vagyok a versenyeimen rendszeresen ismétlődő esőnek, sárnak, kánikulának (ez természetesen alaptalan pletyka csupán). Másfél évtizedes terepfutó (és esőtáncos) múlttal várom kérdéseiteket. 

Kérdezek tőle

Frányó Eszter

táplálkozássporttáplálkozásétrenddiéta

A táplálkozásnak önmagában nincs teljesítményfokozó hatása, de ha nem megfelelően viszed be a tápanyagokat, azzal nagyban ronthatsz a teljesítményeden. Dietetikusként az a célom, hogy kihozzam belőled a maximumot, méghozzá olyan személyre szabott tanácsokkal és étrenddel, amiben nem hagyom figyelmen kívül azt sem, hogy mi a kedvenc ételed. Fordulj hozzám bizalommal.

Kérdezek tőle

Fülöp Tibor

futáspulzuskontrollteljesítménydiagnosztikakerékpárhegymászás

Az edzőképzést és teljesítménydiagnosztika képzést Németországban végeztem. A LifeLike Egészségügyi és  Mozgásdiagnosztikai Központ sportlabor vezetőjeként elsősorban állóképességi sportolók sportágspecifikus teljesítménydiagnosztikájával, valamint személyre szabott edzéstervezéssel foglalkozom. A Testnevelési Egyetemen a kerékpáros edzőképzés szakvezetője, 2002 óta szaktárgyi oktatója vagyok. Szabadidőmben hegyivezetőként és barlangkutatóként tevékenykedem.

Kérdezek tőle

Gadányi Bálint

maratonmaratoni felkészülésfutás

Pécsen végeztem testnevelő-edző szakon. Gyerekkorom óta sportolok. Több sportágat is versenyszerűen űztem. A leghosszabb időt atlétaként töltöttem el. Magasúgróból lettem középtávfutó, majd a hosszabb utcai versenyek kezdtek el érdekelni. 2009-ben egy komoly betegségből való felépülés melléktermékeként a triatlonban kerestem a megújulást. Azóta 9x teljesítettem az ironman távot. Legjobb maratoni időm: 2:54, a legjobb ironman időeredményem pedig: 9:48. 

Kérdezek tőle

Garas Attila

triatlonfutás

Triatlon és futóedző vagyok. Évek óta állóképességi sportolókkal foglalkozom, legyen az triatlonista, terepfutó, vagy éppen kerékpáros. Sporttudományos alapokon álló versenyfelkészítéseim középpontjában mindig a sportolóim és a céljaik állnak. Hiszem, hogy a felnőttkori sport, is űzhető magas szinten, optimális időkihasználással, egyensúlyban az élet más területeivel. Évek óta publikálok szakmai lapokban, és több tudományos kutatásban is részt veszek. Folyamatos önképzésemnek köszönhetően én voltam hazánk első IRONMAN licensszel rendelkező triatlonedzője, és két éve én írom a Balaton átúszás felkészítő edzéstervét is.  

Kérdezek tőle

Janota Zoltán 'Johnny'

triatlonTRXspinningtáplálék-kiegészítők

A triatlon az életem fontos része több mint 26 éve. Ez idő alatt szerzett 13x ironman finisher-, 2x féltávú-, és 5x Somogy Megyei Duatlon Bajnoki címemmel rengeteg értékes tapasztalatot szereztem a fizikai és mentális felkészülésben. Kétdiplomás edzőként, Spinning- és TRX oktatóként segítem sok sportoló, vállalatvezető és átlagember minőségi sportolását, céljaik elérését itthon és külföldön. A BioTechUSA állóképességi szakértőjeként, cikkíróként és tesztelőjeként a táplálék-kiegészítők világában is igyekszem hatékony támogatást nyújtani mindenkinek.

Kérdezek tőle

Kiss Áron

futáskiegészítő edzéscore edzés

Erőnléti edzőként hat sportág versenyzőivel foglalkozom egyéni- és csapatszinten egyaránt, a hobbisportolóktól a kétszeres olimpiai bajnokig. Négy éven keresztül dolgoztam egy labor szakmai vezetőjeként, ahol több száz sportoló felméréseit elemezve gyűjtöttem tapasztalatot döntően állóképességi sportokban.  Mindig is érdekelt, hogy milyen változtatásokkal nyújthat valaki jobb teljesítményt, vagyis melyek azok a tényezők, amelyek gátolhatják egy még jobb eredmény elérésében.  Aktív sportolóként a módszereket természetesen magamon is lelkesen tesztelem, legyen szó futásról, kerékpárról vagy általános erőnlétről. A futás több mint húsz éve része az edzéseimnek, elsősorban a 10km körüli versenytávokat kedvelem.  Az adidas Runners csapatával tapasztalatainkat felhasználva törekszünk arra, hogy edzéseinken minden résztvevő saját szintjén a legtöbbet profitálhassa, hatékonyan és egészségesen haladhasson tovább céljai felé.

Kérdezek tőle

Kis-Soós Zsanett

futásfutótechnikafutás várandósság alatt

Hazánk legrégebbi egyesületének, a Magyar Athletikai Club tagjaként, többszörös korosztályos magyar bajnokként, válogatottként és amerikai egyetemi sportösztöndijasként a versenysportban szereztem meg a legfontosabbat, ami az futáshoz szükséges lehet: a tapasztalatot. A legjobb félmaratoni időm: 1:17, és erre nagyon büszke vagyok. Az edzősködés, és az amatőr futókkal való foglalkozás alapjait már a Margitszigeti Atlétikai Club, illetve a NIKE Futóklub keretein belül sajátítottam el. Amikor kamaszkoromban elkezdtem futni, sokan egyszerűen nem értették, hogy miért ragadok nap mint nap futócipőt. Mára szerencsére változott a világ, sokszor ugyanezek az emberek keresnek fel, hogy segitsek nekik a fejlődésben, továbblépésben. Hihetetlenül jó érzés, hogy aktív részese lehetek annak a folyamatnak, amikor az "unalmas, monoton, értelmetlennek" tartott futás lassan-lassan trenddé, menővé, divatossá válik.

Kérdezek tőle

Liebscher László

regenerációpulzusvarianciaéletmódalváswearables

Liebscher László vagyok. Világéletemben a kihívások vonzottak, emiatt kezdtem el foglalkozni a pulzusvarianciával és a regenerációval. 4 éve foglalkozom napi szinten pulzusvariancia elemzéssel és (amatőr, félprofi és profi, elit) sportolók stressz-regenerációs profil- és életmód elemzésével. Én magam maratoni távokat futok, azokra készülök. Rendszeresen tartok konferenciákon, edzőképzésekben, szakmai fórumokon, egyetemeken előadást a regeneráció központú edzésterhelésről és a regeneráció fontosságáról, mérhetőségéről. Pulzusvariancia témakörben zárt és nyílt képzéseken igyekszem a tudásmegosztásban is aktívan részt venni.

Kérdezek tőle

Lőrincz Olivér

ultrafutásterepfutásfutáskerékpár

Testnevelő és kerékpáros mesteredző vagyok. Az utóbbi bő 10 évben már a futásban mélyültem el igazán. Én magam is aktívan terepfutok, többek közt az utóbbi 10 évben megszakítás nélkül részt vettem az UTMB valamelyik versenyén. Edzői karrieremben az 5x megnyert Spartathlonra és a 24 órás világbajnoki címre vagyok a legbüszkébb.

Kérdezek tőle

Lubics Szilvia

futásultrafutásmotiváció

Lubics Szilvia vagyok, 3 kamasz srác anyukája, fogorvos, ultrafutó. 7 éve indulok 200 km-nél hosszabb versenyeken, főleg aszfalton versenyzek. 3-szor nyertem Spartathlont, egyszer Milano- Sanremot, ami Európa leghosszabb futóversenye. Nyolc 24 órás versenyem közül, egy kivételével mindig 200 km fölött futottam. 6 és 12 órás futáson tartom az országos csúcsot. Bár a futás nagyon fontos az életemben, imádom a munkámat és a legbüszkébb a családomra vagyo

Kérdezek tőle

MacPherson Éva

táplálkozásinzulinrezisztenciatermészetgyógyászatétrend

Egészség és táplálkozás terapeutaként az egészségmegőrzés természetes módjaiban és az IR életmódban szeretnék segíteni. Készen kapott tervek helyett gondolkozni tanítalak meg!

Kérdezek tőle

Markocsán Sándor

futásmaratonversenyzés

Többszörös magyar korosztályos, és mezei csapatbajnok futó voltam. Legjobb eredményeim: 5000: 14:05, 10000: 29:17. (van még 2:39-es maratonom is, ami csak azért is különös, mert 17 (!) évesen futottam). A Nike Futóklub edzője vagyok, de sok egyéni tanítványom is van a #sanyoszistallo égisze alatt.

Kérdezek tőle

Pulay Szilvi

személyi edzéscore edzéskiegészítő edzésaerobik

Tapasztalatból tudom, hogy a testmozgás nem csak a testet, de a lelket is felüdíti. Kezdetben 3-4 éven át az alakformáló aerobik edzések jelentették számomra a fő csapásirányt, jelenleg ezek mellett rendszeresen tartok köredzést, funkcionális tréninget. Szerintem fontos, hogy a havi edzésprogram kiszámítható, de változatos legyen. Fontosnak tartom a helyes táplálkozást, hiszen elengedhetetlen része az egészséges életmódnak, így szívesen adok tanácsot ebben a témában is.

 

Kérdezek tőle

Rajnay Kata

gyógytornászkinesio tapemanuálterápia

Gyógytornász, manuálterapeuta, SMR-, Kinesio tape terapeuta vagyok. 2010-ben végeztem el az egyetemet, és saját sportmúltamból és a korábbi sérüléseimből adódóan a sportrehabilitációval kezdtem foglalkozni és abban az irányban kezdtem fejleszteni is magam. Az utóbbi években rengeteg futó-, triatlon-, fitnesz- és strandröplabda rendezvényen fordultam meg, mint terapeuta. Ebből adódóan rengeteg olyan hobbi-és élsportolóval találkoztam és találkozom azóta is nap mint nap, akiknek akut vagy éppen hosszú ideje fennálló, krónikus panaszaik vannak. Szeretnénk a lehető legtöbb sportembernek segítséget adni a bemelegítés-, a helyes edzés kivitelezés- és a megfelelő levezetés területein. Ebben lehetek segítségedre csapatommal, akik válogatott szakemberek a prevenció, rehabilitáció-, sportspecifikus rehabilitáció és a megfelelő ergonómia, ezáltal az újra sérülés megelőzésének témáiban.

Kérdezek tőle

Sipos Fanni

Futásfutómozgásfutótechnikakezdő futók

Szerencsés vagyok, mert szülés után visszatért kismamától – 3 órás maratonistán át- ultrafutók felkészítését vittem már végig. A munkám így igazán változatos, más és más kihívásra lelek a különböző edzéstervek írásában. Tanulmányaimat /Testnevelési Egyetem-Humánkineziológus/ a gyakorlatban is alkalmazom, több ezer teljesítménydiagnosztikai vizsgálat van a hátam mögött. Nagy segítség a felkészülésben a sporttudományos szemlélet. Edzőként nagyon fontosnak tartom, hogy a modern eszközök mellett a régi iskolát is tudjuk alkalmazni. A laptop - online edzésterv világából ki kell tudni lépni, és a pálya mellett kiolvasni azokat amit a görbékből nem lehet. Hiszen a mozgás és a technika javításához szükséges a személyes edzői jelenlétem.

Kérdezek tőle

Szántó Nelli

személyi edzéstriatlonfutásamatőr futás

Gyermekkorom óta a sport határozza meg az életem. 12 évig versenyeztem triatlon és országúti kerékpár sportágakban, majd az egyetemi évek beköszöntével felhagytam az élsporttal, de a mozgás szeretete továbbra is a mindennapjaim része maradt. A Testnevelési Egyetem testnevelő-úszó és triatlon-edző, illetve testnevelő-gyógytestnevelő szakain szereztem meg diplomáimat. Jelenleg személyi trénerként, azon belül főleg amatőr futók és triatlonosok edzőjeként tevékenykedem. Remélem, hogy a segítségemmel minél többen megtapasztalják az élményt, hogy milyen felelmelő érzés, amikor elérhetetlennek tűnő álmokat váltunk valóra önmagunk leküzdésével.

Kérdezek tőle

Szilágyi Tibi

futásterepfutásultrafutás

12 éve dolgozom futóedzőként. A Sportlabor mellett több mint hét évig voltam a tatai Nike Futóklub edzője, majd a Tatai Atlétikai Klubnál folytattam a munkámat. 2016-tól az Ensport színeiben segítem a futni vágyókat személyre szabott edzéstervekkel és tanácsokkal. A teljesítményfokozásnak mind az elméleti, gyakorlati és emberi összetevőit ugyanúgy fontosnak gondolom, így mindhármat szem előtt tartva próbálom futóimmal együtt, közösena legtöbbet kihozni belőlük. Számomra a sport sohasem lehet teher, csupán eszköz önmagunk megvalósításához, és saját korlátaink legyőzéséhez.

Kérdezek tőle

Vajda Zsuzsa

futásfutótechnika

Középiskolás korom óta szeretem a futást, komolyabban az egyetemi éveim alatt kezdtem el edzeni. A futás szakmai részével 2005 óta foglalkozom, edzőm, Dr. Török János hatására, aki kiváló szakember és nagyszerű pedagógus. A Brescia Maratonon elért 2 óra 44 perces eredményemre vagyok a legbüszkébb. A Margitszigeti Atlétikai Club és Nike Futóklub edzőjeként célom a lehető legtöbb emberrel megszerettetni ezt a sportot.

 

Kérdezek tőle

Zsirai Eszter

erőnléti edzésstretchinggyerek tornaakadályfutás

2010-ben végeztem a Testnevelési Egyetem testnevelő tanár-rekreáció szakán. Egyetem után úszásoktatással foglalkoztam és elvégeztem a középfokú triatlon edzői tanfolyamot. Gyermekkoromban versenyszerűen triatlonoztam, ezután számos akadályfutó versenyen értem el előkelő helyezéseket. Mára már a sport csak hobbi, de a Träningben és egy óbudai iskolában testnevelő tanárként a mai napig a sport az életem. Továbbra is célom, hogy megszerettessem a sportolást gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt.

Kérdezek tőle

Zsirai Milán

erőnléti edzésszemélyi edzésfutótechnikatriatlon

Erőnléti edzőként tevékenykedem a Träningben. 2014-ben végeztem a Testnevelési Egyetemen, ezután kezdtem meg az edzői pályafutásomat. 12 évig versenyszerűen triatlonoztam és számos nemzetközi versenyre eljutottam válogatott színekben. TF-es tanulmányaim mellett tagja voltam a TFSE atlétika szakosztályának középtávfutóként. Az aktív versenyzést azóta abbahagytam, ma már csak hobbi szinten sportolok. A gyakorlati tapasztalataimat és elméleti tudásom szeretném átadni a lelkes mozogni vágyók számára.

Kérdezek tőle

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

A HŐSÉGBEN SINCS MEGÁLLÁS!

Csak 3585 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem