Borítókép: Vedd komolyan önmagad és azokat, akiket arra kérsz fel, hogy vegyenek téged komolyan!

Vedd komolyan önmagad és azokat, akiket arra kérsz fel, hogy vegyenek téged komolyan!

Négy nap múlva rajtol az idei Mátrabérc Trail (54km / 2800m szint) mezőnye…velem együtt. Néha még mindig zavarban vagyok, hogyan keveredhettem ebbe az egészbe. Hiszen pár hónapja még a törött lábam okozta kiesésből próbáltam visszakapaszkodni valamilyen elfogadható állapotba. Aztán jött az edzőm, Jakus Béla az edzéstervével, majd pedig Éva az étkezési reformjával és itt vagyok újra…

Arra kértem fel Bélát tavaly november végén, hogy idézem: "Ledobjak néhány kilót, aztán utána meglátom, hogyan tovább. A távlati terv az lenne, hogy valamilyen csoda folytán visszatornázzam magam arra a szintre, ahol kb. 4 éve voltam." Nem tudtam, mit takar a távlati szó, de alig pár hónapja még nem gondolkodhattam sok órás, szintes futásokban, Mátrabércben, Dupla Élményben, semmilyen komolyabb, mondjuk 100 km körüli megmérettetésben. Számomra mindenképpen sok meglepetést tartogatott a közös munkánk. Mennyi idő alatt lehet lefogyni, egyáltalán képes leszek-e rá, hisz oly régóta próbálkozom, tudok-e mellette folyamatosan fejlődve futni, lesz-e látható és érezhető hatása mindennek, s ha igen, mikor és milyen szinten. Senki nem tud előre ilyen kérdésekre válaszolni.

Amikor megkaptam a kérdést, hogy vannak-e versenyterveim a közeli jövőben, magamban mosolyogtam és azon tanakodtam, mi a frásznak ilyen állapotban versenyezni? Nem is tudom, mikor gondoltam arra először, hogy talán mégis rajhoz állhatnék itt-ott. Januárban, amikor elkezdődött a fogyásom, hirtelen a futásokat is másként kezdtem megélni. Először csak az érzések jöttek, amelyek határozottan jobbak és kellemesebbek voltak, mint alig pár héttel korábban, de hamarosan a számok is egyértelműen mutatták, hogy jól reagál a szervezetem a súlycsökkenésre és az egyre nehezedő terhelésre.

Érdekes, hogy a BMI értékem közel 60 kg-osan, illetve 52 kg-osan is a normál tartományban van, ennek ellenére ég és föld a két állapot, ha például a futásteljesítményt nézzük.

Amikor januárban befutott az első komolyabb edzéstervem, olyan boldog voltam, mint a gyermek, aki a régóta vágyott ajándékát bontogatja… Alig vártam, hogy belevethessem magam a komolyabb edzésmunkába. Nem sokat tudtam egyébként Béláról, annyit igen, hogy komoly futó, komoly sportember, amit viszont hamar érzékeltem, hogy egész komolyan csinálja ezt az edzősködést. Hamar levettem, hogy nem annyira opció ebben az együttműködésben a „nincs kedvem futni” hozzáállás. Amióta Béla az edzőm, csak betegségek miatt hagytam ki edzést, 10 futásról van szó az elmúlt közel 5 hónap alatt. Nem mondom, hogy olykor nem volt nehéz elindulni, hogy nem kellett összeszorított foggal nekiveselkedni egy-egy téli estének vagy fagyos reggelnek, de talán ennek is lett az eredménye, hogy most itt tartok.

Annyit mondtam pár hónappal ezelőtt, hogy csak akkor indulok el ismét Mátrabércen, ha elfogadható állapotban van esélyem a teljesítésre. S hogy minek közel 42 évesen, két gyerekkel még további extra kihívások elé állítani önmagam?! Nincs nekem elég tennivalóm, dolgom így is? Miért nem elég olykor kocogni az erdő tavaszi virágoktól illatozó lankáin?! Furabogár anya lennék ezzel az időnként erősen fárasztó hóborttal? Soha nem tudtam tartósan „csak” futogatni. Mindig kellettek célok, megmérettetések és soha nem szerettem alacsonyra tenni a lécet. Szeretem a nehéz edzéseket, szeretem megszenvedni az eredményt, szeretem látni, hogy a futásra fordított idő valahol megtérül.

Egészen más minőség plusz kilók nélkül sportolni.

Így hát az elmúlt hónapok meglepően jól alakuló edzésmunkája (s persze a jól felépített edzésterv, hála Jakus Bélának) és az Évától tanult (MacPherson Éva, egészség és táplálkozás terapeuta) kontrollált táplálkozási rendszer eredményezte testsúly optimalizálás a Mátrabérc rajtkapujáig vezető út legfontosabb tényezői lettek.

Mondhatni nincs ebben semmi titok, s az lehetne a mottóm mindehhez, hogy: Vedd komolyan önmagad és azokat, akiket arra kérsz fel, hogy vegyenek téged komolyan! Ha csak ennyit megteszel, csekély esély van arra, hogy nem érsz el az áhított célig.

A Mátrabérc célja Szurdokpüspökiben lesz. Ennek a több hónapos munkának, tanulásnak, utazásnak, projektnek egy nagyon fontos állomása. Onnan persze folytatom majd…

A futásaimat a Strava-n itt követhetitek.